Battleship Apollo játékteszt

2021. szeptember 17.
108.1151
Mindig, amikor egy olyan játékkal találkozom, ahol a főhadszíntér az űr, eszembe jutnak a klasszikus, 80-as évek elején, az Atari 2600-ra megjelenő tucatjátékok, melyek nagyrésze ugyancsak az űrben játszódott. Nem nehéz kitalálni, miért: ha a készítők befestétték a képernyő nagyrészét feketére, akkor le is tudták a játék vizuális aspektusainak nagyjából háromnegyedét, ezt pedig hatékony munkának nevezték akkoriban. Meg néha most is.
 


De azért megvan a maga hangulata is egy-egy ilyen alkotásnak, bár ezt a mai fiatalok nem feltétlenül fogják tudni értékelni. Meg az akkor elfogadhatónak nevezhető, azonban manapság primitívnek joggal nézhető játékmenetet sem, és ez teljes mértékben megérthető. Miért is említem mindezt? Azért, mert a mobiljátékoknál is megfigyelhető ez a "múltidézés". Kell egy "nyerő" formula, minimálisan komplikált játékmenet, sok fejlesztési lehetőség, kompetitív opciók és mikrotranzakciók.

Zoom-olhatunk is, ha annyira nagyon látni szeretnélnk az "izgalmas" csatát.

Zoom-olhatunk is, ha annyira nagyon látni szeretnélnk az "izgalmas" csatát.


Szerencsére mai játékunk, a Battleship Apollo, nem követi száz százalékosan ezt a formulát, lévén, hogy mellőzi az egyik, általam legjobban gyűlölt implementációt, az automatikus csatázást. Mondjuk ez fair, ugyanis a harc egy kártyajátékhoz hasonlít, azt meg értelmetlen volna automatizálni. Egy limitált számú lap közül válogathatunk, a kijátszott lapok újratöltődnek, ám nem kell eldobálni azokat és felhúzni újakat, úgyhogy a szerencsefaktor ezen része ki lett gyomlálva.

Hogy mindezt gyakorlatban is lássuk, felvázolom, miként is fut le a játék ezen része. Még a hangárunkban kiválaszthatjuk a hajónkat, feltéve, ha van több is elérhető. Értelemszerűen mindegyik más előnyökkel és hátrányokkal operál, illetve speciális képességeik is vannak (egy darab fejenként). Ezek után lapokat helyezünk rá, melyeket a csetepaté során alkalmazhatunk, illetve ágyúkkal is el lehet látni. Ezek után fel is csusszanhatunk a "Matchmaker"-re.

Ha elég hajószeletet gyűjtünk össze, akkor csónakunk tutajjá válik. Csudijó.

Ha elég hajószeletet gyűjtünk össze, akkor csónakunk tutajjá válik. Csudijó.


Az összecsapás során aktiválhatunk lapokat, feltéve, hogy összegyűlt elég energia a kijátszásukhoz, mely lassan töltődik, hisz valós idejű stratégiáról van szó. Ezen lapok lehetnek különleges vadászok, zömök cirkálók, láthatatlan lopakodók, de akár időleges hatással szolgáló állomásokat is vihetünk így magunkkal, illetve különféle fegyvereket is. A kijátszott kártyák manifesztálódnak és az ellenfél által "beidézett" egységekkel leállnak hadakozni.

Némi Battle Royale beütés is megtalálható a mókában a párbaj módban, ugyanis ott a pálya szépen, lassan csökken, és kénytelenek leszünk közelebb röppenni az ellenfélhez. Ez a kényszer, mondjuk, sosem érződött nyűgnek, ugyanis mindig hamarabb ért véget egy ilyen typusú meccs, mielőtt túlságosan is közel kerültünk volna egymáshoz. Ami inkább volt bajos, hogy fekete (színű) lyukak is megnyílnak a mérkőzés során, legyen szó bármely játékmódról, és semleges ellenséges alakulatokat köpdösnek a játékosokra. Minél tovább húzódik a menet, annál közelebb jelennek ezek meg.

Több játékmóddal is fogunk találkozni: itt például kristályokat kell gyűjtögetni.

Több játékmóddal is fogunk találkozni: itt például kristályokat kell gyűjtögetni.


Miután végeztünk egy csatával, pénzt és kutatáspontokat kapunk, melyeket új lapokra, fejlesztésekre költhetünk. Hajónk és maguk a kártyák is fejlődnek; több ugyanolyan lap- és tutajszelet összegyűjtésével lehet azokat szintezni. A "Matchmaker" "dinamikus", így ha egy meghatározott időn belül nem találunk emberi ellenfelet, akkor a mesterséges intelligencia fog nekünk jönni. Ez másodpercekről bármikor felugorhat a végtelen értékre, így ez kicsit (retekül) megbízhatatlan.

