Turbo League

2017. január 11.
38.2521
Amikor kiderült, hogy a Zero Four csapata pofátlan módon lenyúlja a Rocket League ötletét, amelyet ráadásul nemcsak a játékmenet, hanem kvázi a külcsín és az egyéb sajátosságok tekintetében is teljesen lemásoltak, azonnal azt mondtam magamnak, hogy ezt látnom kell. A stúdió ugyanis annyira arcátlan volt, hogy azt csak kevesen engedik meg maguknak, ellenben azt kell mondanom, hogy bár sosem voltam nagy rajongója az említett alapvetésnek, sikere megkérdőjelezhetetlen, elég csak arra gondolni, hogy példának okáért a tavalyi évben a PlayStation Store legsikeresebb videojátéka lett a letöltések tekintetében.
 


Aki esetleg újonc lenne a Rocket League kapcsán, annak röviden és tömören annyit kell tudni az aprócska indie projektként elindult alkotásról, hogy egy elképesztően nagy, szinte tátongó piaci rést tömködött be a sajátos játékmenet jóvoltából. Az alkotásban ugyanis a készítők a futball szabályrendszerét az autós játékokkal keverték össze, ezáltal adott egy óriási futballpálya, amelyen szélvész-gyors, gyakran a gravitációval is szembemenő járgányokkal terelgethetjük a labdát a kapukig.

Turbo League - 2. kép

A Turbo League pontosan ezt az élményt garantálja számunkra, csak éppen a kis képernyőn. Választhatunk, hogy szólóban, vagy esetleg másokkal próbáljuk ki magunkat a pályákon, és míg előbbi esetben 2v2 fős ütközetek részeseivé válunk, ha viszont másokkal lépünk pályára, abban az esetben 3v3 fős küzdelmek várnak ránk. Persze egyjátékos módban lehetőségünk nyílik gyakorolni is, csak úgy magunkban focizgatni, amire óriási szükség is lesz, hiszen ha csak nem kontrollerrel játsszuk az alkotást, akkor órákat kell eltöltenünk benne ahhoz, hogy másokkal labdába tudjunk rúgni.

Ezzel pedig el is érkeztünk a Turbo League egyik nagy hiányosságához. Habár háromféle irányítási mód közül is válogathatunk, a kiegészítő kontrolleres megoldást leszámítva egyik sem lesz túl kellemes. A versenyjátékoktól megszokott döntögetős módi például kifejezetten használhatatlan, pláne azért, mert a gázt és a féket ennek ellenére is a képernyőn nyomkodjuk, és a döntögetésre nem mindig úgy reagál a program, ahogyan kellene. A nyomógombos megoldás esetében már jobb a helyzet, de azért itt sem kényeztetnek minket a készítők, hiszen a gyakran nem reagáló gombok még csak-csak elnézhetők, de a túl érzékenyre vett formula már aligha.

Turbo League - 3. kép

Mindehhez pedig további problémaként társul a kameranézet, ami véleményem szerint szintén finomításra szorul. Az ugyanis rendben van, hogy a képernyő mindig a labdára koncentrál, de amikor a laszti éppen az egekben ténfereg valahol, akkor kvázi fogalmunk sincs róla másodpercekig, hogy hol járunk, illetve mi történik a pályán. Hogy miért olyan nagy baj mindez? Csupán azért, mert a Turbo League bizony nagyon megköveteli a pontosságot, hiszen fontos lesz jól és jó tempóval hozzáérni a labdához, de hogy ezt mennyire nehéz elsajátítani, azt a többjátékos mód mutatja meg a legjobban, ahol kvázi mindenki őrült módjára koslat a labda után, és nagy szerencséje van annak, aki jó szögben tudja eltalálni.

Persze azért nem reménytelen a helyzet, de láttunk már jobbat is ennél, ám ami nagyobb baj, hogy a tartalom terén is vannak hiányosságok. Két pálya és talán 4-5 autó van egyelőre a játékban, és bár ez bizonyára később még bővítésre kerül, egyelőre azonban nagyon kevésnek tűnik. Persze az autókat tuningolhatjuk, festhetjük, kerekeket cserélhetünk rajtuk és így tovább, az igazán hatásos boostok és a nitro azonban már a fizetős szegmensben van. Ez azért baj, mert a meccsek során bizony alaposan meglátszik, ha valakinek tehetős anyuci és apuci áll a háta mögött, és nem kitartásból szedte össze tudását.

Turbo League - 4. kép

Persze a Turbo League-ra a hibái ellenére is rá lehet kapni, hiszen a valószerű fizika, a gyors partnerkereső, valamint a kellemesen gyors tempójú versenyek mindig tapicskolásra késztetnek minket, ha meglátjuk a telefonon a játék ikonját, de azért érződik, hogy az alkotók kapkodtak a megvalósítással. Hogy ennek az volt-e az oka, hogy mielőbb piacra dobják ezt a nyilvánvaló klónt, esetleg valami más, azt nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy mind a tartalom, mind az irányítás terén akadnak hiányosságai még. Mivel azonban láthatóan zabálja a nép, ezért nincs kétségünk afelől, hogy a jövőben még hallani fogunk róla, hiszen az alapok igencsak rendben vannak, és tökéletes pótlék is abban az esetben, ha az iskolában vagy a munkában is szeretnénk átélni a Rocket League sajátos élményét.

A Turbo League elérhető itt: Google Play | iOS App Store
 

A teszt Honor 8 okostelefonnal készült.

2 hozzászólás

Mendez

1 hete és 1 napja

Képes megfertőzni, óvatosan álljatok neki!

válasz erre

SamsungFan

1 hete és 2 napja

Kár hogy kapkodtak vele de gondolom ki akartak jönni a hivatalos verzió előtt, hogy mindenki ezzel tolja.

válasz erre