A csapat fogta az Among Us játékmenetét és ötvözték horror elemekkel. Én nem igazán tudom elképzelni, hogy a gyilkos keresése közben mitől kellene igazán rettegnem, de mat tesztünk alanyában sem fogok választ kapni erre a kérdésre, mert a legijesztőbb dolog itt a karakterek tekintete. Sebaj, a játékmenet azért egy fokkal jobb. Kapunk nyolc játékost, kiknek el kell menekülniük egy adott pályáról, miközben a kilencedik egy ember bőrbe bújt szörnyet irányít, és megpróbálja megakadályozni ezt.
Ezzel az alappal semmi baj, hisz nem ez a legelső olyan játék, ahol futni kell egy ismeretlentől, aki el tud bújni a társaink között. Egyelőre egy pálya érhető el, egy sarkvidéki környezettel körbevett laboratórium, egyértelműen a Dolog című filmből ihletet merítve (nem ez az egyetlen aspektus, amit a skacok átemeltek). A játékosok egy szobában kezdenek; van harminc másodpercük gyűjtögetni, mielőtt elindulna a menet. Ilyenkor mindenki megkapja a küldetését, és egyvalaki megtudja, hogy ő a fertőzött.
A túlélőknek el kell végezniük bizonyos feladatokat a bázison, melyek által feltöltődik a küldetésmérce. Ha teljesen zöldre változik ez a csík, akkor meg lehet kísérelni a menekülést a kijáraton (ha egy túlélő marad, akkor ő a vészkijáratot is használhatja). Az ilyen feladatok általában abból állnak, hogy egy doboznyi alkatrészt vigyünk el egy bizonyos helyre, majd ott aktiváljuk az eszközöket.
Egy szerkezet aktiválása nem azonnal történik meg, hanem időbe telik. Ezt felgyorsítandó, néhány másodpercenként egy ujjlenyomat-ikon felbukkan a képernyőn, melyet, ha alaposan megtapizunk, sokszor egymás után, akkor az időt mutató csík gyorsabban telik meg. Nem marad örökké jelen ezen ikon, úgyhogy a gyorsaság itt elengedhetetlen, mert nyomogatás nélkül akár negyvenöt másodpercbe is beletelhet egy akció végrehajtása.
Persze félbe is lehet hagyni a cselekvést, ami kapóra jön, ha épp valaki beszambázik mögénk és átalakul szörnnyé. Ilyenkor újra kell majd kezdeni az aktivációs mérce feltöltését, de jobb, mintha megzabálna minket a mutáns. Ha van nálunk energiaital, akkor azt ezekben a pillanatokban érdemes elhasználni, ugyanis ettől igencsak megugrik a sebességünk, ami sosem rossz, ha mögöttünk ott liheg a monstrum. Kár, hogy a szörnyet irányító játékos látja a saját kijelzőjén a közelben futkosó embereket. Kellemetlen.
Elmenekülés helyett, természetesen, megpróbálhatjuk kinyírni a mutánst, ám ez nem lesz könnyű, mivel ha nincs eredeti alakjában, hanem álcázza magát, akkor könnyedén össze lehet téveszteni egy túlélővel. Tárgyakat felszedhet és akciókat is végrehajthat (melyek ugyan kamuk, de ezt elsőre nem lehet látni). Véletlenszerűen meg nem lehet rálőni másikra, mert mindenki azt fogja hinni, hogy mi vagyunk a fertőzöttek. Megölni úgy lehet a rémet, ha levisszük az életét nullára, majd egy lángszóróval felégetjük (a Dolog már megint). A tűz azért kell, mert egy idő után regenerálódik az alakváltó.