Ez egyszerre jó és rossz is. Jó, mert az AI rendkívül buta, és egy közepes kártyagyűjteménnyel is mindig meg lehet verni. Rossz, mert így, ha véletlenül kapunk egy emberi pajtást, akkor az ritkán lesz egyszinten velünk. Legtöbb esetben erősebb lapokkal ellátott ellenfelet fogunk kapni, és mondanom sem kell, ez hosszútávon igencsak irritálóvá teszi ezt a játékot.

A fejlesztés pénzbe kerül, viszont a boltból vehetünk kristályokért is mókákat (prémium mani).

A fejlesztés pénzbe kerül, viszont a boltból vehetünk kristályokért is mókákat (prémium mani).


Ráadásul némely lap nevetségesen erősre sikeredett, mint például a kisebb anyahajók, melyek vadászokat szülnek végtelen mennyiségben, illetve az ugyanilyen hatással ellátott űrállomásokat sem éppen kiegyensúlyozottak. Ezeken kívül a korai szinteken a láthatatlan egységek is csúnya pusztítást tudnak végrehajtani, hisz őket csak a főhajók, illetve specifikus hajók látják. Így direkte nem jelentenek nagy fenyegetést zászlóshajónknak, mert egy lövésére lefekszenek, de a támadó járműveinket simán leszedik, anélkül, hogy bármit is igazán tudnánk ez ellen tenni.

Jó, később persze megjelennek a felfedező egységek, de ahhoz jó sok partit le kell nyomnunk, és egyáltalán nem biztos, hogy addig bírni fogjuk ideggel. Amit furcsálltam, hogy a legyőzött játékos hajója nem pusztul el, hanem hiperűrugrással távozik. Én egy hatalmas robbanásra számítottam, de hát az élet egy ilyen játékban nem éppen olcsó, ezért inkább a "gazdaságosabb" utat választották a fejlesztők. Tekintettel a hajózókra, természetesen. A vadászok pilótái pedig le vannak tojva.

Mikor nem az ellenfél hajója a célpont, akkor is el lehet kergetni azt, de egy idő után visszatér.

Mikor nem az ellenfél hajója a célpont, akkor is el lehet kergetni azt, de egy idő után visszatér.


A többféle, állandóan rotálódó PvP játékmódok mellett csatlakozhatunk klánokhoz is, bár sok értelmét nem láttam ennek. Egyedül arra jó ilyet elkövetni, hogy a játékosok által összegyűjtött dicsőségpontok ("ranked" játékok után kapunk ilyet) egy talonban is gyűlnek külön, majd ezek határozzák meg hétről hétre a ranglistát. Ha egy klán rajta van, akkor annak minden tagja kap jutalmat; még az is, aki egy darab pontot sem adott hozzá az egészhez. Remélhetőleg idővel fognak többet is csinálni a klánokkal; háborúzás? 10 v 10? Vagy álmodik a nyomor?

Mindent összevetve a Battleship Apollo egy-két óránál tovább nem valószínű, hogy lekötne akárkit is, aki nem nagy rajongója a "space-shooter"-eknek. A kártyák túl lassan fejlődnek, a párbajtárs keresése kiegyensúlyozatlan, hajónkat nem igazán tudjuk teleaggatni esztétikai pluszokkal (legfeljebb ágyúkkal), a klán rendszernek nincs igazán értelme, és játékmódból is édeskevés van. Ezek bizony nem azok a droidok, akiket keresünk.

A Battleship Apollo letöltése itt: Google Play | iOS App Store
6 hozzászólás

ferencziakos

1 hónapja, 1 hete és 2 napja

Hát akkor ez is kimarad.

válasz erre

Gargameth

1 hónapja, 1 hete és 2 napja

Chico írta:
Atari 2600!!! Neeee, mennyire imádtam azt a korszakot, mondjuk én Amigán nevelkedtem, de azért ZX Spektrum is bejátszott otthon.
A 80-as 90-es évek letűnt hőskorszaka Vén szotyadékok vagyunk, de büszkék

válasz erre

Chico

1 hónapja, 1 hete és 2 napja

Atari 2600!!! Neeee, mennyire imádtam azt a korszakot, mondjuk én Amigán nevelkedtem, de azért ZX Spektrum is bejátszott otthon.

válasz erre

fonemaker

1 hónapja, 1 hete és 2 napja

Hát ez nekem is kimarad..

válasz erre

Bencus86

1 hónapja, 1 hete és 2 napja

Gondoltam hogy **** lesz, ezért nem is álltam neki.

válasz erre

SamsungFan

1 hónapja, 1 hete és 3 napja

Kár hogy kártyás mert amúgy érdekelne..

válasz erre