Dadish játékteszt

A Dadish című mobiljáték egy tipikus példája annak, hogy miként kell valami egyedi őrültséggel megfogni az egyszeri felhasználót a lerágott csontként jellemezhető játékmenet ellenére is. Merthogy ebben az alkotásban az ég adta világon semmi olyan dolgot nem találunk, amit máshol már ne láthattunk volna - akár szebb, jobb vagy minőségibb formában -, de Thomas K Young műve annyira kellemes, annyira elragadó látványvilággal, történettel és élménnyel kecsegtet, hogy az rögtön beleégeti magát az agyunkba.

Nem véletlenül, hiszen a Dadish főhőse egy megtermett retek, egészen pontosan egy retekapuka, akinek van 40 aprócska gyermeke, avagy ismét pontosítva egy kicsit a leírást: retekgyermeke. Retekanyukáról nem tudni semmit, ellenben ez a félcsalád így is boldogan éli életét, mígnem egy napon különös dolog történik, és míg retekapuka alszik, a gyerekek elkóborolnak, és stílusosan negyvenen, negyvenfelé szaladnak a világban. Feladatunk tehát azonnal adott is lesz!

Ha nem lenne tiszta: retekfater bőrébe bújva nekünk kell teljesíteni majd mind a negyven pályát annak érdekében, hogy a kicsik előkerüljenek, és a Retek família ismét boldogan élje életét ugyanúgy, mint régen. A salátakészítés és a retkek alapvető értelmi szintjének mikéntjeibe és miértjeibe itt és most nem mennénk bele, hiszen Super Mariótól sem kérdeztük meg, miért nem tojta össze magát, amint először sárkánnyal találkozott, szóval itt is azonnal át tudjuk majd adni magunkat az élménynek.

Méghozzá nem is akármilyen formában, hiszen a Dadish keretein belül olyan színes világok várnak ránk, és nagyjából ugyanolyan minimalizáltan pixeles kialakítás társaságában, mint például a Super Cat Tales esetében. A párhuzam már-már kellemetlenül nyilvánvaló, de ezért nem haragszunk a játékra. Pláne azért nem, mert a játékmenet annak ellenére is elképesztően kellemesre sikeredett, hogy egyébként sok újdonsággal nem szolgál.

Csak egy újabb unalmas oldalnézetes platformer - mondhatnánk egyszeri ránézésre, és az a helyzet, hogy sokadik próbálkozás után sem nagyon tudunk más okosságot megállapítani róla. Éppen ellenkezőleg, ez egy derekas mestermunka a nagy nevek öröksége előtt tisztelegve, azonban éppen ez az, amiért annyira kedvelhető, hiszen kiszámíthatósága miatt nincs szenvedés, ellenben rengeteg sok a kihívás, mert minden egyes pályán ellenségek és akadályok tucatjain kell átverekednünk magunkat, míg rátalálunk kis retkeinkre.

Alapvetően mindenhol ügyességünkre és reflexeinkre lesz a legnagyobb szükségünk, miközben hol kapcsolókat kell nyomkodnunk, hol furcsa ellenfeleknek az eszén túljárnunk, míg máskor valamilyen mozgó szerkezet logikájára rájönnünk az érvényesüléshez. Mindeközben természetesen folyamatosan gyűjtögethetünk majd, és a készítők kínzó formában ügyeltek arra, hogy néha még a történet fonalát is felvegyük, ezáltal minden egyes kölyök megtalálásakor kapunk egy csipetnyi párbeszédet, mely néha vicces, de többségében inkább kínos.

Összességében tehát kifejezetten jó véleménnyel vagyunk a Dadish kapcsán. Nem hozott szinte semmi újdonságot az oldalnézetes platformerek világába, de annyira kellemes, jól összerakott és színesen látványos az egész, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni. Hogy mindezért ráadásul még fizetnünk sem kell, csak hab a tortán!

A Dadish elérhető itt: Google Play | iOS App Store