Remélem, nem vagyok egyedül azzal a furcsa pavlovi reflexszel, hogy ha valaki a Tower Defense játéktípust hánytorgatja fel nekem, akkor azonnal a Warcraft 3-ból megismert rajongói pályák jutnak az eszembe (meg az a rendkívül könnyű TD bónusz szint a The Frozen Throne-ból). Ez persze nem jelenti azt, hogy odavagyok az ilyen alkotásokért, hisz a legtöbbje egy kaptafára épül, mint a Match-3 játékok is.
Hisz mégis mi történik egy Tower Defense típusú játékokban? Jönnek az ellenfelek, nekünk pedig tornyokat fell felhúznunk, hogy azok szétbombázzák őket. Egyre több és erősebb rondaságok indulnak neki előre kijelölt utakon, hogy eljussanak a bázisunkba, és ha egy adott mennyiségű ellenség célba ér, akkor vesztettünk. Ha le tudjuk lőni az összeset, mielőtt ezt megcselekednék, akkor mi nyerünk. Szimpla, nemde?
Ez a formula évek óta nagyon minimális változást volt kénytelen elszenvedni, és kíváncsi voltam, hogy mégis mennyi az a nagyon minimális. Mai tesztünk alanya az Empire Defender TD: Tower Defense the Kingdom Rush (blegh a nyelvem), melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk inkább Empire Defender-nek. Ezen játék hősökkel, különleges képességekkel, és hatalmas csatákkal vonzza be a kíváncsi kacsának a figyelmét. Ahogyan egy kedves ismerősöm mondaná: háp.
Őőő nos a szöveget egy lektor igazán átnézhette volna ("was died"?).
Az alap, természetesen, változatlan. Adott egy rakás pálya, melyeken át kell verekednünk magunkat normál és "Nightmare" nehézségi fokozaton. Minél jobban teljesítünk, annál több csillagot kapunk a végén, mely a kapott jutalom mennyiségét határozza meg. Egy szintet akárhányszor megismételhetünk, ha gyűjtögetni akarjuk a lila köveket (sima fizetőeszköz) és a tapasztalati pontokat karaktereinknek.
Ezek a szereplők teszik némileg színessé a monoton, helyenként lassú játékmenetet. Kezdésként kettőt kapunk, egy harcost és egy íjászt, azonban némi valódi pénzért vehetünk más bajnokokat is, kiket, egyébként, egy-egy pálya erejéig meg is kapunk, hogy legyen esélyünk kipróbálni őket, mielőtt kinyítnánk a pénztárcánkat. Ez az implementáció igencsak tetszetős.
Ezek a hősök fejleszthetőek a pályák teljesítése után kapott XP, illetve a lila kristálygyűjteményünk apasztásával. Képességeiket és szintjüket tehetjük magasabbá így, azonban van lehetőségünk szer tenni rúnákra és varázslatokra is, ám kizárólag ládanyitás révén. Ezeket ugyancsak lehet fejleszteni, bár lila kristály mellett más, egyedi nyersanyagokat is kell ilyenkor költenünk.
Csupán négy toronyfajtából választhatunk, de legalább a fejlesztések színesek.
Rúnák esetében aranyport kell előteremtenünk, mely a felesleges vésetek széttörésével után keletkezik, a varázslatfejlesztéshez pedig szilánkokra lesz szükségünk, lehetőleg olyanokra, melyek megyeznek a fejlesztésre váró inkantációval (szín és név terén is). Kár, hogy rúnát és varázslatot is prémium fizetőeszközzel, vagyis kék kövekkel lehet venni (legalább is a ládákat, amikből ezeket tartalmazzák), melyekből nem igazán jön túl sok.
Egy tuti lehetőség a kék kő termelésre elérni a három csillagos értékelést egy pályán, illetve a különféle "Achievement"-ek és mérföldkövek megszerzéséért is ad ilyen prémium pénzt a játék. Meg, persze, ha kinyítjuk (ismét) a pénztárcánkat. Aham, ahogyan az Móriczka elképzeli... Na szóval, megvettem az összes karaktert, annyi ládát nyitottam, hogy tele vagyok legendás rúnákkal és varázslatokkal; azonban mennyit fog ez latba vetni egy pálya teljesítésénél?
