SINoALICE játékteszt

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, voltak óriási ígéretek, ebből fakadóan mi magunk is nagyon vártuk a végeredményt, és ahogyan az ilyenkor sajnos lenni szokott, lett hatalmas koppanás belőle, mert hiába legenda ez a japán úriember konzolos körökben, mobilokon azért egyelőre még nem vette fel a ritmust. Hangsúlyozandó viszont, hogy egyelőre, hiszen a SINoALICE azért nem lett rossz, csak mi egy NieR: Automata után azért többet vártunk.

Indítsuk azonban tiszta lappal ezt az egészet, hiszen a többség így fogja letölteni a játékot, de sajnos bármennyire is szeretnénk szeretni, azért így is elég hamar előjönnek a hiányosságai. Pedig a koncepció szuper! Adott egy vagon ismert mesehős, köztük Piroska, Hamupipőke, Pinocchio vagy Alice, akik elvesznek egy különleges fantáziavilágban, melyet rejtélyes módon Könyvtárnak neveznek el. Ezt a helyzetet kell nagyon gyorsan megoldanunk azzal, hogy kitörünk ebből az őrült helyzetből a mesehősök oldalán, akik vissza akarják kapni régi életüket.

Ezt szerepjátékos köntösben valósították meg a fejlesztők, és bár érezhetően sokat tanultak olyan címektől, mint a Final Fantasy, azért a SINoALICE közel sem lett útmutató vagy különleges. Oké, a szereplők tényleg különlegesek, egészen sajátos megjelenést kaptak eredeti alakjukhoz mérten, de eleve már a kezelőfelület problémás - percekig kerestem, hogy mit és hol kellene csinálni, pedig két groteszk baba is próbál segíteni -, de az alapok azért nem találták fel a kereket: folyamatosan harcolni és fejlődni kell a céljaink eléréséért, amihez rengeteg extrához juthatunk hozzá menet közben.

Persze jó is lehetett volna ez az egész, ha az alkotók mondjuk egy kellemesen összetett és taktikus harcrendszert készítenek hozzá, csakhogy ehelyett egy nyomorék tapicskolást kaptunk, aminek részeként semmi dolgunk sincs, csak rápacsolni egy különleges fegyverre - ez itt a speciális képesség -, majd a legyűrendő ellenfélre, és nagyjából ennyi. Nem számít semmi, nem lényeges a sorrendiség, a csapattársak pedig mintha ott sem lennének. Ennek fényében nagyon hamar értelmét veszti, hogy a menüben gyűjtsük az extra pénzt, hogy fejlesszük felszereléseinket, pedig lehetőségünk az bőséggel lesz mindenre!

A tartalom terén ugyanis nincs baj a SINoALICE kapcsán, éppen ellenkezőleg, érezhető az, hogy a fejlesztők rengeteg energiát tettek bele, kiváló világot építettek hozzá, nagyon egyediek és különlegesek a szörnyetegek, de a harcrendszer mintha nem is létezne. Ez az oldalnézetes megoldás még csak-csak megszokható, de ha egy lecsupaszított Final Fantasy-t kaptunk volna ehelyett a tapicskolás-verseny helyett, akkor már az idei év legjei között említenénk a végeredményt. A helyzetet pedig a többjátékos küzdelmek sem vidítják fel, mert sokkal több értelem azokban sincs.

Kevesen várták nálam jobban itthon a SINoALICE-t, de sajnos én hatalmasat csalódtam benne. Nem egy rossz játék, el lehet vele bohóckodni, de nem méltó Yoko Taro örökségéhez. Egy ekkora koponyától ennél sokkal többet vártam. Remélhetőleg az első NieR mobiljáték ennél sokkal jobban sikerül majd!

A SINoALICE elérhető itt: Google Play | iOS App Store