Super Cat Tales 2 játékteszt

2018. október 10.
43.5781
Sosem felejtem el azokat az időket, amikor az oldalnézetes játékok uralták a világot. Olyan alkotásokért voltunk oda akkoriban, mint a Super Mario, de aki egy kicsit menőbb volt, az Sonic-kal száguldozott, míg a non plus ultrát sokak számára a Contra-sorozat féktelen akciói jelentették. Én sosem tartoztam egyik táborhoz sem, egyszerűen imádtam játszani bármivel, amit elém tettek - illetve amihez hozzájutottam -, de a Super Mario az elsősége miatt egy kicsit mégis közelebb állt a szívemhez.


Sokáig nem is tudtam feldolgozni, hogy a 3D mindent maga alá temet, és eltűnnek a színről kedvenc oldalnézetes játékaim, de szerencsére az indie színtéren, majd a mobiljátékok világában csakhamar újabb szerelmek születtek. Utóbbiak kapcsán azonban sajnos nagyon gyakran ért csalódás, hiszen dacára az oldalnézetes perspektívának, sajnos az esetek 99 százalékában nem kaptam azt az élményt, amit annak idején a klasszikus konzolos platformerektől, de azért akadt néha pár kivétel.

Super Cat Tales 2 játékteszt - 2. kép

Ilyen volt többek között a Super Cat Tales első része is, mely szó szerint levett a lábamról a megjelenéskor, hiszen gyakorlatilag ugyanazt az élményt kínálta, mint egykoron a Super Mario, és nemcsak a megjelenés, az élmény tekintetében is hasonló volt. Már csak az irányítással kellett megbarátkoznom, ami keményebb dió volt, de a türelem rózsát termett, a macskakaland pedig akkora kedvencemmé vált, hogy tűkön ülve vártam a folytatást, mely gyakorlatilag onnan folytatta az élményt, ahol az első abbahagyta.

Ez majdnem a sztori tekintetében is elmondható, hiszen a Super Cat Tales 2-ben Alex és barátai oldalán, avagy egy sereg cicával kell nekirontanunk egy rejtélyes haderő katonáinak, akik azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy elpusztítják Macskaországot. A pályákon tehát folyamatosan küzdenünk kell, legyűrni az ügyességi akadályokat, kiütni az ellenfeleket, mindezt olyan körítéssel és élményekkel, mint annak idején a Super Mario-sorozatban - több mint 100 pályával a középpontban.

Super Cat Tales 2 játékteszt - 3. kép

Persze hiába a szuper pixel art grafika, a kellemes körítés, azért a Super Cat Tales 2 sem volt olyan felhőtlen öröm és szórakozás, mint az olasz vízvezetékszerelő legendás kalandja még kölyökként, ennek az oka pedig leginkább az irányításban keresendő. Az ugyanis megint vállalhatatlan lett, de legalábbis én még mindig nem tudok mit kezdeni vele, hiszen az, hogy cicáink gyakorlatilag rohannak, és maguktól felmásznak még az objektumok oldalára is, egészen nonszensz, hovatovább megszokhatatlan.

Hiába tapicskoltam ugyanis a képernyőt, a cicákat nem tudtam rávenni az ugrabugrára, sőt a normális támadásra sem, ami gyakran vezetett halálesethez. A legrosszabb azonban, hogy az ugrások előtt mindig fel kell mérnünk a helyzetet, hiszen csak futásból tudunk például ugrani, és azt sem tapicskolással, hanem a képernyőn végigsuhanó ujjainkkal tudunk kivitelezni. Hogy ez mennyire béna megoldás, azt talán mondanom sem kell...

Super Cat Tales 2 játékteszt - 4. kép

A Super Cat Tales 2 tehát megint egy imádni való mobiljáték, egy klasszikus platformer lett, azonban hiába akarjuk, hiába győzködjük magunkat, nem tudjuk makulátlanul a szívünkbe zárni a gyatra irányítási rendszer miatt. Kár érte, mert amúgy minden idők egyik legjobb mobilos Mario-klónja lehetne!

A Super Cat Tales 2 elérhető itt: Google Play | iOS App Store
4 hozzászólás

ferencziakos

2 hónapja, 5 napja

Vigyázat! Nagyon addiktív, nem bírom letenni!

válasz erre

zsenikém

2 hónapja, 6 napja

Nálam ez a tipikus kihagyhatatlan kategória! Hétvégén beleverek pár órát az tuti!

válasz erre

peter97

2 hónapja, 6 napja

De marha jól néz ki amúgy!

válasz erre

Chico

2 hónapja, 1 hete

Majd kijavítják az irányítást... Gondolom.

válasz erre