Varázslatokat ládákból szerezhető puzzle-darabokkal lehet fejleszteni.
Elég sokat. Olyannyira, hogy nagyon hamar fájni fog a magas szintű fejlesztések hiánya, ugyanis a játék rendkívül gyorsan fog irreálisan nehézzé válni. Sajnos toronyopciókból csupán négy van összesen, ráadásul kizárólag kijelölt helyekre lehet azokat építeni, alaposan lecsökkentve így a taktikai lehetőségeket. A szörnyek pedig gond nélkül figyelmen kívül hagyják a védelmi vonalainkat, ha túl sokan jönnek.
Ilyen defenzív pozíciókat a barakk nevű toronnyal tudunk kialakítani, mely három katonát dob ki magából, és termeli újra őket, ha elhullanának. Azonban már néhány ellenfél is elég ahhoz, hogy lefoglalja embereinket, és amíg ők egymással szórakoznak, addig a többi rosszaság gond nélkül megy tovább a cél felé. És a rendszer hajlamos irgalmatlan méretű hordákat ránk uszítani. Ráadásul megfogni őket csak ezekkel a gyalogosokkal lehet, az íjász-, a varázs- és a gólemtornyok csak sebzést osztogatnak, azt sem feltétlenül optimálisan.
Jönnek az ogrék, éhesek a hasak...
Azért van ez, mert nem mi döntjük el, hová célozzanak, hanem véletlenszerűen választják áldozataikat, általában a legközelebbit saját magukhoz. Ez azért ciki, mert ha én azon repülő majmot szeretnél kilőni, aki épp a váram bejáratánál jár, akkor nem lehet megmondani egy toronynak, hogy hé, paraszt, mely rondaságok haladnak a kastélyunk felé? Azok? Akkor mi a frászért nem őket lövöd?
Uhhh, de legalább elég alaposan fel lehet fejleszteni a tornyainkat. Három sima renoválás után specális képességeket is adhatunk nekik két opcióból választva. Ezeknek hála íjászaink gyakrabban és erősebbet tudnak lőni, a harcosaink ellentámadást is indíhatnak, a varázslóink teleportálgathatják az ellenséges egységeket, a gólemek pedig akár földrengést is gerjeszthetnek, sebezve és lassítva a rosszaságokat maga körül.
Persze pénzünk sosem lesz elég, főleg nem a gólemes tornyokra. Jó szokáshoz híven az ellenség irtásával jön az arany, melyből megvehetjük és fejleszthetjük épületeinket, ám egy-egy keményebb menetnél a háttérben megjelenhet egy ládát cipelő páros is. Rájuk nyomva száz arannyal leszünk gazdagabbak, így érdemes ezekre odafigyelni. Kár, hogy néha még ez is kevés lesz.
Sokat elmond (rólam is), hogy már a 11. pályát is épp, hogy meg tudtam csinálni.
A négy toronyfajta eléggé lelimitálja a lehetőségeinket, úgyhogy rengeteg kísérletezést igényel, ha minden pályát háromcsillagosra szeretnénk teljesíteni. A rémálom nehézségi szinten még annál is többet. Próbálkozni viszont nincs végtelen lehetőségünk, mivel energiarendszerrel dolgozik a játék, és hamar ki tudunk fogyni a minimális tartalékból. Hab a tortán, hogy minden egyes főképre való visszalépésnél arcunkba nyomja a nap ajánlatát a rendszer. Kevés dolgot gyűlölök jobban az ilyennél.
Tehát végső soron azt kapjuk, amire számítottunk. Nem azt mondom, hogy lehúzás, mert azért alaposan megdolgoztatja az agyat a trükkös, ámde nem valami változatos pályaszerkesztés. Azonban, aki nem szereti a túl gyorsan emelkedő nehézséget, annak nem biztos, hogy sok szórakozással teli percet fog adni az Empire Defender. Nekem sem jött be, hiába lehet legalább a bajnokainkat mozgatni, és mókás képességeikkel megfordítani a csatákat, még ha egy gyakorta csak látszat. Apropó Warcraft 3, szerintem újra végigmegyek annak kampányán; a WoW jelenlegi sztorija úgyis saláta most, és a klasszikusok sosem hagynak cserben.
Az Empire Defender TD letöltése itt: Google Play | iOS App Store
