Dinosaur Park - Primeval Zoo játékteszt

Azóta viszont, legnagyobb megdöbbenésemre, majdhogynem az össze vágyam teljesült. Lett egy hatalmas legováram (bankszámlám azóta nem akar szóba állni velem), háziállatnak tökéletes vagyok jómagam, van Game Boy emulátor a gépemen, roller a szekrényemben, csoki a hátam mögött, Pokémon-ok a pincémben (én a bogarakat jobb híján így hívom), elemek a hűtőben, Prince 2 pedig három floppy-n porosodik valahol. Mai játékunk, a Dinosaur Park - Primeval Zoo pedig kielégítette a dinóparkos álmaimat is. És miért csak most teszteljük, mikor már több mint egy hónapja kint van? Mert csupán pár napja került be az Apple áruházába.

Talán a címből nem nehéz kitalálni, hogy itt bizony a parképítés a fő elfoglaltság, ahol az attrakciók kétes forrásból származó őshüllők, ugyanis a játék világában lehet jégbe fagyott, mégis élő dínókat vásárolni. De jó, nincs szükségünk véletlenszerű borostyánba ragadt őskori szúnyogból kiszipolyozott vérre, majd brekikkel való kísérletezésre, hogy elindítsuk karrierünket, és váljunk fapados John Hammond-dé. Cserébe nem is fognak megszökni az állatok a "ketreceikből".

Nincs szükségünk munkatársakra. Mi mindenre (is) elegek vagyunk.

Kicsit a Roller Coaster Tycoon-ra emlékeztet engem ez a játék. Karámokat, fagyis, burgeres, itókás bódékat, mellékhelyiségeket, szuvenír boltokat kell építgetnünk, hogy megkeressük az igazán grandiózus állatok beszerzéséhez szükséges érméket. Dínoinkat a különféle karámokban tudjuk elszállásolni, ahová díszeket, illetve különféle kiegészítőket is pakolhatunk, melyek megkönnyítik a fogságban töltött hétköznapjaikat szegényeknek.

Azonban a dolog kicsit komplikáltabb ennél. Amennyi dinoszaurusz van, annyiféle karámtípusra lesz szükségünk. Ám legyen szó füves, homokos, köves, vagy akár vizes lakóhelyekről, egy ilyen tákolmányt nem tudnak azonnal összerakni az építészek. Minden egyes építménynek idő kell; minél drágább, annál több időt vesz igénybe annak összerakása. Szerencsére a dekorációkra nem kell külön várni, de cserébe azok nem is annyira monumentálisak, ám ez nem jelenti azt, hogy feleslegesek lennének.

Minidínó, tüskés dínó, fura kalapos dínó... az igazi paleontológus, hölgyeim és uraim.

Parkunk látogatottságát nagyban befolyásolja az itt lakó dínók mennyisége, változatossága, illetve a park tisztasága és szépsége. Tisztán kell tartani az utakat, a hüllők lakórészeit, illetve különféle díszeket és növényeket kell lehelyezni, ha növelni akarjuk a látogatók számát. Ezen utóbbiakat még locsolni is kell, mert a vízhiányt kiszáradással reagálják le, ami nem egy szép látvány. Ezek rendkívül könnyen, a megfelelő helyre való nyomással és húzogatással megoldhatóak, mely nem csak kijavítja a parkban keletkezett esztétikai hibákat, de még tapasztalati ponttal is jár. Mint nagyjából minden akció a játékban.

Az ezek gyűjtögetésével fejlődik profilunk, mely szintjétől függ, hogy mit vehetünk meg, legyen szó állatról, épületről, vagy extra területről, parkunk bővítése érdekében. Továbbá minden egyes szintlépés sok pénzzel, némi prémium fizetőeszközzel (kék kagyló, technikai nevén ammonitesz), ingyen dínóval, díszekkel és épületekkel járhat. Azonban előbb-utóbb elfogy a tennivaló, megragadunk egy küldetésben, várakozni kell az épületek elkészültére; mit lehet ilyenkor csinálni?

A DNS szeleteket borostyánért el lehet adni, melyekkel pótolhatunk hiányzó darabokat.

