Rogue Castle játékteszt

Miután megjelent a 3D, minden fejlesztőcsapat igyekezett kihasználni a térbeli megoldásokat, az oldalnézetes perspektíva pedig cikivé vált, és éveket kellett várni arra, míg végül a stílus újra felvirágozhat. Bár aranykor már nem várható, ellenben az olyan címeknek köszönhetően, mint a Shovel Knight, a LittleBigPlanet, a Limbo, a Braid, vagy éppen a Nintendo platformjain megjelenő tucatnyi exkluzív cím miatt ma újra lehetőségünk nyílik nagyszerű platformerekkel játszani, ha szeretnénk.

Hogy miért írtam le mindezt a Rogue Castle bevezetőjeként? Csupán azért, mert a REDEgg csapatának legújabb alkotása egy olyan roguelike platformer lett, amely minden tekintetben a műfaj hőskorát juttatta eszembe, és olyannyira képes volt a kis képernyő elé szegezni, hogy pár pillanatig elhittem: újra a gondtalan gyermekkorban létezem, amit minél jobban öregszünk, annál többször sírunk vissza. Ez azonban egy másik történet, most lássuk, hogy miért is merültek fel bennem efféle érzések a Rogue Castle kapcsán!

Elsőként nem tagadom, a grafika fogott meg, amely a pixeles, színes és már-már ízletes sajátosságainak köszönhetően teljesen olyan lett, mintha valóban a kilencvenes évek első felében készítették volna. Nem részletezem, elég csak ránézni a képekre ahhoz, hogy kétségünk se legyen efelől. A másik ilyen kellemes pont pedig a játékmenet volt, ami a fentiek után talán nem meglepő: egy vérbeli platformer lett, amelyben az akciók mellett ügyességi feladványok sokasága is megtalálható a pályákon.

A Rogue Castle főként a Castlevania mintájára egy kastély falai között játszódik, így a pályák nem túl változatosak a koncepció terén, felépítésük kapcsán viszont annál inkább. Minden egyes helyszínen az lesz a feladatunk, hogy megszerezzük a továbbjutást jelző kapu kulcsát, amit rendszerint a pálya egyik legnehezebb részén helyeztek el, ezáltal elsőként ügyességünknek köszönhetően át kell ugrálnunk a platformokon, dupla ugrásokkal feljutni a teljesen függőleges platformokon, elkerülni a halálos mozgó elemeket, a csapdákat, és persze felvenni a kesztyűt az ellenfelekkel szemben.

Utunkat különféle szörnyetegek, kígyók és egyéb teremtmények állják majd - néha egy brutál boss harc is vár ránk -, amiket első körben bumerángokkal, később pedig egyre komolyabb fegyverekkel győzhetünk le. Minél ügyesebbek vagyunk, annál hatékonyabbá válunk, noha természetesen annál változatosabb és keményebb teremtményekkel is kell megküzdenünk, miközben minden pályán meghatározott számú életünk lesz, amivel aztán tényleg visszarepültünk az érzelmek tekintetében a kilencvenes évekbe.

A Rogue Castle számomra a nagybetűs RETRO, egy olyan sajátos és kiemelkedő platformer, amely képes volt visszahozni valamit a gyermekkoromból, ami bár nyilván soha nem jöhet el újra, de amíg érzés szintjén az efféle alkotások képesek felidézni, addig én hálás vagyok a készítőknek ezért. Ha te is a kilencvenes évek óta gamer vagy, és imádtad a korabeli platformereket, a Rogue Castle számodra mindenképpen kötelező lesz!

A Rogue Castle elérhető itt: Google Play