Electromagnets játékteszt

Hogy mi volt a gondom? Elmondom! A játék a maga egyszerűségével és a kilencvenes éveket idéző nehézségével olyannyira az idegeimre ment, hogy a gyűlöletből egy kiolthatatlan kötődés, majd szerelem lett, mára pedig el sem tudnám képzelni a napomat anélkül, hogy meg ne próbáljam megdönteni egy korábban felállított rekordomat. Merthogy az Electromagnets-ben önmagunk ellenségei leszünk, miközben egy ránézésre halálosan egyszerű dolgot kellene kiviteleznünk.

Hogy miről van szó? Mindössze két mágnesről, amelyeket tapicskolásra egymáshoz tudunk vonzani, és eltaszítani, ami általános fizika, nem igényel sem különösebb ügyességet, sem magyarázatot. Akinek ez se megy, az most rögtön kapcsolja ki a monitorját. Az Electromagnets azonban messze nem csak abból áll, hogy a mágnesek vonzásának és taszításának örülünk benne, lévén mindezt egy folyamatosan, gyakran elképesztő sebességgel haladó, akadályokkal bőségesen teletűzdelt pályán kell megtennünk.

A tempót leszámítva az első pillanatokban még ez sem túl nehéz, hiszen kellemesen szimmetrikus pályákon kell átverekednünk magunkat, miközben elég szinte csak a pálya egyik felét követni ahhoz, hogy tudjuk: most ki kell lőnünk a képernyő szélére a mágneseket, vagy inkább gyorsan össze kell szippantani őket ahhoz, hogy legyűrjük az aktuális akadályt. Eddig a pontig nem lesz túl sok anyázás, de megnyugtatnék mindenkit: hamarabb eljön az a pont, mint gondolnánk!

A pályák ugyanis csakhamar nehezedni kezdenek, és míg az imént a szimmetrikus felépítés miatt elég volt csak a pálya egyik felét megpillantani ahhoz, hogy a folyamatosan haladó mágneseket jól tudjuk pozicionálni, addig az aszimmetrikus pályarészeken már a teljes akadályt monitoroznunk kell ahhoz, hogy tudjuk, mikor taszítsuk szét vagy vonzzuk össze őket. Az időzítés ugyanis rendkívül fontos lesz, hiszen sok esetben ez határozza majd meg, hogy át tudunk-e lendülni egy akadályon, vagy sem, mert lesznek olyan szűkös részek, amelyek megkövetelik azt, hogy a jó időben alkalmazzuk a vonzás vagy a taszítás törvényét.

Aztán persze a játék képes lesz még tovább is fokozni mindezt azzal, hogy a pályák közepéről kiveszi az elválasztóvonalat, és a két mágnest összetapadva, együtt irányíthatjuk őket, kvázi úgy, mint egy old school felső nézetes repülős játékot. A legjobb az egészben viszont az, amikor a másodperc törtrésze alatt kell az egyik irányítási metódusról átállnunk a másikra. Két energiaital bevitele alatt meg se próbálkozzatok vele, mert úgy érezhetitek magatokat, mint Malacka a szembe szélben.

Az Electromagnets ráadásul mindezt minimál, sőt talán inkább egyfajta sajátos retro grafikával tárja elénk, aminek köszönhetően a végeredmény tényleg olyan, mintha Marty McFly hozta volna el nekünk a DeLorean fedélzetén egy korabeli árkád játékgépről. Az alkotás nagyon hamar képes földhöz vágatni az emberrel a telefont, ez tény, de ha te is szereted az egyszerű, komoly kihívást nyújtó játékokat, akkor feltétlenül tegyél vele egy próbát, mert garantáltan nem tudsz majd lejönni róla. Pláne úgy, hogy folyamatosan a saját rekordját hajtja benne az ember...

Az Electromagnets elérhető itt: Google Play