A Guns Up! egy háborús móka, ahol épületeket kell felhúznunk, illetve fejlesztenünk, be kell szereznünk különféle katonafajtákat, hogy nekimenjünk más játékosok bázisainak, kirámolva azokat. Nem teljesen nevezhető, szerencsére, "Idle"-nek a játékmenet, és bár nagyon sokmindent csinál a gép helyettünk, annyi tennivalót azért kapunk, hogy ne aludjunk el az első két percben.
Minden játékosnak van egy tábora, mely két részből áll. A hátsó az, ahol a főhadiszállás és a nyersanyagtermelő tákolmányok figyelnek, az elülső terület pedig a katonai támaszpont, melyet kedvére alakíthat a tulajdonos, hogy megnehezítse a betámadók életét. Többek között géppuskaállásokat, falakat, üzemanyagos hordókat és homokzsákokat helyezhetünk fel ide.
Ez a tábori terület szerves része a legelső játékmódnak, a "Raid"-nek, mellyel a legtöbb időt fogjuk eltölteni. Ilyenkor mi vagyunk a támadók, és a feladatunk lerombolni az ellenfeles álláspont főépületét. Az bizonyos időközönként katonákat termel az őt körülvevő gyártó-sátorokkal együtt, nehezítésnek. Ez az első igazán "Idle" rész a játékban, ugyanis a katonák mozgását aktívan nem tudjuk befolyásolni, és csak, mint a támadók, akik harckocsival jönnek, tudjuk megmondani, mikor toljon ki magából az autó egy alakulatot (amint, csak lehet, igazából).
Mi (az agresszorok) energiából dolgozunk, nem jár automatikus termelés nekünk ilyenkor. Egy adott mennyiséggel indítunk, és a csatához rendelt maximum öt katonafajtából idézhetünk be, ameddig bírják energiatartalékaink. Persze a jól felépített bázisok ellen kevés lesz a legelső garnitúra, kell utánpótlás is. Minden egyes lecsapott ellenfeles egység és épület után kapunk energiát, és az egységlimitig tudjuk bővíteni a csapatainkat.
Emberi erőforrásokon kívül különféle támogató képességeket is kapunk, melyek felhasználásával bekérhetünk például rakétatámadást, légi támogatást, napalm csapást, füstgránátokat, elterelő bábot vagy szőnyegbombázást. Baráti tűz van, ráadásul a célzás kalibrációja nem a legjobb, így szorosabb, egyenetlenebb területen többször megtörtént, hogy kilőttem saját egységeimet (is).
A "Raid" ellentéte a "Defend", amikor mi bújunk a védekező bőrébe, és egyre nehezebb hullámokat kell visszavernünk minimális jutalomért. A kezdő katonamennyiség elenyésző a támadókkal szemben, de legalább ismét kapunk speciális támadási lehetőségeket. Kár, hogy az ellenfél is a nyakunkba tudja szakítani az eget. És pontosan ezért válik ez a mód már a negyedik pályán nevetségesen nehézzé.
Mivel nem mi irányítjuk az embereinket, ezért ők zavartalanul megvárják, hogy eltrafálja őket egy rakéta, illetve gondolkozás nélkül túlszaladnak a védelmi pontokon, hogy szembe menjenek az egyértelmű túlerővel. Ebből fakadóan sokkal megfontoltabban kell a speciális támadásokat használnunk, a "Raid"-del ellentétben, ha pedig gyógyító egységgel érkezik az ellenfél, akkor azt azonnal ki kell szedni.
A harmadik játékopció a zombi-mód, ahol táborunkat kell megvédenünk élőhalottaktól. Míg a "Defend" lehetőség a negyedik pályánál vált lehetetlenné a "Zombies" a harmadiknál szakította le a láncait és borított annyi ellenfelet a nyakamba, hogy sokadik próbálkozásra sem sikerült visszaverni őket. A legnagyobb buktató itt az, hogy túl kevés katonánk lehet kint, a főellenség zombit pedig csak két-három támogató csapással lehet kiszedni, ám addig a sok kicsi áttöri a védelmet.
Jó, nem lehetetlen, persze, de nagyon alaposan fel kell fejlesztenünk a katonáinkat, és a bázisunkban található épületeket, hogy ki tudjuk tolni a behívható egységek maximumát és növelhessük a kezdő energiamennyiséget. Azonban itt csúszik be a második cikis dolog: a két esszenciális nyersanyag (arany, muníció) közül nagyon szűkösen ad az utóbbiból a játék. Pedig az mindenhez (is) kell.
Cserébe a kevésbé fontos anyagból, aranyból, viszont rengeteg lesz, pedig azokkal, önmagukban, csak a védelmi tákolmányainkat tudjuk erősíteni. Persze, mindegyik másik fejlesztéshez is kell nemesfém, ám mivel töltény is szükségeltetik, amiből viszont nem igazán kapunk elegendőt, ezért sok időt fog elvenni a nagyobb fejlesztéseink naprakészen tartása. A muníciógyártó épület sem segít a helyzetünkön, mivel túl lassan termeli az értékes skulót.
Az utolsóelőtti játékmód a "Prison Break", ami igazából egy hosszabb "Raid" pálya, de itt nincs harckocsi, és az őröktől szerzett kulcsokkal kinyithatunk börtönöket, hogy az onnan kiszabadított emberek csatlakozhassanak hozzánk. Itt is elengedhetetlen az okos használata a különleges támadásoknak, de alapjáraton nem túlságosan macerás. Az utolsó opció, a "Bounty", pedig még nem érhető el.
Az alapok a helyükön vannak, belátom, így nem lenne rossz játék a Guns Up!, ha nem válna hamar döcögőssé. Nem kell sok idő ahhoz, hogy beragadjunk, miközben egyszerre próbáljuk az egységeinket és az épületeinket is fejleszteni (hisz mindkettő akció rengeteg töltényt igényel). Én hamar beleuntam a "Defend"-be és a "Zombies"-ba, a "Prison Break" elfogadható, a "Raid" pedig mérsékelten szórakoztató. Céhekhez is csatlakozhatunk, bár ennek túl sok értelme nincs, mivel szinte semmi extrával nem jár a tagság.
A prezentáció elfogadható, bár kissé egyszerű és részlethiányos, főleg az egységek tekintetében, kik lehettek volna kidolgozottabbak, hisz csak tizenkilenc féle áll a rendelkezésünkre. Azonban a fukar munícióadományok, illetve az épületekre való várakozás (igen, egy tákolmány fejlesztése/építése időbe telik) képesek tökéletesen megakasztani és megölni bármiféle lelkesedést, melyet eme alkotás iránt érezhet a szegény játékos.
A Guns Up! letöltése itt: Google Play | iOS App Store