Rengeteg mobiljátékot próbálnak meg úgy eladni mostanság, mint egy Clash of Clans-klónt, így a World on Fire is ezzel a hangzatos szalagcímmel futott hetekkel ezelőtt, azonban elegendő volt csak kipróbálnunk a végeredményt ahhoz, hogy rájöjjünk: komoly átverés áldozatai lettünk. Merthogy nemcsak ezek a kijelentések, hanem gyakorlatilag a stratégia jelzője is óriási butaság a WoF Games aktuális alkotása kapcsán, ami valóban jól néz ki, valóban tartalmasnak tűnik, de valójában tipikusan semmire se jó.
Merthogy a World on Fire a legjobb jóindulattal is csak egy összetettebb clickernek tekinthető, ahol egy kicsit többet kell gondolkozni és taktikázni, de ezt leszámítva semmivel sem kínál többet, mint a stílusban fogant legtöbb hasonló alkotás. Ezen a helyzeten pedig a második világháborús témakör sem segít túl sokat, hiszen aki imádja a témát, annak talán megakad rajta a szeme, de amint világossá vált számunkra, hogy megint csak az amerikai hősöket irányíthatjuk, nekünk inkább csak még jobban elment tőle a kedvünk.
Persze azért nem szabad ennyivel elintézni a World on Fire-t, hiszen okozott pár kellemes percet, még ha sokáig nem is igazán értettük, hogy mi a frászt akar tőlünk, lévén vártuk a Clash of Clans-szerű csatákat, melyek csak nem akartak elkezdődni. Nem véletlenül, hiszen ilyesmiről szó sincs ebben az alkotásban, ahol a legtöbb időt saját bázisunk építésével és szépítésével fogjuk majd eltölteni, ami viszont
egy csipetnyit sem jobb, mint bármelyik tucat-clicker a jelenlegi mezőnyben.
Ennek megfelelően a cél nem más, minthogy kis bázisunkon a lehető legtöbb épületet felhúzzuk, majd mindegyiket a magas égig fejlesszük, miközben gyakorlatilag
órákig ugyanazt csináljuk, csak egyre magasabb számokat látunk közben. A kérdéses épületek ugyanis egymásra vannak utalva, ezáltal az egyiknek szüksége van a másikra ahhoz, hogy a harmadik tudjon termelni valamit, ergo egy ördögi körbe keveredünk bele, amiből elég hamar szabadulhatunk, ha rájövünk, hogy hamarosan minden a pénzlehúzásról szól.
Alapjáraton például kezdésnek nem tudunk saját sereget készíteni, csak ha költünk, de problémás lesz a terjeszkedés is, hogy csak két példát emeljünk ki a sok közül. Bár tábornokunkat tudjuk majd fejleszteni, és ez igencsak fontos szempont lesz azzal kapcsolatban, hogy milyen irányban tudunk továbbhaladni, de
gyakorlatilag nem lesz értelme, mert nem tudjuk majd, hogy hová és minek, hiszen a csaták egyszerűen jellemtelenek, vagy csak mi nem találtuk meg a programban, hogy hol kellene tényleges ütközeteket folytatni.
A küzdelmek ugyanis mindössze abból álltak, hogy a térképen kijelöljük egy közeli tábornok bázisát, majd rákattintottunk a támadásra, de hogy ezek után miként vannak kiszámolva a győzelmi esélyeink, vagy miért nem tudtunk beleszólni a dolgok alakulásába, azt egyáltalán nem érettük,
ha győztünk, örültünk neki, ha vesztettünk, kiléptünk a játékból, és soha többé nem indítottuk el. Dacára ugyanis a tonnányi lehetőségnek, nagyjából ennyit ér a World on Fire.
Clickernek ugyanis unalmas, stratégiának nevetséges.
Nem igazán tudjuk, hogy mit is szerettek volna elérni ezzel az alkotással a fejlesztők, de az biztos, hogy a World on Fire ebben a formájában a legtöbb rajongónak csalódás lesz, mert néhány csinos karakterábrázolást leszámítva gyakorlatilag nulla játékélménnyel kecsegtet. Kár érte...
A World on Fire elérhető itt:
Google Play |
iOS App Store