Túlzás nélkül állítom, hogy kifejezetten öreg rókának számítok a játékvilágban, ezáltal láttam én már mindent, jót, rosszat, megdöbbentőt és sokkolót egyaránt, éppen ezért nem gondoltam volna, hogy éppen egy mobiljáték kerekítheti el még egyszer a szemeimet a bizarr témák kapcsán. Márpedig így történt, a Life Gallery-nek ugyanis sikerült túlzás nélkül nagyon kicsapnia nálam a biztosítékot, még ha meg is maradtak a készítők bizonyos határokon belül, azért bőven átléptek olyan vonalakat, melyekre nincs ésszerű magyarázat.
A Life Gallery ugyanis elsőre csak egy átlagos kalandjátéknak tűnik, mely több tekintetben is hasonlít a Rusty Lake-játékok szürreális megoldásaira a küllem terén, de valójában itt sokkal betegebb témákat dolgoztak fel az alkotók, és csináltak ezekből fejtörőket, aminek jóvoltából gyakran csak kapkodni tudjuk majd a fejünket, annyira nem értjük, hogy bizonyos dolgokat miért kellett beletenni. Ikrek szétválasztása? Családból kitaszított gyermek? Fogyatékosság?
Nem feltétlen mobiljátékokba való témák, de a Life Gallery ezek közül mindet felvonultatja, sőt képes hatványozottan felülemelkedni rajtuk, és még tovább fokozni az őrültséget, melyet már
a megtermékenyítéstől indít, amikor a hímivarsejtek megindulnak a petesejt felé, és megszületik egy ikerpár. Sziámi ikrek, akiket születésük után szétválasztanak - persze a mi segítségünkkel -, de míg egyikük teljesen egészséges, okos, a család szeme fénye, addig másikuk egy szemmel született, nem valami eszes teremtés, és szeretne mindenki megfeledkezni róla.
Ennek a négyfős családnak az életébe kapunk egy kis betekintést a fentiekben már említett módon egészen a foganástól indulva. A játék érdekes mechanizmust kapott, hiszen
pályáról-pályára, azaz fejtörőről-fejtörőre haladunk majd a történetben, mely rendkívül érzelmes, felkavaró és beteges lesz egyben, de ugyanakkor dugig pakolták tanulsággal, ami annyit jelent a gyakorlatban, hogy míg az elején szegény egyszeműt tényleg egyfajta szörnyetegként állítják be nekünk, apránként azonban rájövünk arra, hogy valójában ő az egyetlen normális az egész családban. Ez a felismerés pedig elég furcsának nevezhető!
Még furcsábbak azonban a csipetnyi, lényegében mondatokból építkező történethez kapcsolódó fejtörők, melyek kapcsán
a legkülönfélébb képességeinket igyekeznek majd megtornáztatni a készítők, és becsületükre váljék, hogy a kezdeti unalomhalmozás után egészen különleges, sőt érdekes, de mindenképpen változatos feladatok sokaságát tárják elénk. Lesz, ahol a reflexeinkre építkeznek, máshol a hallásunkra, de olyan is akad, amikor a logika, a geometria vagy éppen a matematika tudás kerül előtérbe.
Persze a Life Gallery nem fukarkodik a hagyományosabbnak nevezhető, egyszerű tapicskolós megoldásokban sem, de táruljon elénk a legegyszerűbb feladvány is,
a játék mindvégig képes fenntartani azt a beteges atmoszféráját, amit utoljára talán olyan művekben éreztem, mint a legendás Silent Hill. Sőt mi több, ezt az egészet képesek voltak a készítők olyan zenei aláfestéssel és olyan narrációkkal megtámogatni, hogy gyakran a hideg futkosott a hátamon abszolút jó értelemben.
Ha létezik művészet a játékvilágban, akkor a Life Gallery több tekintetben is annak nevezhető, hiszen bármilyen szempontból is nézzük, határokat feszeget, de mégis értéket alkot úgy, hogy közben rendkívül szórakoztató. Nehéz róla hagyományos formában ítéletet mondani, hiszen nem kizárt, hogy sokaknak felfordul tőle a gyomra - akad benne véres jelenet is bőven -, másnak talán nagyon felkavaró lesz, de aki megérti az egész lényegét, az életre szóló élményt kaphat általa.
A Life Gallery elérhető itt:
Google Play |
iOS App Store