Könnyed, szórakoztató történetmesélés, kellemes prezentáció, pergős, majdhogynem teljesen automatizált csaták, alkímia segítségével kreálható eszközök, kooperatív játéklehetőség, ráadásul csinos lányokkal megspékelve; a recept ismerős, egyedül a cím új. Az Atelier Online: Alchemist of Bressisle egy tipikus "gatcha" szerepjátéknak tűnhet a laikus ember számára, azonban a hozzáértő rajongó tudja, hogy mai tesztünk alanya egy legendás szériának a huszadik évfordulóját hivatott megünnepelni.
Az Atelier játékok már 1997 óta ismertek Japánban, míg nyugaton 2005-2006 óta vannak jelen. A főszéria mellett rengeteg "remake", "port" és kiegészítő alkotás is született, úgyhogy aki az egész sorozatra kíváncsi, az jobb, ha felköti a gatyát, ugyanis ez több mint ötven játékot jelent. Arról nem is beszélve, hogy ezen alkotások autentikus élvezetéhez bizony japánul is meg kell tanulni, illetve klasszikus konzolokat is be kell szerezni.
Inkább maradjunk a legújabb címénél a franchise-nak, az Alchemist of Bressisle-nél. A játékmenetbe belecsempészték az alkímiát, illetve a sorozatból ismerős szereplőket is, ám sajnos a végeredmény, nem sokban különbözik egy hétköznapi "gatcha" típusú jrpg-től. Kezdéskor ki kell választanunk, milyen nemű karakterrel óhajtjuk a kihívásokat teljesíteni, ezután pedig egy akadémiában találjuk magunkat, mint tanulók.
A kérdőjel helyére egy tárgyat húzhatunk, ha annak a tulajdonságát át akarjuk adni.
Az alkímia nemes tudományát szeretnénk alaposan elsajátítani, mely, ebben az univerzumban, a varázslással áll szöges ellentétben, legalábbis egyesek szerint. Van minimális szinkron is eldugva a főküldetések során történő dialógusoknál, mely hozza a japán művektől megszokott kellemes minőséget, azonban maga a történetvezetés nem épp a legizgalmasabb. Cserébe viszont helyenként vicces, aranyos és szórakoztató.
Kár, hogy csak helyenként. Rossznak semmiképpen sem lehetne nevezni a sztorit, csupán sok helyen kiszámítható. Sebaj, cserébe az alapvető játékelemeket kielégítően mutatja be a "tutorial", amiket viszont nem, azokat meg könnyű saját kútfőből kitalálni. Könnyed rendszerrel dolgoztak a készítők és ez a játék javára vált, ugyanis sokan (én meg aztán főleg) nem szeretnek a túl sok fejlesztési lehetőségbe belezavarodni. A fél játékidőt pedig a fene se akarja az ezernyi különféle nyersanyag gyűjtögetésére fordítani, melyet az ilyen szisztémák magukkal hoznak.
Bal oldalt a cselekvő karakterek sorrendje látható. Szegény farkasok...
Bár a szedegetés alapvető része mai játékunknak, azonban megbocsájtható, hisz ez elengedhetetlen része a fő játékelemnek, az alkímiának. Ahogy haladunk a sztoriban, úgy fogunk szert tenni egyre több receptre, melyek segítségével készíthetünk felszereléseket, kiegészítőket és kaját. A minőséget az alapanyagok összesének az átlaga határozza meg; minél jobb, amit beteszünk a kondérba, annál jobb lesz az is, amit kihúzunk belőle. Csillagokkal jelzi a rendszer egy készítmény minőségét; ebből minél több van, értelemszerűen annál jobb.
A felszerelés kategóriájába fegyverek, páncélok, illetve egyéb karaktereinkre aggatható ruházati cikkek tartoznak. Egy ilyen tárgy elkészítésénél egy másikat is felhasználhatunk, ha szeretnénk, hogy annak speciális képessége átkerüljön az újra. A kiegészítők gyógyitalokat, illetve különféle sebző és más hatásokat kiváltó, egyszer használatos eszközöket tartalmaznak, melyeket harc során használhatunk.
