Untold játékteszt

Hogy honnan ez a nosztalgikus bevezető? Leginkább onnan, hogy az Untold sok-sok év után most először ismét sikeresen eszembe juttatta azokat az időket, amikor a szerepjátékot nem a bejárható világok méretei vagy a csillivilli grafika alapján ítéltük meg, hanem onnan, hogy milyen izgalmas szövegeket írtak hozzá az alkotók. Az Untold-ot is pontosan ilyen sajátosságok mentén lehet megítélni, hiszen egy szöveges RPG-ről beszélünk, melyben néhány gyönyörű hátteret leszámítva csak és kizárólag szöveget találunk.

Méghozzá töménytelen mennyiségben! Mindez annak ellenére is igaz, hogy az Untold egyébként egyszerű, mint a faék, de egy olyan kellemes sztorit szőttek köré, mely pillanatok alatt elvarázsol minket, közepes angoltudás mellett is nagyszerűen érthető a lényege, alig pár perc alatt pedig annyira bevezet minket a dolgok sűrűjébe, hogy hamar elfelejtjük, hogy néhány pillanattal korábban még egy elhagyatott tengerparton kutattuk a nyomokat, miközben éppen valamiféle földalatti járatrendszerben harcolunk egy bivalyerős druida oldalán.

Merthogy az Untold hamar bevezet minket a dolgok sűrűjébe úgy, hogy szöveges formában is kitűnően fenn tudja tartani a figyelmünket és a feszültséget, nagyszerűen fel tudja vezetni, hogy valami történni fog, hogy minden döntésünknek valódi súlya legyen, ne csak össze-vissza nyomkodjunk az opciók között, hiszen ebben az esetben érhet minket pár kellemetlen meglepetés. Pláne abban az esetben, ha nem vagyunk elég körültekintőek, és nem élünk a játék által kínált lehetőségekkel, lévén itt is van fejlődési rendszer, inventory sőt még a küzdelmek is saját szisztémát kaptak.

Hogy nincs grafikus felület, az senkit se tévesszen meg, az Untold ennek ellenére is mindent megkövetel tőlünk, ami egy szerepjátékban felmerülhet. Az inventory keretein belül folyamatosan rendezgethetjük a cuccainkat, váltogathatunk a fegyverek és felszerelések között, ehetünk és ihatunk életerőnk visszatöltéséhez, sőt mi több, ezekkel a lehetőségekkel bizony élnünk is kell, ha nem akarunk alulmaradni a küzdelmek során, hiszen bár ott azért kell püfölni a kijelzőt, azonban valójában sokat számítanak a kezünkben tartott dolgok, a páncélok és az egyéb felszerelések is.

Maguk a harcok egyébiránt egyfajta reflex-szerű megoldással működnek. Bár a véletlengenerátor - gyakorlatilag a dobókocka szimulálása - talán jobb megoldás lett volna, de azért így is nagyon megkedveltük az egészet, noha sok logikát nem találtunk benne. Ezt a részt talán kétszer átgondolhatták volna az alkotók, mert egyébként minden más rendben van a játékon belül, ezáltal még az újrajátszhatósággal sincs probléma, lévén rengeteg döntésünk elzár előlünk helyszíneket és utakat, így egy második játék esetén azok talán megnyílhatnak előttünk.

Dacára azonban a kissé esetlen, de sokkal inkább semmilyen küzdelmeknek, az Untold minket visszavezetett gyermekkorunkba, az igazi aranykorba, amikor a hasonló szöveges szerepjátékok mondhatni mindennapos elfoglaltságot jelentettek számunkra. Talán nem izgultunk annyira, mint egy Livingstone kötet esetében - mely inkább klasszikusabb fantasy volt -, de nagyon jól szórakoztunk vele, és nem győzzük eléggé megköszönni a fejlesztőknek az élményt.

Az Untold elérhető itt: Google Play | iOS App Store