Bár a Pokémon egy több évtizede sikeres franchise, azonban meglepő módon a játékiparban még csak a konzolos szegmensben születtek hozzá értékelhető produkciók, de ott is csak a Nintendo konzoljain. Ugyan a Pokémon GO túlzás nélkül elindított valamit, ám összességében a jogtulajdonosok még mindig magasról tojnak arra, hogy érkeznek-e interaktív kalandok a sorozat alapján, sőt a jelek szerint arra is, hogy azok milyen minőséget képviselnek.
Kis túlzással ugyanis majdnem kiugrottunk a bőrünkből, amikor megtudtuk, hogy érkezik a Pokémon Quest, és ráadásul a The Pokémon Company áll mögötte, akik ugyebár a téma atyaúristeneiként elég nagy névnek tekinthetők ahhoz, hogy a játékot tárt karokkal várjuk. Bár a megjelenéskor akadtak fenntartásaink, hiszen első ránézésre úgy tűnt, hogy egy Minecraft-hatású küllemre próbálnak ráerőszakolni egy snassz ARPG-t, ami összességében még kedvünkre való is lett volna, de sajnos a végeredmény ennél sokkal borzalmasabbnak tekinthető.
Itt pedig most egyáltalán nem arról beszélünk, hogy minden pokémon úgy néz ki, mintha legóból építettük volna őket, hiszen ez összességében csak egy dolog a sok közül, a nagyobb probléma, hogy
a Pokémon Quest a játékmenet terén konkrétan nulla élményt kínál. Nincs például szabad felfedezés, hanem automatikus a mozgás, ergo végigrángatnak minket a pályán, hogy ott találkozzunk és megküzdjünk az ellenséges zsebszörnyekkel, de ezekbe a csatákba is alig-alig akad beleszólásunk.
Ez pedig rendkívül sajnálatos, hiszen egy ARPG alapokra helyezett játékban éppen azt élveztük volna, hogy lehetőségünk nyílik taktikai oldalról megközelíteni a dolgot, hogy kis lényeink részéről nemcsak egy-kettő, hanem legalább tucatnyi képességet pufogtathatunk el. Hogy ehelyett mit kaptunk? Kis túlzással borzalmat, hiszen az egy dolog, hogy többféle kezdő pokémon közül válogathatunk, az is, hogy mellénk csap még a játék legalább kettőt a betanítás után, de az, hogy ők
automatikusan mozognak, és fejenként jó, ha egy-két képességük van, az konkrétan röhejes.
Bár
az élmény így is pokémonosabb, mint a Pokémon GO esetében, hiszen miközben központi karakterünk esetében több képességet aktivizálhatunk, addig kísérőink részéről ezt az elején egyre korlátozzák, vagyis gyakorlatilag a játékmenet ebből áll: kis lényeink maguktól rohannak a képernyőn, belebotlanak ellenfelekbe, akkor vadul tapicskolunk képességeikre - ezek állandóan töltődnek -, majd több ilyen találkozó után eljutunk egy főellenfélhez, akit ugyanolyan röhejes legyőzni, mint bárki mást, és ezzel teljesítettük a szintet.
A rendszer nagyjából annyira unalmas, hogy éppen iskolába készülő kisfiam öt perc után csak ennyit kérdezett: "Apa, mikor irányíthatom már a játékot?" Ezzel talán mindent el is mondtam!
Hiába van itt nagyon sok pokémon - ha azok mind debilnek néznek ki -, hiába lehet őket fejleszteni - gyakorlatilag az is automatikus -, ez ebben a formában nulla élményt kínál majd számunkra.
A Pokémon Quest tehát
összességében hatalmas csalódás, bár tény és való, hogy jobban szórakoztunk vele, mint a Pokémon GO-val, de hiába vártunk egy klasszikus Pokémon RPG-t tőle, a végeredmény egy automatizált clicker lett a sorban, gyakorlatilag nulla játékélmény társaságában. Sokkal, de sokkal többet vártunk!
A Pokémon Quest elérhető itt:
Google Play |
iOS App Store