Pandea Stones játékteszt

2019. augusztus 02.
55.9671
Hogy mivel lehet a legjobban kiakasztani egy vérbeli mobilgamert? Elég nyilvánvaló, hogy egy rossz mobiljátékkal! Ha te is szeretnéd megnézni, hogy rendben van-e a vérnyomásod, akkor most hadd ajánljunk a figyelmedbe egy nagyon rossz mobiljátékot, lévén a Pandea Stones-ról egy dolog nem sok, de hirtelen annyi pozitívumot sem tudok elmondani nektek, hiszen már akkor kiakasztott, amikor közel 300MB-ot le akart tölteni a telefonomra.


Illetve le is töltött, majd utána mohón követelte az internetkapcsolatot, hogy már akkor reklámot toljon a képembe, miután elolvastam a történet képregényes összefoglalóját, ami valóban szép és derekas munka, tetszik is, hogy Pandea földjén hősködünk, de mindez mit sem ér, ha a játékmenet egy darab barna végtermék. Pedig német gyártmány a kicsike, és a németektől eddig szinte csak jó dolgot kaptunk a múltban, de ezek szerint mégsem sikerült megfelelően kvalifikált munkaerőt engedni az országba.

Pandea Stones játékteszt - 2. kép

Természetesen eszünkben sincs politizálni, inkább csak kínunkban próbáltuk egy kis humorral oldani a feszültséget, merthogy a Pandea Stones tényleg nagyon csúnyán kiakasztott minket. A képregényes felvezetés után pedig kellemes hangulatban indítottuk el az első pályát, a pandaszerű főhős tetszetős volt, aztán jöttek sorban a pofonok, kezdésnek például az, hogy a játék optimalizálatlan.

Sebaj, van a szerkesztőségben telefon, le is töltöttük még két, relatív friss modellre, mindegyiken ugyanazt az akadozást produkálta. A Pandea Stones tehát gyakorlatilag játszhatatlan, de ha hozzá is szokunk ehhez a darabossághoz - mert azért az FPS-szám néha felmegy 20 fölé -, akkor sem kívánunk majd mélyebben ismerkedni ezekkel a maciszerű lényekkel, mert még egy törött propelleres drónt is egyszerűbb kaviccsal dobálva, giroszkóp nélkül irányítani, mint ezt a játékot.

Pandea Stones játékteszt - 3. kép

Ez pedig nem túlzás. A két gomb támogatása alapvetően nincs benne a játékban. Vagy ugrunk, vagy megyünk, illetve ha ugrás közben akarunk haladni, akkor úgy kell trükközni, hogy előbb ugrunk, majd utána rátenyerelünk a megfelelő iránygombra. Fapados? Az még hagyján, de ráadásul böszme nehéz is, hiszen azért vannak mozgó platformok - már mindjárt az első pályán -, sőt naná, hogy ellenfelekből sincs hiány, noha klasszikus értelemben vett harcok nincsenek, csak akkor tudjuk elpusztítani az ellenséget, ha egy nagy erőgömb vesz minket körül.

Hogy közben még az időt is mérik, hogy boss harcok is vannak - állítólag, én az első pálya után úgy töröltem az egészet a fenébe, hogy még az app nyomát is szívesen kiégettem volna a kijelzőből -, az már csak hab azon a bizonyos tortán, amit jól a készítők képébe kellett volna nyomni, amikor úgy döntöttek, hogy ezt ebben az állapotban kiadják. A legjobbat pedig nem is mondtam: ha háromszor meghalunk egy pályán - kb. 10 másodperc alatt sikerül -, vagy várunk pár órát, vagy fizetünk a feltöltésért. Ahha, a kedves drága édes macikátokat!

Pandea Stones játékteszt - 4. kép

A Pandea Stones nem csak idegesítő, de mindemellett semmi szerethető sincs benne a képregényes sztorit leszámítva. Az alapkoncepció jó, szuper dolgokat ki lehetett volna hozni ebből, de ebben a formájában ez egy az egyben kukába való próbálkozás. Az év eddigi talán legnagyobb csalódása!

A Pandea Stones elérhető itt: Google Play | iOS App Store
4 hozzászólás

Gólem

3 hete

Elég idegesítő lehetett tesztelni. Olyan elpocsékolt idő fíling.

válasz erre

Mordorer

3 hete és 1 napja

Ejha, ezt sikerült rendesen elbaszni. Pedig azt gondoltam, jó game lesz.

válasz erre

Mendez

3 hete és 1 napja

Kár, pedig kinézetre nem olyan rossz.

válasz erre

zsenikém

3 hete és 1 napja

Nem csak idegesítő, **** is, ez jó!

válasz erre