Nos, a Plug In Digital készítőcsapat, mint kicsavarodott dzsinn, elhozta nekünk vágyunkat, nemcsak a mobilos platformokra, hanem PC-re, Mac-re és Linux-ra is. Én, értelemszerűen, a legelső médium segítségével tapasztalhattam ezt az érdekes játékot, melynek neve: Heck Deck. Egy "bullet hell" típusú alkotással van dolgunk (vagyis állandó táncot kell a képernyőt betöltő ártalmakkal járnunk) némi kártyázással megspékelve.
Az alapkoncepció, vagyis az akadályok elől való kitérés, igencsak újszerű módon van implementálva. Ebben a játékban egy kis... lényt irányítunk (inkább nem hasonlítanám semmihez), a kikerülendő akadályok pedig kártyák, melyeket érdekes formákkal megáldott ellenfelek ontják magukból, változatos alakzatokban. A kijelző nagyon hamar meg fog telni akadályokkal, menekülni pedig nem lehet a végtelenségig.
Itt jön be a kártyázás. Összesen három lappal indítjuk a játékot. Újakra úgy tehetünk szert, ha nekimegyünk a rosszaságok által kilőtt lapoknak. Ilyenkor, a legtöbb esetben sérül valamennyit a főhős, de legalább megszerzi a lapot, amit lefejelt. A kártyák különböző színekkel mutatják, milyen általános hatásuk van: a kékekkel golyókat tudunk kilőni, a pirosokkal akadályokat lebontani, a zöldekkel gyógyítani, a feketékkel pedig szellemünket manipulálni.
Egy ikon is szerepel mindegyik kártyán, ami azt jelzi, hogy pontosan milyen hatás is fog történni, ha kijátsszuk azt. A legnagyobb baj itt, hogy bárhogy is próbáltam nyomogatni a lapokat, sosem volt hajlandó elárulni a rendszer, hogy pontosan mit is csinál egy-egy kártya. Nekem kellett kísérletezés útján kitalálnom, hogy mi mire jó. Ez látványos hatások esetén elfogadható lenne, de néhányszor megesett, hogy használat után sem lettem okosabb egy lap hatásával kapcsolatosan, mert nem vettem észre semmi változást.
Sőt, "Tutorial" sincs, így az irányítást, a vásárlást (két pálya között lehet kártyákat venni életpontért cserébe) és a játék célját is segítség nélkül kell kitalálnunk. Ez engem a klasszikus, DOS-os alkotásokra emlékeztet, habár ott általában a kézikönyv, vagy leírás kisegítette a szerencsétlent. Aggodalomra, azonban semmi ok, itt van Gargaméta és elmondja nektek, miként is kell ezt a mókás nevű művet játszani. Tapizással. Egyértelmű Kapitány megint lecsapott.
A "Bullet hell"-ek ismérve, hogy gyorsan kell reagálnunk a pályát ellepő akadályokra, és gyakorta egy, akár reflexszerű, rossz mozdulat okozza vesztünket. Ám a Heck Deck-ben minden olyan gyorsan jön, amilyen gyorsan mi akarjuk. Ugyanis a kilőtt lapok és a galád rosszakaró kreatúrák is csak akkor mozognak, mikor karakterünk is. Tehát, ha egy helyben állunk, akkor minden más is szobrozni fog, így mindig lesz időnk a manővereinket átgondolni és nyugisan kitalálni a következő lépést.
A karakterünk arrafelé halad, amerre nyomunk. Ha mögé helyezzük az ujjunk, akkor nem perdül meg 180 fokban azonnal, hanem egy körív leírásával tud csak megfordulni. Apró tapikkal kifinomultabb mozgást is előidézhetünk és erre szükség is lesz, lévén, hogy nagyon könnyű még így is csapdába esni a rengeteg akadálynak hála. Ezért érdemes a piros bombalapokból betárazni (annak ellenére, hogy legfeljebb hét kártya lehet kezünkben egyszerre).
Egy lap kijátszása nem áll többől, mint annak a pályára való húzásából. Ilyenkor nem szabad azonnal elengedni a képernyőt, mert gyakorta a kártya hatásának irányt kell adnunk. Például a kilőtt golyóknak megfelelő röppályára van szükségük, a bombáknak területre, amit letarolnak, a minket elteleportáló lapoknak pedig egy célpont kell, ahová elvisznek minket. Szerencsére itt sem kell kapkodnunk, hisz nem mozog a kis lényünk, ennek megfelelően minden más is csendben várakozik.
Miután kijátszottunk egy kártyát, egy egyre csökkenő kék kör jelzi, hogy meddig nem rakhatunk ki egy újabbat. Ha meghalnánk, akkor újra kell kezdenünk a futamot, ám, ha teljesítettünk egy világot, akkor annak az elejéről is indíthatunk, viszont ilyenkor nem járnak "Achievement"-ek, vagy bónuszok. A 100%-os győzelemért öt egyedi kinézetű és színes ellenfelekkel felvértezett világon kell átrágnunk magunkat, melyek végén egy főellenség fog ránk várni. Érdekes, érdekes, ám mi a hátulütő? Vannak-e reklámok, mikrotranzakciók, bármi?
Nincsenek. Szomorú, hogy annyira traumatizáltak már engem a tömegjátékokat ellepő reklámáradatok, hogy a pár forintba kerülő alkotásoknál is hiányolom őket. A grafika ideális, a muzsika kellemes, a kihívás változatos és nyugis. Szerény véleményem szerint egy fantasztikus alkotást kaptunk. Ha pedig nem akarjuk, hogy mancsunk állandóan kitakarja a látómezőt, akkor a képernyő két oldalának simogatásával irányítsuk szellemünket. Mert a kéz szép, de az enyém pont akkora, mint a nyomorult kijelző.
A Heck Deck letöltése itt: Google Play | iOS App Store