A főzős játékok stílusát sokszor és sokféleképpen megközelítették már korábban a mobiljátékok világában. Voltak realisztikusabb dolgok, akadtak az ügyességre, a reflexekre, a gyorsaságra vagy éppen a kooperációra kiélezett művek, de olyanok is, melyek egy ismert franchise-t próbáltak meg felépíteni erre a játékmenetre. A szakács szakma azonban közel sem csak a hagymapirításról vagy a marhahús kockázásáról szól, éppen ellenkezőleg, az igazi mesterszakácsok esetében igazi művészetről beszélhetünk.
Méghozzá egy igazán sokoldalú művészetről, hiszen nem elég, hogy az ízekkel való művészkedést állítja a középpontba, egy többcsillagos étteremben bizony az sem mindegy, hogy miként tálalják az elkészített ételeket. A MasterChef: Dream Plate most bizony ezt a problematikát állítja a középpontba, itt ugyanis nem az ételek elkészítésével foglalatoskodhatunk majd, hanem a tálalást!
Hogy ez halálosan unalmas dolog? Bár lehetett volna nagyon alapos munkát végezni, az Animoca Brands sajnos valóban rendkívül felületesen alkotta meg a MasterChef: Dream Plate sajátosságait, amiért igazán nagy kár, hiszen minden pillanatban ordít a játék azért, hogy ennél sokkal változatosabb, sokkal nagyobb tartalmat is lehetett volna alkotni hozzá. Hogy a sietség, a nemtörődömség vagy valami egészen más dolog állt-e a háttérben, azt nem igazán tudjuk, de az biztos, hogy
a végeredmény ebben a formájában kifejezetten gyenge lett.
Persze üres sértegetések helyett mondjuk is, hogy miért! Adott például egy hamburger, amit szintén lehet ízlésesen tálalni. Ahelyett, hogy mi állíthatnánk össze a burgert, tehát milyen és mekkora zsemlét, salátát, húst, sajtot és egyebeket teszünk rá, milyen díszítést szúrunk bele, mekkora tornyot építünk belőle,
gyakorlatilag csak előre alkotott típusok közül válogathatunk, hogy valamelyiket a tányérra tegyük, és nagyjából ezzel véget is ér az egész kreativitása.
Az pedig egy dolog, hogy az előre gyártott hamburgerek - vagy más ételek - kapcsán sincs túl sok választék, de az nem kreativitás, és nem szakácskodás, hogy ezen felül odadobhatunk még egy marok krumplit, esetleg egy pár hagymakarikát, és az egészet lefröcskölhetjük valamilyen szósszal, melynek irányát, mértékét és színét szintén előre meghatározott típusok közül válogathatjuk ki. Ez ebben a formában
rendkívül korlátolt lehetőségekkel kecsegtet, és egyenesen szégyen a mesterszakácsokra nézve.
A helyzetet tovább rontja, hogy
nagyjából percek leforgása alatt végig lehet pörgetni az összes kihívást, így ha valakinek esetleg bejönne, hogy maximum négy lépésből a legösszetettebb fogásokat is össze tudja rakni, majd azt fotózgatni - hogy másoknak megmutassák a tök ugyanolyan műveket -, akkor sem tudja majd túl sokáig élvezni ezt az egészet. Illetve de, abban az esetben, ha fizet érte, hiszen pénzért természetesen fel lehet azért oldani rengeteg különleges extrát.
Sajnos azonban mi a prémium felületen sem találtunk olyan dolgokat, melyek pozitívan befolyásolnák a játékmenetet, így
kifejezetten nagy csalódásnak nevezném a MasterChef: Dream Plate-et, mely amilyen jó koncepciót álmodott meg magának, annyira gyenge kivitelezést kapott a készítők részéről. Nagyon sajnálom...
A MasterChef: Dream Plate elérhető itt:
Google Play |
iOS App Store