Fegyverből sajnos csak három fajtát kapunk a lángszórón kívül: pisztolyt, shotgunt és gépkarabélyt. Ezekhez találhatunk lőszereket, illetve az energiaital mellett kötszerekre is szert tehetünk. Egyetlen fegyver lehet nálunk és kettő töltényfajta. Ha egy dobozt felkapunk, akkor a fegyverünket eldobjuk, ám a képernyő közepén látható HUD-ból kihúzva bármilyen felszerelésünket a földre dobhatjuk. Hisz mégiscsak egy kooperatív játékról van szó, néha meg kell segíteni a csapattársaknak nevezett vadalmákat.
Van hang-, és írásalapú chatrendszer is, de csak azt halljuk, aki vagy mellettünk járatja a száját, vagy a rádiószobában a hangosbemondót piszkálja (kivéve a meccs elindulása előtti lobbiban). Így van lehetőségünk megtárgyalni, hogy ki lehet a szörny; a célpont pedig hazudhat és játszhatja az ártatlant. Persze előbb-utóbb úgyis kiderül, ki a ludas, hisz szörnyalakban lehet közelharci támadást indítani, ami jobb, minthogy tölténykereséssel húznánk az időnket.
Sőt a navigáció sem igazán egyszerű, mivel azon kívül, hogy lépten-nyomon el fogunk akadni nagyjából mindenben, emberkénk futási sebességének változása sem teljesen konzisztens. Tudunk lassan és pergősen mozogni, attól függően, mennyire toltuk meg a virtuális "joystick"-et. Azonban ennek a határa nagyon nem egyértelmű, és gyakorta megesett velem, hogy hiába nyomtam, mint az állat, csak nem akart futni a manus. Továbbá célozni, legyen szó fegyverrel vagy a lény mancsával, igencsak nehézkes, lévén, hogy mindenki megkergül valamiért, mikor meglátják a szörny "gyönyörű" valóját.
Persze nem lehetetlen a mutánssal nyerni. Nekem kétszer is sikerült, bár egyszer nem értettem, hogyan. Talán valaki kint felejtette magát a fagyban. Azonban el tudom képzelni, hogy egy jól együtt mozgó csapat gond nélkül be tudja darálni a szerencsétlen lényt. Elég, ha már három úriember egymás hátát figyelve végig kommandózzák a játékot. A szörny ugyan tud szabotálni életfontosságú rendszereket, de a teszt során egyszer sem érte el ez az akció a várt eredményt.
Eleinte szórakoztató a játék, hisz változatosnak tűnik, egyik meccs sem olyan, mint a másik... aztán miután végeztem a harmadik menettel, rájöttem, hogy baromi keveset nyújt eme alkotás. Az akciókért, ölésekért, győzelemért tapasztalati pontokat és ezüstöt kapunk, de mire jó a szintlépés? Maximum arra, hogy a rendszer tudja, milyen játékosokkal osszon össze. Ezüstből nagyon keveset kapunk, és már a legolcsóbb kozmetikai tuningelemek is rengetegbe kerülnek.
Aranyra ne is számítsunk, az a prémium lóvé, melyből ugyancsak ruházatokat vehetünk, illetve eltörölhetjük a reklámokat, melyek egy partiba való jelentkezés előtt, illetve miután kiléptünk onnan, vetődnek az arcunkba. Szerencsére legtöbb esetben pár másodperces hirdetésekről van szó, de azért igencsak irritáltak engem. A prezentáció elfogadható volna a karakterek megvalósításán kívül, kik, mint a megelevenedett kirakati bábuk, úgy merednek a semmibe. Mint ahogy a cikk elején említettem, ez a legijesztőbb része a játéknak.
Pedig az alap egészen érdekes. Más játékosok bőrébe bújó szörny, az összestartást, csapatmunkát, kooperációt megkövetelő játékmenet, és akár barátokkal is össze lehet állni egy partira. Kár, hogy a kevés játékelem, a nehezen navigálható pálya és a repetitív feladatstruktúra miatt nagy hamar kifogyott eme alkotás az érdekességekből. No, majd egy-két frissítés után visszanézek, hátha addigra implementálnak egy-két mókát más Carpenter filmekből is.
A Mimicry letöltése itt: Google Play | iOS App Store