Pokémon... de jól kezdődik ez a cikk is; a játék neve Botworld Adventure, a normálatlan író pedig elkezd egy olyan franchise-ról hadoválni, ami a 90-es évek közepén ütötte át a szórakoztatóipar falát. Nos, való igaz, eléggé meglepő a fordulat, azonban nem teljesen alaptalan.
Szerezd meg hát mind; szerencsére nincs annyi robot a játékban, mint akár a legelső generációs Pokémon játékokban, de cserébe nem a vadonban találjuk őket. Még ha a világfelépítés és a történetmesélés szerint, egy olyan helyre pottyantunk, ahol robotok lakják a vadont, és a Bot-mesterek pedig életüket adják azért, hogy saját kis állatkáikkal... mármint gépecskéikkel megőrizzék a békét.
Mi egy fiatal, antropomorf állatot irányítunk, akinek a legjobb Bot-mesterré váláson kívül nem jár más a fejében. Ha a Pokémon játékokban sikerült tizenéves kis mitugrászoknak bajnokokká válni, akkor az én cicalényemnek is sikerülni fog. Természetesen a szülők nemhogy ott helyben kupán vágnák a főhőst egy péklapáttal, ezzel finoman utalva arra, hogy kicsit még fiatal az ilyesmihez, hanem még támogatják is. De legalább a robotfejlesztés lehetősége mindig kéznél lesz így.
Ha véletlenül nem találnánk elég zsákmányt, lehet vásárolni is néhány cuccost.
A játékmenet rendkívül egyszerű: van egy robotgyűjteményünk, melyből hat tagú csapatunkat felépíthetjük. A kis gépeket nem a természetben találjuk elszórva, hanem ... jó végül is de, ha úgy vesszük, akkor zsákmányszerzés útján szert tehetünk tervrajzokra, melyek alapján összerakhatunk egyet. Azonban a terv még kevés, alkatrészekre is szükségünk lesz, melyeket ugyancsak elhagyatott tárolókban találhatunk, illetve ellenséges csapatoktól lútolhatunk.
Ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy igen sok harcban lesz részünk. A nagyvilágban szabadon kószáló robotok, banditák és egyéb csúnyaságok várnak ránk, melyeket egy arénacsata keretei között győzhetünk le. A navigáció a retró, japán szerepjátékos szabályokat követi: kisállatunknak és a galád csapatoknak is külön avatárjaik vannak. Ha ezek összetalálkoznak, akkor elindul a haddelhadd.
Kutyulix-et elrabolta a politika. Remélhetőleg nem kutyakeksszel akar kifizetni...
Ilyenkor bekerülnek a harcoló felek egy arénába, ahol két külön kezdéssel indulhat el a csata. Ha egyszerű sétálgató gépekre bukkanunk, akkor látni fogjuk elhelyezkedéseiket azonnal, és lerakhatunk három masinát a tartalékunkból, ahová szeretnénk. Ha viszont humanoid irányítók az ellenfeleink, akkor sorban történik a trió lerakása: először én, aztán az ellenfél helyez le egy robit.
Maga a csata automatikus. Mi csak a különleges képességek ellövésében tudunk segédkezni, melyeket energia költésével tudunk aktiválni. Egyszerre négy ilyen technika lehet nálunk, melyek stílusosan rakétafélék, egyéb robbanóeszközök, esetleg pajzsok lehetnek. Az energia magától töltődik, ahogyan halad a csetepaté a végkifejlett felé, és egy jól időzített speciális támadás meg tudja fordítani a mérleget, ha épp az ellenfél felé billenne.
Az "Upgrade" fejlesztéshez alaktrészek kellenek, az "AI"-hoz pedig XP.
A robotok mindig a magukhoz legközelebbi célpontnak fognak nekiesni, speciális technikáikat automatikusan lövik el, így az kezdeti pozíció fontos lehet a gyors győzelem eléréséhez. A távolsági gépeket lehetőleg a sok élettel felvértezett, tankos masinák mögé helyezzük, a nagyot sebző, orgyilkos robotokat pedig az ellenfél hátsó soraiba érdemes lerakni. Azonban nincs mindig könnyű dolgunk; megesik, hogy egyszerre több alakulat esik nekünk.
Ilyenkor a legelső csapatot követi a második, anélkül, hogy lenne lehetőségünk javítani egyet, ám cserébe friss egységeket is be tudunk vetni a második körben, hisz ilyenkor hozzáférünk mind a hat tákolmányhoz a tartalékunkban. A harc végén mindenki, aki nem a cserepadon ücsörgött a verekedés alatt, tapasztalati pontot kap, mely szintlépéshez vezet előbb-utóbb. Ilyenkor combos bónuszokkal járó fejlesztéseket tudnak robotjaink szerezni, bár igen sok XP kell minden egyes szinthez.
Hogyan kell három színből világot építeni...
Emellett megfelelő alkatrészek költésével is lehet dobni gépeink minőségén. Ezzel a metódussal az értékeiket növelhetjük meg a katonáknak (élet, támadás és gyorsaság), ráadásul ezt bármikor elkövethetjük. Az egyetlen hátulütője ennek, hogy ilyenkor mindig visszaröppenünk a hajónkhoz, ahol szüleink kotolnak és várják, hogy hordjuk nekik a sima zsákmányokon kívül megszerezett speciális nyersanyagokat. Ezekkel a különleges anyagokkal a tutajunkat fejlesztik (mely otthonunkként szolgál). Különféle részeit lehet jobbá varázsolni a hajónak, így házunk értékes alkatrészeket és pénzt fog tudni termelni nekünk.
Egy főbb történetszálat fogunk követni, könnyed, egyszerű küldetésekkel, melyek ide-oda vezetik kisállatunkat a világban. Extra jutalmakért bármikor csinálhatunk mellékfeladatokat, felfedezhetünk, irthatjuk a csúnyaságokat, a határ a csillagos ég... no meg az elem. Minden egyes kirándulás alkalmával el kell költenünk egy energiacellát, mellyel feltöltjük javítási lehetőségeinket.
Az "Auto-battle" opció meglepően kompetens.
Ez azért kell, mert egy csata után a robotok nem regenerálódnak, energiát kell költeni a gyógyulásukért, ami automatikusan meg is történik. Azonban ha elfogy a szaft az elemből, akkor két-hátom ütközet után az egész csapatunk fetrengeni fog a földön. Alapjáraton öt a maximum elemszám; talán a készítők is tudták, hogy a szórakoztató játékmenetet valahogyan meg kell fogni, és jól tették, mert most cikkírással kell húznom az időt, ugyanis kifogytam energiából. Szóval mai tesztünk alanya jó. Gyerekes, aranyos, rajzfilmes, de működik.
A harcrendszer könnyed, de mégis igényli az előregondolást, gyors reakciót. Rengeteg fejlesztési lehetőséggel lehet kreálmányainkat tuningolni, a ritka tervrajzokból pedig olyan robotkákat tudunk létrehozni, melyekkel az egész világot le tudjuk igázni... vagy izé, Bot-mesterré tudunk válni. Hisz milyen lenne már, egy tizenéves megalomán? Nem tudom, régen voltak az általános sulis éveim...
A Botworld Adventure letöltése itt: Google Play | iOS App Store
de most én is rákukkantok.