Igen, egy cicás ásót csináltam. Nem, pszichológusnál még nem jártam.
A kaja pedig nem az éhezőknek készül, hanem azoknak, akik erősödni akarnak... vagyis mindenkinek (igen, ezt jól megaszontam). Minden karakter vagyakozik egy bizonyos ételre vagy italra. Ha ezt megkapja, akkor megnőnek az értékei és vágyának célpontja megváltozik; mint ahogyan egy dél-katalán mondás tartja: egy jó szakács mögött erős vendégek ácsorognak. Embereinket azonban nem csak táplálással és jobb felszerelésekkel lehet fejleszteni, de szintlépéssel, illetve áttöréssel is.
Tapasztalati pontot a szereplők harc után kapnak, de vannak külön XP itókák is, melyek fajtától és minőségtől függően adnak sok vagy kevés tapasztalatot. A kezdőhatár a húszas szint, ám ezt ki lehet tolni "Breakthrough"-val, melynek előidézéséhez ritka nyersanyagra, a cukorkára lesz szükségünk. Szerencsére erre nem lesz egyhamar szükségünk, ugyanis egy teli csapat minimális szintfejlesztésekkel is sokáig bírni fogja a gyűrődést.
Jó, ezzel a talajjal kicsit még foglalkozhattak volna a grafikusok.
Az alkímia és a gyűjtögetés után harcolni fogunk a legtöbbet, ám sajnos ez a rész meglehetősen savanyúra sikeredett. Ez pedig az egész automatizáltsága miatt van így. Elmondja a játék, hogy miként érdemes embereink képességeit használni; egymásután össze lehet láncolni őket, és akkor nagyot szólnak. Viszont hogyan van erre lehetőségem, ha az automata rendszer ellövi az egyiket, mielőtt használni tudnám a másikat ("cooldown")? Tulajdonképpen így képtelenség egymás után összefűzni több technikát.
Amiről viszont aktívan dönthetünk, az a főkarakter harci stílusa, illetve, hogy az épp beállított eszközök közül melyiket használja emberünk, mikor sorra kerül (körökre osztott harcról van szó). Lehet a főhős végtelenül agresszív, rendkívül defenzív, illetve megmondhatjuk neki, hogy ne használjon sima támadást vagy képességeket. Hát ezt nem vitték túlzásba, ami szomorú, ugyanis így legtöbb esetben csak végignézzük, ahogyan egy találkozás a beleszólásunk nélkül másodpercek alatt rendeződik.
Ha nem akarjuk túlzásba vinni a gondolkodást (mint én), használjuk az "Auto" öltöztető opciót.
Tulajdonképpen így a gyűjtögetés és a felfedezés maradt meg a játékosnak, mint izgalmi forrás, a "ládanyitás" mellett. Lóherés aranyérmék ("Cole") kifizetésével vagy különleges jegyek leadásával tehetünk az utóbbival szert új karakterekre és minőségi felszerelésre. Leginkább a főbb küldetésekből, no meg a különféle kincskeresős feladatokból, időszakos eseményekből fog jönni a fent említett két fizetőeszköz, de sosem annyi, hogy túl gyakorta legyen szerencsénk egy "doboznyitáshoz".
Végső soron az Atelier Online nem nyújt többet egy átlagos, karaktergyűjtögetős mmorpg-nél. Egy szolid játék, kellemes grafikával, muzsikával és könnyed játékmenettel, mely a rajongók számára kellemes kikapcsolódást fog nyújtani, azonban akinek nincs igazán kötődése a világhoz és a szereplőkhöz, azt még a szép lányok sem fogják tudni itt tartani. Annak ellenére, hogy a portrék nagyszerűre sikeredtek; a 90-es évekbeli hangulat csak úgy sugárzik róluk. Ahh a letűnt hőskor.
Az Atelier Online: Alchemist of Bressisle letöltése itt: Google Play | iOS App Store
