Amikor gyerekek voltunk, veletek ellentétben nem volt természetes dolog számunkra a virtuális szórakozás. A nyugati határ mentén, illetve német rokonokkal én személy szerint szerencsés voltam, hiszen volt itthon meglepően korán Atari-klónom, majd NES-klónom, melyek kivétel nélkül óriási hatást gyakoroltak rám. Különösen utóbbi, hiszen annak idején non plus ultra volt az általa kínált grafikai körítés, még ha mai szemmel csak mosolygunk is rajta.
Azért osztottam meg veletek ezt a kis történetet, mert az Inner-Tube Climber címre keresztelt mobiljátékon nem véletlenül akadt meg a szemem, hiszen ez az alkotás abba a korszakba repített vissza, méghozzá azért, mert emlékeztetett egy korabeli klasszikusra, melynek Ice Climber volt a címe. Noha a két játék között csak annyi közös pont van, hogy felfelé kell ugrándozni, de a retro grafika is ebbe a kategóriába sorolható még nyugodt szívvel.
Na de hagyjuk is gyorsan a nosztalgiát, hiszen az Inner-Tube Climber egy abszolút mai alkotás, egy friss mobiljáték, mely klasszikus élményeket idéz fel bennünk, a főszerepben egy traktor- vagy autógumi belsejébe, esetleg
egy úszógumiba bújt fiúval, akivel az lesz a célunk, hogy minél magasabbra jussunk a fagyos, ezáltal rendkívül csúszós pályákon, miközben egyre trükkösebb platformok nehezítik a dolgunkat.
Hogy minek kell a gyermek dereka köré úszógumi, ha sapkában és sálban is majdnem megfagy? A kérdés jó, illetve jogos, a válaszhoz azonban alaposabban meg kell vizsgálni a játékmenetet, aminek részeként kulcsszerepet kap majd, hogy
kis hősünkkel akkorákat tudunk pattogni a falakról, hogy azzal korábban elérhetetlen, de legalábbis nehezen megközelíthető platformokra is el tudunk majd jutni. Na, hát ezért kell az a levegővel telt abroncs!
Ezt a technikát pedig gyakran kell majd alkalmaznunk, főleg a magasabb szinteken, hiszen egyre keskenyebb, egyre nehezebben megközelíthető kiszögellések várnak ránk, miközben dolgunkat
nehezíti, hogy folyamatosan követ minket a felszín, és bár nem tudni, hogy az mit akar szimbolizálni, azonban ha visszapottyanunk, akkor bizony kezdhetjük elölről, illetve a legutóbbi checkpointtól az ugrándozást.
Ezt az élményt már sok-sok évtizeddel ezelőtt is élveztük, ma sincs másként, azonban akadnak gondjaink, példának okáért
az irányítással, ami kifejezetten rosszul sikeredett. Míg annak idején a kis kontrollerekkel imádtunk csúszkálni a szintmászó pingvinekkel, addig itt gyakorlatilag folyamatosan szívjuk a fogunkat, hogy már megint lepottyantunk, már megint nem értük el a platformot, egyszóval az élmény nem olyan kiegyensúlyozott, mint kellene.
Mindent összevetve az Inner-Tube Climber
nekünk egy kicsit csalódást okozott, mert bár a gyerekkorunkat szerettük volna újraélni vele, cserébe azonban csak alaposan megemelte a kicsit magas vérnyomásunkat. Ha az irányítás a helyén lett volna, a mi mesénk is tovább tartott volna, így azonban egy kicsit csalódottak vagyunk...
Az Inner-Tube Climber elérhető itt:
Google Play |
iOS App Store