Ezek voltak minden idők legnagyobb okostelefonos zsákutcái

2019. július 21.
57.5521
Az okostelefonos iparág folyamatos fejlődésben van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy rengeteg olyan dolog bukkan fel a színen újdonságként, amiről kezdetben nagyon nehéz megmondani, hogy népszerű lesz a későbbiekben, tehát forradalmi, mindent megváltoztató újdonság, vagy inkább megmarad zsákutcának, amire néhány esztendő után csak mosolyogva emlékezünk vissza.


A logika vagy a józan ész pedig sokszor nem mérvadó ezen a téren, hiszen ki gondolta volna például korábban, hogy a kiugró szelfikamera, vagy a szenzorsziget ennyire meg tud honosodni a piacon? Bizonyára nem sokan, miközben voltak olyan ötletek - például az öngyógyító kijelző -, aminek örültünk volna, ha továbbfejlődik. Bár jelenleg is akadnak ehhez hasonló, zsákutcának tűnő ötletek, az alábbi cikkben azonban pár olyan okostelefont gyűjtöttünk össze, amiről már biztos, hogy kijelenthető: forradalmi újdonságát ebben a formában soha nem láthatjuk majd! Lássuk őket:



LG Flex 2

Bár korántsem az LG volt az egyetlen, aki kísérletezett az öngyógyító kijelzőkkel, de mégis valamiért a gyártó Flex 2-es készüléke ugrik be nekünk elsőként, ha ez a dolog szóba kerül, mégpedig a hátlap kapcsán. A technológia lényege egy a hátlapra húzott speciális réteg, mely képes volt arra, hogy ha sérülés érte, akkor egy idő után a karcolások eltűntek, és a borítás olyan lett, mint újkorában. Mindez azonban még a gyakorlatilag elpusztíthatatlan Gorilla Glass generáció, és a masszív üvegfóliák előtt volt, így sokan reménykedtünk a nyerő irányban.

Csakhogy nem lett nyerő a dolog, merthogy az LG Flex 2, sőt általánosságban az összes ilyen megoldással szerelt készülék sokkal drágább volt az öngyógyító megoldás miatt, ami talán sokakat nem zavart volna, ha a technológiát nem gyerekcipőben vetik be. Márpedig pontosan ez történt, tehát a mélyebb karcok ellen egyáltalán nem vált be, ellenben a kisebb hajszálkarcok esetében tökéletes volt. Szerintünk érdemes lett volna folytatni ezt az irányt is, és folytak is fejlesztések, de végül totális zsákutca maradt az egész. Egyelőre!



HTC Evo

A HTC Evo egyike volt a 2010-es évek elején tomboló 3D-őrület jeles képviselőjének. Azzal a célzattal született, hogy segítségével mindenki számára rögzíthetők legyenek a 3D-s videók. A megoldás működött is, a készülék már akkor kapott egy dupla hátlapi kamerarendszert - évekkel megelőzve a korát -, azonban hiába működött a dolog, akadt néhány probléma. Az első rögtön technológiai oldalról, lévén a gyenge hardver miatt gyakran csak élvezhetetlen képminőségben tudott rögzíteni, és akkor sem sikerült mindig 3D-t produkálnia.

A másik, hogy ehhez még nagyon kicsi aksi is került bele, töltő nélkül tehát nem volt ajánlott 3D-s videókat rögzíteni vele, míg a harmadik és egyben legnagyobb probléma, hogy a 3D-nek nem sikerült meghódítania a piacot. Bár a Nintendo 3DS szabad szemmel átélhető 3D-s élménye szuper volt, a mozikban is meghonosodtak a 3D-s filmek, de az otthoni, vagy hobbiszintű tartalomgyártás terén nem. Megfelelő hardverek és egyebek esetén persze a későbbiekben még ebből is bármi lehet...



LG G5

A telefon neve hallatán bizonyára sokan rávágták: moduláris okostelefon! Így is van, technológiai oldalról ez is egy hatalmas zsákutca volt, az egyik jeles képviselője pedig az LG G5 lett, de próbálkozott ilyesmivel többek között a Sony is, mert nagyon egyszerűnek tűnt papíron egy óriási lencsét csatlakoztatni a készülékhez, amiből így gyakorlatilag profi fényképezőgép vált. Csakhogy a gyakorlatban nem működött megfelelően!

Akárcsak az LG G5-nél sem, mely önmagában talán nem volt félresikerült, de a hozzá kapható extra kamera, hangszóró vagy akkumulátor egyáltalán nem nyerte el a vásárlók tetszését, gyakorlatilag senkinek sem kellettek. Pedig működtek, jók is voltak, de leginkább azért gondoljuk zsákutcának a dolgot, mert túlmegy azon a határon, ami már az okostelefonok határai közé sorolhatók. Hiszen ki akarna egy zsák kiegészítővel futkározni és azokat szerelgetni, amikor egy év múlva a következő generáció úgyis tudja majd ezeket az extrákat?



Kyocera Echo

Bár nálunk ismeretlen a gyártó és maga a telefon is, azért érdemes szóba hozni, hiszen különösen aktuális most, hogy mindenki összehajtható, okostelefonként és táblagépként üzemeltethető eszközt szeretne piacra dobni, ami lehet, hogy megint zsákutca lesz a hajlékony kijelzőkkel, de hogy a Kyocera Echo elképzelése az lett, az egészen tuti. A japán gyártó ugyanis elsőként valósította meg a dupla kijelzős, összehajtható okostelefon ideáját, mely papíron szuper volt, a két kijelző szinkronban létezett egymás mellett, kiegészítették a másikat, akár videóról, akár böngészésről, akár csevegésről volt szó.

Hogy mégis mi volt vele a baj? Sok kis apróság! Az egyik, hogy megelőzte a korát, a másik, hogy elképesztően drágára sikeredett, míg a harmadik, hogy olyan ormótlan megjelenést kapott, hogy egyáltalán nem volt öröm kézbe venni. Pedig támogatta a mobiljátékokat is, de ebben a formájában nem nevezhettük működőképesnek, de nem volt haszontalan zsákutca, hiszen megágyazott a hajlítható kijelzőre épülő összehajtható mobiloknak.
3 hozzászólás

zsenikém

1 hónapja, 6 napja

Az öngyógyító telóért nagyon kár. Abban azért lett volna potenciál.

válasz erre

fonemaker

1 hónapja, 6 napja

Kéne majd a bukott rendszerekről is valami ilyesmi cikk, szívesen olvasnám!

válasz erre

peter97

1 hónapja, 6 napja

Uhhh hát volt bőven ezen kívül is, de a nagy nevektől tényleg ezek rohadt bukók!

válasz erre