A Lara Croft GO és a Hitman GO kis túlzással olyan nagy sikert hozott a Square Enix számára, hogy érthetetlen, miért nem vált újabb trend az általuk lefektetett stílusból. A MOBA, a battle royale vagy éppen a kiterjesztett valóságra épülő művek mellett ugyanis nem szaporodtak el az ilyen formában működő körökre osztott stratégiák, de most itt a Spy Tactics, mely megpróbálja egy kicsit helyrebillenteni ezt a hiányosságot.
Méghozzá nem is akármilyen formában, hiszen a Gubanov Evgenii nevéhez kapcsolódó alkotás egészen sajátos formában dolgozta fel, pontosabban inkább gondolta újra a Square Enix műveit, melyek közérthetők, már-már egyszerűek voltak ahhoz képest, ami a Spy Tactics név alatt vár ránk. Éppen ez az, amiért nem is sikerült maradéktalanul megkedvelnünk a végeredményt, hiába próbálkoztunk vele kitartóan!
Ennek az oka pedig nem más, minthogy
a Spy Tactics nehéz. Nem kicsit, hanem rendkívül nehéz! Olyannyira, hogy gyakorlatilag néhány pályának több tízszer kellett nekiveselkednünk a teszt során ahhoz, hogy megtaláljuk azt az egyetlen egy helyes megoldást, ami az éppen adott helyszínen képes túljuttatni minket. Merthogy hiába is kerestük, ebben a játékban egyik pályán sem volt több megoldás vagy más alternatív útvonal, a minimális szabadságot leszámítva vagy megtanulunk úgy gondolkodni, mint a fejlesztők, vagy töröljük az egészet a fenébe.
A Spy Tactics alapját olyan pályák adják, melyeken csak előre meghatározott pontokon lehet mozogni. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, csakhogy ezeken a kijelölt szakaszokon tonnányi rendőr, biztonsági őr, katona és a fene tudja még, milyen védekező szerv próbál elkapni minket, merthogy mi kémekként be akarunk hatolni egy jól őrzött területre.
Ha mi mozgunk, velünk együtt a térképen szereplők egy része is megmozdul, és kifejezetten lehetetlen elsőre rájönni például arra, hogy egyes őröket merre visz az útjuk.
Ennek köszönhetően legalább 5-10-szer csak azért kell meghalnunk minden pályán, hogy ezeket az útvonalakat memorizáljuk, ellenkező esetben sose jutunk el a célig. A mozgó személyeket ráadásul nyilván esélyünk sem lesz likvidálni, de
akik egy helyben álldogálnak, azok sem lesznek könnyű célpontok, miközben dolgunkat különféle kapcsolók és egyebek nehezítik, a titkos helyekről és meglepetésekről nem is beszélve.
Nem mondom, hogy nem lehet élvezni valahol a Spy Tactics néha
már-már szadista megoldásait és hozzáállását, de nekem nem volt idegrendszerem ahhoz, hogy gyakorlatilag papírra leírogassam, melyik őr merre halad a pályán - ciklikusan természetesen -, és ez alapján kitaláljam a megfelelő útvonalat, mert véletlenszerű próbálkozással inkább neki se kezdjünk az egésznek.
Ha nem lenne ennyire nehéz, a Spy Tactics egy kiváló játék lenne - elég lett volna csak kiszedni pár ellenfelet a pályákról -, de így is megvan a maga szépsége, csak éppen nekünk nem jött át a dolog. Cserébe
legalább a helyszínek szépek, noha ingyenességről itt sem lehet szó, csak pár pályát tudunk szabadon teljesíteni a nagy egészből.
A Spy Tactics elérhető itt:
Google Play |
iOS App Store