Super Mario Run játékteszt

2017. március 29.
43.9401
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Super Mario, avagy a Nintendo legendás karaktere kétségtelenül sokunk gyerekkorát határozta meg évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt, éppen ezért nagyon nehéz bármilyen dologról írni, ami arról szól, hogy az alkotók miként szeretnék megújítani a szériát. Az újdonságra ugyanis szükség van, és ez tény, ellenben vannak dolgok, amiket néha talán jobb meghagyni az emlékezetnek. Olyan ez, mint a Metallica. Jó-jó, de a Fekete Album óta felesleges erőlködés az egész...


A Super Mario Run ebből kifolyólag számomra már a kezdetektől erőlködésnek tűnt. Mario számomra egy gyerekkori ikon, egy meghatározó karakter, egy életre szóló élmény, éppen ezért a hajam is égnek állt tőle, amikor megtudtam, hogy a Nintendo mobilokra költözteti a szériát. Na nem azért, mert ellene lettem volna egy a klasszikusokat felidéző Mario-játéknak mobilon, sokkal inkább azért, mert már a kezdeti tervek sem voltak szimpatikusak. Endless runnert készíteni egy olyan sorozatból, ahol bár a rohanás lételem, ellenben gyakran szükség van arra, hogy meg-megálljunk, gondolkodjunk és ügyeskedjünk is? Blaszfémia...

Super Mario Run játékteszt - 2. kép

Amikor iOS-re megjelent a játék, rögtön rengeteg negatív hangot lehetett hallani arról, hogy a Super Mario Run bár jó, azonban csak egy demó van ingyen. Oké, nagy névről van szó, egy igazi legendáról, ami megér pár száz forintot, na de amikor kiderült, hogy konkrétan több mint 3 ezret kell kiadni azért, hogy feloldjuk Mario első mobilos kalandját, akkor személy szerint egy kicsit elment a kedvem az élettől, és attól is, hogy egyáltalán kipróbáljam az alkotást. Persze, amikor befutott Androidra, én sem bírtam magammal, engem is elkapott a hype, és belőlem is előtörtek a gyermeki érzések, így bár minden testrészem tiltakozott ellene, mégis letöltöttem magamnak a játékot.

Hogy nagy hiba volt-e? Alapjaiban nem mondanám. A Super Mario Run ugyanis nem egy rossz játék, kellemesen nosztalgikus, hellyel-közzel hozza az eredeti hangulatát, az eredeti zenéket, a színes világot, és bár az élmény nem teljes, a legnagyobb baj inkább azzal van, hogy a megszokott kliséket nehezen írja felül ez a folyamatos rohanás. Szó szerint idegbajt kaptam például, amikor nem tudtam visszafutni Marióval azért, hogy szétfejeljek egy rejtett dobozt, vagy még egyszer felugorjak azért, hogy újabb aranytallérokat gyűjtsek be magamnak. Oké, értem én, hogy az endless runner erről szól, csak nekem ez éppenséggel nem kell egy Mario-játékban.

Super Mario Run játékteszt - 3. kép

Pedig hangsúlyozom, az alapok egyáltalán nem rosszak. A World Tour-ban van a lényeg, ahol a legklasszikusabb Mario pályák és univerzumok sorakoznak előttünk, visszahozva az olyan karaktereket, mint a sétáló gombák, a repülő teknősök vagy a zöld csövekből előbukkanó emberevő növénykék, amelyek többsége bár meg tud ölni minket, de tegye fel a kezét az a régi rajongó, aki nem harapta véresre az ajkát, valahányszor egy sétáló gombán hősünk egyszerűen és magától csak átugrott, és nem lett semmi baja. A pályaelemek terén egyébiránt a Nintendo nem igazán alkalmazott újdonságokat - talán csak a lila érmék, az útválasztók, illetve a játékot egy ideig leszüneteltető objektumok jelentenek kivételt -, de nyilván nem is egy mobiljátéktól vártuk a reformációt.

A Super Mario Run-ban egyébiránt a World Tour mellett két játékmódot találunk még. Kezdem a totális baromsággal, a Kingdom Builderrel, ahol saját kis királyságunkat építhetjük fel, dekorálhatjuk otthonunkat, új cuccokat oldhatunk fel, de mindezt olyan óvodás szinten űzhetjük, hogy még az 5 éves kisfiam is úgy lépett ki belőle, hogy majdnem elkáromkodta magát. Kicsit kellemesebb összképet fest le előttünk a Toad Rally, amelyben Toad - majd más játékosok rekordjai - ellen versenyezhetünk egy nagyot, ezáltal a cél, hogy minél több pontot gyűjtsünk össze a pályán, és lehetőleg azért belátható időn belül érjünk is el a végét jelentő kis zászlócskáig.

Super Mario Run játékteszt - 4. kép

A Super Mario Run tehát szerethető lenne, az endless runneres sajátosságok majdnem megszokhatók is, ellenben a játék egyszerűen nem lett olyan jó és hatásos, hogy azt mondjuk, hogy az első néhány pálya átélését követően hajlandóak vagyunk több mint 3 ezer forintot kiadni érte, mert kimondjuk: akár tetszik, akár nem, nem ér ennyit a játék. Nem okoz eufóriát, nem letehetetlen, nem nélkülözhetetlen és pláne nem egyedülálló, és most nem a csóró magyarság problémája a gond, hiszen külföldön sem sokkal kelendőbb a játék, így nem is értem, hogy a Nintendo miért nem látja be: nagy hiba volt ilyen drágán kiadni az alkotást, amiből a világ legnagyobb sikertörténete lehetett volna... Őszintén szólva nem sajnálom, hiszen a legendás első Super Mario Bros. élményét legalább továbbra sem veheti el tőlem semmi!

A Super Mario Run elérhető itt: Google Play | iOS App Store
3 hozzászólás

SamsungFan

7 éve, 8 hónapja

Én most megveszem mert engem beszippantott az első pár pálya. Nagyon sok, szerintem sem éri meg, de ez van.

válasz erre

zsenikém

7 éve, 8 hónapja

A 3 ezer kicsit sok érte úgy érzem, de egy ezrest adnék érte szívesen.,

válasz erre

Femobilos

7 éve, 8 hónapja és 1 napja

De vártam már ezt a tesztet! Na igen, a pénz... Sok érte, nagyon sok. Nem véletlenül van lepontozva a storeokban.

válasz erre