A Nintendo neve lassan már igazi szitokszó lesz a mobiljátékok világában, ami nem meglepő, hiszen ami pofátlanságot megengednek maguknak az egyáltalán nem az egykori japán konzolgyártóra vall. Bár a pofátlanságot kezdetben inkább egyszerű butaságnak neveztük, hiszen ökörhiba volt fizetősen kiadni a Super Mario Run-t, és a mai napig nem értjük például, hogy miért nem kaptuk meg a Dragalia Lostot és a Dr. Mario Worldöt a mi régiónkban.
Miután évek óta botladoznak, és a rajongók gyakorlatilag hangosan ordítva mutatják nekik a helyes utat, azt hittük, hogy a Mario Kart Tour végre rendben lesz olyan értelemben, hogy globálisan egyszerre érkezik, és az üzleti modell tekintetében sem fog kitolni a rajongókkal. Bár az első kívánságunk valóra vált, a második azonban olyannyira nem, hogy a mostani húzásával még azokkal is megutáltatta magát a Nintendo, akik eddig mobiljátékos körökben még elnézték nekik a sok butaságot.
Ne szaladjunk azonban ennyire előre, lássuk előbb, hogy mivel is kecsegtet nekünk a bizonyos körökben legendás Mario Kart-sorozat mobilos kivetülése! Hogy még nagyobb legyen a szívfájdalmunk, meglepően szuper élményekkel! Bár nekem soha nem volt Nintendo konzolom - mindig Sega-párti voltam abban a korszakban -, azért a Mario Kart élménye eljutott hozzám is, sőt mi több, rengeteg későbbi klónjáték. Amire határozottan emlékszem ebben a műfajban, az
a Lego Racers volt, melynek élményét a mai napig a szívemben őrzöm, és akár hiszitek, akár nem, a Mario Kart Tour tökéletesen képes volt visszaidézni előttem azokat az időket, amikor még gyerekként heteken át a kis legójárgányokkal való száguldozás töltötte ki a mindennapjaim legjavát.
Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Mario Kart Tour a hangulat és az élmény tekintetében nem túlzás: egyenesen
zseniális lett. Alapvetően egy olyan gokartos címet kapunk, melyben trükkös pályákon kell végigszáguldanunk többed magunkkal úgy, hogy a nagy gáztiprás során nemcsak ügyességünkre, hanem a folyamatosan gyűjthető power upokra, alias nagy csalásokra egyaránt szükségünk lesz. Teknőspáncéllal üthetjük ki az előttünk lévőket, banánhéjakon csúsztathatjuk meg a mögöttünk haladókat, és még egy sor más kis csínyt aktiválhatunk annak érdekében, hogy mi haladjunk át elsőként a célvonalon.
Erre azért is nagy szükség lesz, mert minél jobb helyen végzünk, annál több pálya nyílik meg előttünk, és annál több pénzt tudunk költeni újabb karakterek, gokartok és egyéb extrák feloldására. Mindehhez ráadásul rendkívül könnyed irányítás társul a kiegyensúlyozott élmény érdekében, de ami ennél is lényegesebb, hogy a csapatnak sikerült olyan
zseniálisan átültetnie a pályákra a Nintendo univerzumának ismert helyszíneit, sőt mi több, néhány korabeli pályát, hogy attól garantáltan könnybe lábadhat a nosztalgia megszállottjainak a szeme.
Gyakorlatilag a mi szemünk is könnybe lábadt volna az örömtől, ha mindezt reklámokkal megspékelve, esetleg egy elfogadható árcédulával kapjuk meg, hiszen egy ilyen élményért szívesen ad az ember pár száz forintot. Amit azonban a Nintendo csinált, az megint kiverte a biztosítékot, méghozzá elég csúnyán! Történt ugyanis, hogy a Mario Kart Tour ingyen letölthető, de a teljes tartalom eléréséhez elő kell fizetnünk a játék többi részére, és nem egyszer, hanem
havonta újra és újra ki kell fizetnünk közel 2 ezer forintot azért, hogy játszhassunk minden játékmóddal és megkaparinthassunk minden tartalmat.
Emiatt pedig hiába élvezzük a játékot egy bizonyos pontig, sajnos ott van a szálka a szemünkben, hogy ennél azért sokkal többet is kaphatnánk, de senki nem olyan bolond, hogy ilyen sok pénzt adjon ki havi szinten egyetlen mobiljátékra. Merthogy a havidíjas előfizetés egy Apple Arcade esetében rendben van - hozzátennénk, ugyanannyi a díja, mint a Mario Kart Tour egy játékmódjának -, de egyetlen alkotás esetében pofátlan lehúzás. Pláne úgy, hogy a feloldható tartalom ennyit azért nem ér... Pedig
tényleg nagyon szerettük volna szeretni!
A Mario Kart Tour elérhető itt:
Google Play |
iOS App Store