Semmit. Tegyük le a telefont és nézzünk meg egy Jurassic Park filmet; ez az a játék, ahol szüneteket kell tartani, és meg kell várni, hogy történjen valami a parkunkkal. Általában pár perc alatt le lehet tudni a fontosabb dolgokat, mint például az állatok megetetését, kiganézását, a velük való játékot, simizést, illetve ugyancsak pár nyomással megoldható az üzletek bevételeinek és az elszórt szemétnek az összegyűjtése. Ráadásul, ha betettünk etetőket, mókuskerekeket és hasonlókat állatainkhoz, akkor még ennyit sem kell velük foglalkozni.

Egyetlen érdekes dolgot tehetünk, miután kimerítettük az összes abban a pillanatban elérhető lehetőséget: meglátogathatjuk barátaink parkjait. Bizonyos időközönként elkalandozhatunk hozzájuk, mely során egy minijáték keretei között össze kell szednünk egy adott mennyiséget egy adott dologból (mindig valami véletlenszerű feladatot kapunk); ettől növekszik a barátmércénk. Ha ez elér egy bizonyos szintet,hozzánk vág egy ládát a játék. Bizony, ez az alkotás sem mentes a mindenki által hőn "szeretett" ládamechanizmustól.

Ennyire híres a dínós park: kemény négy vendégünk van.

Azonban eme funkció nem épp a legjobb formájában került implementálása. Úgynevezett DNS darabokat kapunk túlnyomó többségében a dobozokból. Ha össze tudunk szedni megegyező DNS szeletekből egy adott mennyiséget, akkor megkapjuk az általuk szimbolizált valamit (például hat Triceratops DNS darabot beválthatunk egy élőre). Kár, hogy erre az esély rendkívül minimális, ugyanis rengeteg állat, eszköz, épület, illetve dísztárgy van a játékban. Olcsóbb cuccokból néha nem DNS esik, hanem maga a kész "árucikk"; legtöbb esetben virágok, bokrok, illetve fák repülnek felénk így ingyenes kiadásban. Ez szép és jó, de még így is messze nem kifizetődő ládákba fektetni összekuporgatott pénzünket.

Van történet is, ami végigvezet minket az alaphelyzeten, bemutatja a világot minimálisan, és ad egy célt, mely felé dolgozhatunk. Ez nagyszerű, ugyanis így van egy érezhető fejlődési ív, még hogyha a narratíva eléggé bugyutácska is. Ráadásul mindezt magyarul kapjuk meg, mely nagyjából 95%-ban megfelelő (egy-két furcsa szóhasználat kivételével), ám néha, eldugottabb helyeken találkozhatunk angol, illetve német nyelvvel is. De haragudni nem lehet a készítőkre, hisz a lehető legaranyosabb szóösszetételekkel dolgoznak ("Tapizz a szemétre, hogy feltakarítsd").

Végülis a dínók, a vendégek és még én is vidámak vagyunk, szóval vidámpark valóban.

A végítélet pozitív, még ha kicsit rezgősen is. A prezentáció grafikai téren kellemes, zenei téren elfogadható; nem rossz, de kissé repetitív. Hamar ki fogunk fogyni a tennivalókból, főleg akkor, mikor felfogadunk takarítókat, állatgondozókat, akik mindent megcsinálnak helyettünk. Jelenlétük az első ingyenes használat után ammoniteszekbe kerül, ráadásul csak egy adott napig vannak a parkunkban, így pénzkidobásnak érződik, hisz munkájukat mi is könnyedén el tudjuk végezni.

Azonban nem találtam mindig bajosnak a gyakorta megjelenő tétlenséget. Sokszor már az is elégedettséggel töltött el, mikor ráközelítettem az egyes karámokra és csak figyeltem a dínókat, miközben az járt a fejemben, hogy de aranyos ez a T-rex csemete, de hol marad a tízezer voltos kerítés? Hát a Pterodactylus-t ki hagyta nyílt karámban? És még ki is engedhetem őket? Biztos értékelni fogják a vendégek. Ez rosszabb, mint a Jurassic World-ben... inkább szólok Chris Pratt-nek.

A Dinosaur Park - Primeval Zoo letöltése itt: Google Play | iOS App Store