Pedig milyen fantörpikus lett volna egy jó kis szimulátort kapni ide is, intuitív érintőképernyős irányítással, amihez akár még a szkeptikusok is befektetnének egy kontrollerbe, de nem. Egy reflexjátékot kaptunk színes, szagos kocsikkal, sok-sok tuningolási lehetőséggel, mely hosszútávon gyógyír az inszomniára.
Nem meglepő, hogy a rajongók egyáltalán nem örültek ennek, azonban a rengeteg negatív értékelés ellenére nem mondanám, hogy végső soron egy rossz játékkal lenne dolgunk. Az persze már most leszögezhető, hogy az autósport szerelmesei nagyon csalódottak lesznek, ugyanis ez a fajta reflexjáték nem a vezetési képességeinket teszi próbára. Vessük is bele magunkat, és lássuk a jót, a rosszat és a csúnyát.
Kőkemény helyezés
Az már nem pozitív előjel, hogy csupán két versenytípussal fogunk találkozni: gyorsulással és klasszikus sprint-futammal, mely csak egy körből áll. Az irányítás rendkívül egyszerű: induláskor lenyomással kell felpörgetni a motort, majd a kijelölt szektorában kell tartani a sebességjelző tárcsának a mutatóját. Miután elrajtoltunk, különböző gátak fognak ránk várni a pályán, melyekre színüktől függően kell így vagy úgy reagálnunk.
A kék gát a magasabb sebességre való váltást szimbolizálja, áthaladásnál nyomnunk kell egyet. A piros a lefékezést jelenti, ilyenkor is nyomni kell egyet, ám a következő kapuig, mely mindig zöld, nem szabad felengedni.
A gyorsulási futamok csak kék gátakkal dolgoznak, ám ott először fel kell melegíteni a gumikat. Ezt egy nyomva tartással, majd a mutató apró nyomkodásokkal történő helyben tartásával tudjuk tökéletesre teljesíteni.
Van itt mindenféle verda, már csak a quadok hiányoznak
És... ennyi. Semmi manuális gyorsulás, kanyarodás, manőverezés; szimplán időben kell a képernyőt nyomkodni, és nyerni fogunk. Az biztos, hogy ez nem igazán nevezhető kielégítő versenyautózásnak, de cserébe rengeteg érdekességgel van teletűzdelve a játék, melyek meglepően szórakoztatóvá, és ijesztő módon addiktívvá varázsolták az élményt... egy kis ideig.
Például rengeteg kozmetikai extra van. Meglepően sok szín (az alapokon kívül kikeveréssel tehetünk szert többre), logók, matricák, illetve számos már előre elkészített külső vár ránk, melyeket dobozokból nyithatunk ki. Ilyen dobozokból elég sokféle van, ám három fajtával fogunk gyakran találkozni: bronzzal, ezüsttel és arannyal.
Ezeknek a megvásárlásához úgynevezett "Madbuck" fizetőeszköz kell, melyeket speciális versenyeket szerezhetünk.
Nincs is jobb mint egy kis benzingőz és gumiszag
Gyakran vannak ilyen különleges promóciós rendezvények, melyeken néha még kocsit is kapunk, így nem kell amiatt aggódnunk, hogy nincs megfelelő verdánk a garázsunkban. Ha ez a helyzet áll fent, akkor ez tulajdonképpen ingyen pénz nekünk, ugyanis rengeteg futam van egy ilyen rendezvényen, ráadásul nevetségesen könnyű az összes.
Ahogy haladunk a sztori módként szolgáló "World Tour"-al, és csináljuk végig a szezonokat (összesen hat van), úgy nyílnak meg az ilyen versenylehetőségek mellett a különféle egyéb tartalmak is, mint például az időmérők, vagy a klubok.
A játékosok klubokba rendeződhetnek, hogy részt tudjanak venni külön kluboknak szervezett rendezvényeken, és az itt szerzett "Tournament" pontokkal segítsék egyesületüket a ranglétrán. Minél magasabb helyezést érnek el, annál jobb cuccokra tehetnek szert értelemszerűen. Ugyanez a helyzet a szóló promós bajnokságokon is, kivéve a "World Tour"-t, ahol nem jár a nyert versenyekért "Tournament" pont.
Jó vagyok, baby!
Külsőre kellemes ránézni a játékra, bár ez a képeken nem feltétlenül lesz egyértelmű, ami azért van, mert "Medium" grafikai beállításokon játszottam. Ez leginkább a kielégítő FPS miatt volt fontos, mert hát szerettem volna sikereket elérni, bármennyire is megdöbbentő. Persze az "Insane" grafikai állapotot viccből kipróbáltam, de csak egyszer. Játszhatatlanná vált tőle az egész, de legalább gyönyörű volt az összhatás, egy könnycsepp ki is csordult szemem sarkából... aztán felrobbant a kezemben a telefon.
Állítólag fejhallgatóval ajánlott a játék a készítők szerint, és ugyan nem rossz a zenei aláfestés, nem is annyira emlékezetes, ráadásul a motorhangok túlzottan is lenyomják, így én inkább némán mókáztam. A vége felé már reflexszerűen történő nyomkodást inkább valami berakott film háttérzenéjével tettem elviselhetőbbé, ugyanis előbb-utóbb roppant monotonná vált ugyanazt a minimális kihívással kecsegtető játékmenetet nyüstölni.
Színes, szagos, unalmas
Immáron másodjára említettem a könnyű mivoltát a játéknak. Ez azért van, mert ha bármiféle akadályba ütköztem, a rengeteg tuninglehetőségnek hála nagyon hamar sikerült legyőzni a kihívásokat. Pénz csak úgy dől felénk, ha meg kifogynánk az üzemanyagból, melyre szükségünk van egy-egy futam elindításához, akkor egy reklám videó megnézésével vissza tudjuk azt tölteni... vagy ha túl sok gyémántunk van (prémium fizetőeszköz) akkor azzal. Szerencsére a kampánynak három nehézségi foka van, így végső soron tartalomnak nem leszünk híján.
Így, mindent összevéve, hiába van jónéhány pozitív aspektusa a Project Cars GO-nak, ez bizony nem lesz az autóverseny fanatikusok álmainak játéka. Elég erős telefon mellett egy látványos kocsi építő szimulátornak elmegy, azonban a reflex-versenyzés nagyon hamar, nagyon unalmassá tud válni, ráadásul ezt sokan nem is fogják versenyzésnek nevezni.
Ha bírjuk az ilyen alkotásokat, csak hajrá, semmiképpen sem rossz, végső soron, mai tesztünk alanya, inkább csupán csalódás. Illetve itt mobiljáték kontroller eladó, vagy becserélhető megfelelő mennyiségű csokira.
A Project Cars GO letöltése itt: Google Play | iOS App Store