Mindannyiunknak voltak már fura, mondhatni nem hétköznapi barátai, kikre szüleik furcsa szemekkel néztek, és jobbnak látták, ha inkább nem találkozik csemetéjük velük. Mi, a szóban forgó lurkók, természetesen ellenálltunk, hisz mit tudhat már egy szülő? Én érzem, hogy jó ez a barátság, és ezért az én megítélésem validabb az övékénél. Aztán persze vannak olyan kedves ismerősök, kik esetében mi is úgy érezzük, hogy már pusztán a létezésükkel a realitás határait feszegetik, azonban mégsem tudjuk elengedni őket.
Valószínű ilyen elképzelések szülték meg a My Friend Pedro című játékot. Ebben az alkotásban főhősünket egy öntudatra ébredt banán vezeti útjain, akit Pedro-nak hívnak. A cím pedig, értelemszerűen, arra utal, hogy a banán és a főszereplő nagyon jóban vannak, úgyhogy a legjobb semmit sem kérdezni, és inkább végigmenni az adott pályákon, mielőtt "tévedésből" meggyilkoljuk a családunkat (ezt hívják előrevetítésnek).
MInél nagyobb a szorzó, annál több pont jár az ölésekért.
A 2014-ben flash alkotásként elrajtoló játék 2019-ben jelent meg PC-re, Xbox-ra, Switch-re, majd pedig 2020 áprilisában PS-re. A mobilos közönségnek pedig nemrégiben hozta el a Devolver Digital eme alkotást, érdekes irányítással, tűrhető prezentációval, illetve egy potenciálisan bosszantó mikrotranzakcióval kiegészített játékmenettel.
Hogyan is fest a My Friend Pedro: Ripe for Revenge? Az elődökből már ismerős arctalan, névtelen protagonistát irányítjuk, több szinten keresztül. Feladatunk, ebben, a 2D-s platform zsáner egyik díszes példányában, eljutni a zölden kiemelt ajtóhoz, anélkül, hogy az akadályok elfogyasztanák az életünket. Némi rogue-lite elemek is megjelennek, amellett, hogy egyre nehezebbé válik a kihívás, ahogyan haladunk az elkerülhetetlen csattanóhoz a történetben.
Amikor egy banán egy bohócot hív el fellépni... aha.
A képernyő két oldalán lehet virtuális analógok ide-oda húzogatásával ugrásra, illetve becsúszásra késztetni a főhőst. Nem igazán intuitív a megoldás, ugyanis karakterünkhöz képest hátra és lefelé kell húzni az analógot, ha azt akarjuk, hogy íveset ugorjon előre, továbbá becsúszás esetén ugyancsak hátra, azonban felfelé szükségeltetik a stick-et húzni. Nem könnyű megszokni, ráadásul ha nem sajátítjuk el a ritmikus alkalmazását ennek a módszernek, akkor nem fogunk túl sokáig jutni ebben a meglepően akciódús játékban.
Rengeteg akadály fogja utunkat állni; falak, melyeket át kell ugrani, simán helyből, vagy egy másik felületre felpattanva, Prince of Persiásan. Ezen kívül lesz szerencsénk üvegből készült felületekhez (ezeken át fogunk zuhanni ugrásnál, de az ellenfelek nem látnak át rajtuk), rácsos platformokhoz (lyukacsos felületek, melyeken át lehet lőni), dobozokhoz (ezeket szét lehet durrantani), repedezett falakhoz (a praktikusan odahelyezett üzemanyagos kannák berobbantásával lehet ezeken áthatolni), szögesdrótokhoz (vigyázz, szúr), és sok máshoz.
Ha a körgyűrű elfogy, akkor lőni fog a rosszaság.
Nekünk három szívből áll az "életcsíkunk", mely, ha elfogy, akkor bukjuk az egész játékot, és kezdhetjük elölről a "mókát", legalábbis az ingyenes verzióban. A különféle környezeti hatásokon kívül maffiózók is utunkat fogják állni, kik változó mértékű hatásszünet után fognak ránk lőni, mely idő alatt lesz lehetőségünk sérülés nélkül lelőni őket.
Ez úgy néz ki gyakorlatban, hogy mikor észrevesz egy célpont, akkor lelassul az idő, és egy teli karika el kezd fogyni az ellenfelek körül, kik észrevettek minket. Ha eltűnik ez a kör, akkor lőnek, és az fáj. Ennyi idő alatt kell nekünk rányomni a szóban forgó csúnyaságokra, eltántorítva őket azon csúnya tervüktől, hogy ők lőjenek le minket. Ezt nem árt pergősen csinálni, ugyanis gyakorta lesz egynél több rosszaság egy jelenetben, kik nem feltétlenül fognak csak egy lövésre lefeküdni.
Mission Impossible, Banana Edition.
Segítségképp szerezhetünk jobb fegyvereket az alap pisztolyok mellé, bár ezek az extra mordályok limitált tölténnyel rendelkeznek, és nagyon hamar ki tudnak fogyni a skulóból. Továbbá lehet trükkösen is megszabadítani egy pályát az ellenséges egységektől, robbanó kannákat felhasználva, illetve vakpontból rájuk lőve (ilyenkor nem vesznek észre minket), amikor csak lehet. Életben hagyni egyiket sincs értelme, ugyanis minden egyes ölés eggyel növeli és frissíti az pontszorzónk értékét, mely csupán néhány másodpercig aktív egy gyilkolás után. Ez azért fontos, mert a háromcsillagos értékeléshez szükséges pontszámot csak a sokáig fenntartott szorzóval lehet megszerezni.
Ez pedig brutálisan nehéz helyenként. Én örültem, hogy legalább egy-két szintnél sikerült elérnem a három csillagos pontmennyiséget, annak ellenére, hogy többször újracsináltam a pályákat. És ti is így fogtok járni, ha nem óhajtjátok a Pro verzióért kiadni azt a "pénztárcaríkató" 890 forintot, mivel az ingyenes játékosoknak lezárja az összes pályához a manuális hozzáférést a játék, és csak az első pályától lehet mindig nekiveselkedni a kalandnak.
My name is Zee... Ooo-Zee.
Lássuk be, ez hosszútávon borzalmasan irritáló lesz főleg, hogy nem lehet kilépni sem a játékból, különben megy minden a levesbe. Hiába válunk egyre ügyesebbé az irányítást illetően, az életünk nem töltődik újra két pálya között, a későbbi szintek pedig annyira tele vannak szemét csapdákkal, melyek nem látszódnak elsőre, hogy rendkívül gyorsan le fog nullázódni a kezdésként kapott három teli szív.
A Pro kiadást persze nem csak ezért érdemes beszerezni, de több pálya és egy új nehézségi szint is megnyílik a vásárlás után. Ebből fakadóan minden banánimádónak ajánlom a figyelmébe eme alkotást, hisz mely másik játékban fogjuk egy ilyen gyümölcs (vagy akármilyen) nevében osztani az észt? Ha pedig el vagyunk látva elég türelemmel és megszállottsággal, akkor még az ingyenes móddal is a határ a csillagos ég. Bár valószínű nem lesz túl sok képviselője a türelmes banánimádó fajnak. Aki ráadásul ember is.
A My Friend Pedro: Ripe for Revenge letöltése itt: Google Play | iOS App Store
Haláli!
