Ez persze nem jelenti azt, hogy az összes móka, melyben megjelennek ezek a mitikus hüllők (a sárkány az hüllő, ugye?), automatikusan szórakoztató. Nem tudom, hogyan vagytok vele, de én egy sárkánnyal nem szeretnék például Flappy Bird-öt játszani, azonban ez nem érdekelte a Rikzu Games csapatát, kik pontosan ezt a koncepciót vitték át elméletből gyakorlatba. Úgyhogy íme a Leap: A Dragon's Adventure.
Na jó, igazából jobb játékkal van dolgunk, mint a Flappy Bird, azonban az alapkoncepció ugyanaz. Majdhogynem. Adott egy bébisárkány, aki platformról platformra ugrik képernyőnyomás hatására. Minél hosszabban tartjuk ujjunk a kijelzőn, annál magasabbra ível az állatka, és lefelé zuhanás közben is el tudjuk kapni egy jól időzített nyomással, hogy ismét felfelé tudjuk lendíteni.
Ám a helyzet nem ennyire egyszerű, ugyanis a felröppenés energiához van kötve. Ez igen hamar elfogy, és ilyenkor automatikusan lezuhan a szerencsétlen törpesari. Ha mázlink van, akkor pont egy platform felett csinál mélyrepülést, de az esetek nagyrészében nem ez lesz ilyen szerencsénk. A főhősnek három élete (plusz egy, alkalomadtán) van; a rendszer mindig a legutolsó platformra teszi vissza, ha beleharapna a fűbe, "Game Over" esetén pedig a pálya elejére.
Mondjuk egy energiacsík menedzselése nem túlságosan vészes dolog. Ezért a játék háromdimenziós (akinek eddig nem tűnt volna fel), ez pedig azt hozza magával, hogy baromi nehéz tökéletesen kikalkulálni, hogy milyen magasra kell felröppenni ahhoz, hogy a következő platformon landoljunk. Egyetlen segítség a sárkányunk árnyéka, mely nagyjából mutatja, hogy merre fog landolni. Nagyjából.
Persze az árnyékot egyedül a platformok felett repülve fogjuk látni, melyeken landolni szeretnénk; a köztes zónákban, amikor igazán fontos lenne, akkor nem. Ehhez hozzájön, hogy más távolságot fog bejárni a kisállat, ha egy nyomásra kiürítjük az energiatárolót, vagy ha apró nyomkodásokkal tartjuk a magasságot, és csupán aprókat emelkedünk. Itt sajnos a "Trial and Error" mindenki által imádott rendszeréhez van szerencsénk.
Vagyis próbálkozni kell. Lefejeltük a belógó ágat? Akkor nem kell törésig nyomni a kijelzőt. Nem sikerült az ugrás? Akkor biztos más ritmusban kell nyomkodni a képernyőt. Azonban ezzel nincs még vége a fricskázásnak, ugyanis a pályák során különféle akadályokkal is fogunk találkozni (mint a fent említett faággal), még macerásabbá téve a helyzetet, ha véletlenül túl gyorsan szoktuk volna meg a reptetéssel járó ritmikai nehézségeket.
Láthatunk például mozgó platformokat, arany karikákat (feltöltik az energiamércét, ha átrepülünk rajtuk), nyilakat (felkapás után gyorsabban fogunk repülni), illetve átugrandó akadályokat, többek között. Még a csillagokat és az érméket is ide sorolnám a legszívesebben, lévén, hogy a legtöbbet szinte képtelenség felszedni, olyan képtelen helyekre lettek pakolva, így inkább akadályok, semmint hasznos kiegészítők.
Pedig csillagból szükségünk lesz minimum egyre, ha teljesíteni szeretnénk egy pályát. A pénz csupán arra jó, hogy kozmetikai tuningelemeket vegyünk belőle, ami elfogadható, csak kár, hogy igazán markáns változtatásokat nem fogunk tudni elérni a kis sárkányon. A formája, illetve a tulajdonságai nem változnak, egyedül a színe és a testrészei (szem, szarv, szárny, stb) fognak.
Az nem baj, természetesen, hogy nincs "pay-to-win", de azért egy kicsit lelombozó, hogy az összeszenvedett érmékkel túl sok mindent nem fogunk tudni kezdeni. A plusz életet és a lassú energiacsökkenést adó medálokból naponta egyet vehetünk, melyek egyszer használatosak. Mondjuk a bónusz élet az nem rossz, de egy játékban, ahol jobbra-balra harapdáljuk a füvet, nem valami nagy jutalom, de legalább az energia-érme hatása tartós... legalábbis, ameddig be nem kapunk egy "Game Over"-t.
Legalább külsőre kellemesen fest mai tesztünk alanya. A környezetek csinosak, a muzsika egész jó és a sárkányka is aranyos. Kivéve, amikor fejest ugrik a platformokat körbevevő mélységbe. Érdekes látni ezen játék és az előző közötti különbséget: mindkettő ügyességi, mindkettő igényli a jó reflexeket és az előre gondolkodást, mégis az ugróegér kalandjait preferálom. Ott legalább nem kell hatvanszor nekimennem egy pályának, ha beüt az obszesszív-kompulzív zavarom és minden szintet háromcsillagosra akarok teljesíteni.
Inkább volt frusztráló, semmint szórakoztató a játékmenet, melyen nem segítenek a reklámok, az elmaradhatatlan kellékei az ingyenes játékoknak. Ismét a Jump Jerboa-hoz tudnám hasonlítani, negatív értelemben: az utóbbinál pár másodperces szünetek voltak, ám itt nagyjából egy perces hirdetések megnézésére kényszerít a rendszer. Gyorsabb volt újraindítani az egészet, semmint kivárni.
Prémium tagságért persze fel lehet oldani ezt a limitációt; jó kérdés, hogy van-e erre szükségünk egyáltalán a fenti gyors megoldás mellett. A türelmes léleknek kell lennünk ahhoz, hogy el tudjuk nézni Leap: A Dragon's Adventure hiányosságait. Ha sikerül, akkor végső soron a kaland, a színes helyszínek, a kihívás és a (relatíve) gyorsan teljesíthető pályák egy kellemes egyveleget alkotnak. Ha nem vagyunk annyira toleránsak, akkor inkább óvatosan közelítsünk ezen állat felé. Nincs rajta szájkosár és szeret harapni.
A Leap: A Dragon's Adventure letöltése itt: Google Play | iOS App Store