Aki csak felületesen tájékozott az internet világában, bizonyára az is hallott már a legkülönfélébb kihívásokról, melyek között ugyan akadnak humoros és tényleg izgalmas, esetenként hasznos dolgok, de mint az emberek oly sokszor a múltban, ezen a téren is gyakran átesnek a ló túlsó oldalára. Bár nem nevezhető feltétlenül kihívásnak, de a Momo-jelenség is valami hasonló alapokon nyugszik, a legszörnyűbb az egészben pedig az, hogy ezúttal nem felnőtt emberek a célpontok, hanem gyerekek, akik lelkileg rendkívül sérülékenyek.
Aki nem hallott volna még róla, Momo egy felnőttként is félelmetesnek nevezhető horrorlény, aki a Facebookon és a WhatsAppon keresztül terjed, egy álprofilról pedig arra próbálja meg rávenni áldozatait, hogy különféle feladatokat hajtsanak végre. Ha a gyermek ennek nem engedelmeskedik, akkor lelki terror, személyeskedés, félelmetes üzenetek, képek, hanghatások és állandó rémisztgetés következnek. Márpedig az ellenállás nem meglepő, hiszen Momo gyakran őrültségekre, öncsonkításra, sőt öngyilkosságra is ráveheti az embereket. Hogy honnan indult ez az egész őrület, és mit kell tudni róla? Ennek jártunk utána!
Honnan indult a Momo-jelenség?
Momo egy képzeletbeli, fiktív horrorlény, melyet egy japán művész alkotott még 2016-ban, nevét pedig egy gyerekkönyvből kölcsönözte. A félelmetes figurával kapcsolatban nem volt különösebb célja, ellenben a hátborzongató teremtmény rögtön elterjedt a horror műfaj kedvelői között, amivel alapvetően nem is lett volna probléma.
Hogy mikor és ki használta fel először Momo-t internetes rémisztgetésre, az sajnos nem ismert, de módszere még felnőtt lelkülettel is egészen rémisztő, a gyerekek pedig teljesen magukra maradnak problémáikkal, mert a lény mögött álló rosszakaratú emberek megfenyegetik őket, hogy senkinek sem beszélhetnek a dologról.
Feltételezhető, hogy a Momo-jelenség nem egy szervezett dolog, sokkal inkább egy beteg elme agyszüleménye, amit további beteg elmék vettek át, ezáltal utánzásos módszerrel terjedt el a világon. Ezt bizonyítja, hogy a feladatok régiónként, gyakran emberenként változnak, sőt mi több, sok esetben nemcsak az áldozat halálra rémítése a cél, hanem az adatlopás is, ezáltal nem ritkán a megfélemlítéssel értékes információk kerülhetnek a Momo aktuális alakja mögött álló személyhez.
Momo állítólag véletlenszerűen választja ki áldozatait, egyelőre legalábbis nem találtak összefüggéseket megjelenése mögött, ellenben az eljárás minden esetben azonos volt: először csak megijeszti a kiskorú gyermeket, és kisebb kihívásokat kér tőle, melynek elvégzését képekkel kell bizonyítania.
A dolog ott válik igazán félelmetessé, amikor valaki ellenszegül, hiszen ilyenkor a lény fenyegetőzni kezd, ijesztő képekkel és hangokkal bombázza áldozatát, és azzal rémisztgeti, hogy éjszaka felkeresi és bántja vagy megöli.
Ha te olyan gyerek vagy aki belefutott ebbe a jelenségbe, fontos hogy tudd, ez az egész nem valódi, hanem kitalált dolog, Momo nem létezik, nem fog bántani! Felntőttként pedig figyelj oda, hogy kisebb testvéred, gyermeked nem változott-e meg, legalább egy kicsit, és járj utána, nem ezzel az átveréssel ijesztgetik-e éppen!
Miért gyerekek a célpontok?
Bár felnőttként talán nevetnénk, ha egy Momo-féle teremtmény próbálna ránk ijeszteni, a gyermeki lélek azonban ebből a szempontból rendkívül sebezhető és hiszékeny. Nyilván a szülők felelőssége is, hogy csemetéik internetes tevékenységeit a privát szféra tiszteletben tartása mellett ellenőrizzék, azonban sok esetben a kapcsolódó nyomokat el lehet tüntetni, egy 14-15 éves gyermek pedig már nem szívesen adja oda a készülékét ellenőrzésre, így a modern világban ők azok, akik a leginkább veszélyben lehetnek ezen a téren.
Ez a miértnek azonban csak az egyik felére ad választ, arra azonban nem, hogy miért jó ez bárkinek is? Mi haszna van például valakinek abból, ha egy gyermeket öncsonkításra, önsanyargatásra kényszerít, hovatovább rettegésben tart? Ez a témakör már a pszichiáterek és a nyomozók szakterülete, hiszen bizonyára valamiféle súlyos mentális problémáktól szenvedő és végletekig rosszindulatú, hovatovább primitív "ember" képes csak arra, hogy mindenféle haszon vagy bármi más hiányában, pusztán mások félelmének és rettegésének élvezete miatt ilyen dolgokra szánja rá magát.
A legszörnyűbb azonban az egész történetben, hogy Momo világszerte már több ezer gyermeket vehetett rá valami őrültségre, azonban szomorú, hogy már több halálos áldozata is van a jelenségnek. Egy 12 éves argentin és egy 18 éves indiai fiú mellett ráadásul már egy 15 éves magyar lány is áldozatul esett a horrorlény ijesztgetésének.
A történet háttere nem teljesen ismert, csak annyi, hogy a Kelet-Magyarországon élő 15 éves kislány felakasztotta magát, és szülei mindaddig nem találtak magyarázatot a tettére, amíg be nem léptek Facebook oldalára, ahol azt találták, hogy lányuk egy ukrajnai magyar barátnőjével folytatott beszélgetésben a félelmetes Momo kihívásairól diskurál.
Mit tehetsz gyerekként?
Ha neked is írt egy ilyen vagy hasonló profil, több dolgot is tehetsz! Egyrészt tiltsd le azonnal az üzenet küldőjét! Ne írj vissza, ne kérdezz, azonnal tilts! Másrészt szólj nagyobb testvérednek, szüleidnek, és kérd meg őket, hogy tegyenek hivatalos lépéseket az ügyben! A Facebook és a WhatsApp számára is lehet jelenteni a kamu- és / vagy káros profilokat, ezt meg is kell tenni.
Mit tehetünk szülőként?
Ebben a helyzetben szülőként egyetlen dolgot tehetünk, mégpedig leülünk, és felvilágosítjuk gyermekünket a helyzetről - lehetőleg mielőbb. (Információink szerint a magyar hatóságok illetékes tagjait már értesítették a Momo-jelenségről, így nemsokára az iskolákban is szakszerű felvilágosítást kapnak a gyermekek a téma kapcsán.)
Nem kell feltétlenül Momo képével sokkolnunk - pláne nem a kisebbeket -, ugyanakkor a lelkükre kell kötnünk, hogy egyrészt idegenekkel az interneten se álljanak szóba, másrészt ha bármilyen fenyegetés vagy digitális bántalmazás éri őket, esetleg valaki rájuk ijeszt, arról azonnal számoljanak be nekünk.
Beszéljünk velük konkrétan erről az esetről, hogy az internet világa a valósághoz hasonlóan nem mindig biztonságos, ne jelöljenek vissza ismeretlen embereket a közösségi oldalon, és ha idegenek keresik meg képtelenségekkel vagy ijesztő képekkel, mindig beszéljenek erről velünk, nagyobb testvérükkel, vagy egy olyan felnőttel, akiben megbíznak.
