Jelen tesztünk alanya, a A Little to the Left gyakorlatilag szinte az összes fenti jelzőt magán hordozza, hiszen bájos indie játékként konzolokra már két éve megjelent és onnan költözött mobilra, egyedi látványával és magával ragadó hangulatával pedig egy bizonyos réteget céloz meg. A puzzlerek sorát bővítő játék ugyanis egy igazi logikai agytorna, amelyben a fejlesztők minimalista megjelenítéssel ötvözték a művészi grafikát.
Az A Little to the Left-ben a feladatunk, hogy pályáról pályára kirakjunk egy-egy megadott logikai feladvány mentén egy (össz)képet, amely időnként elég egyszerű feladványt jelent, máskor azonban igazi agypallérozó kihívás. Van olyan, hogy csak papírlapokat kell egymásra helyezni a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, de van olyan is, amikor többféle logikai feladványt kell összepárosítva megoldani, és olyannal is találkozhatunk, amire egyébként komplett játékok épülnek más esetben.
Az első látásra talán egyszerűnek tűnő feladatok is okozhatnak azonban igen komoly fejtörést, és éppen ez benne a szép, hiszen valódi kihívást jelent sokszor egy-egy feladat, főleg ha nem vesszük igénybe a segítséget. Amire minden egyes pályán számíthatunk, hiszen a Hint menüpont alatt mindig megtaláljuk a megoldást, ha esetleg elakadtunk valahol. Persze az értékelésnél ez levesz az érdemünkből, az alapvetően csillagokkal jutalmazott feladatmegoldások összesítő oldalán szembesülünk majd azzal, mit oldottunk meg önerőből, és mi az amihez segítséget kellett vennünk.
A magam részéről én igen sokszor kértem segítséget az elején, mert egyébként nem feltétlenül egyértelmű mindig a feladat, sokszor olyan érzete van az embernek, hogy a fejlesztő gondolkodását kell követnie, és persze ez nagy eséllyel így is van. Azonban ez nem minden esetben egyszerű, hiszen mindenki máshogy gondolkodik és vannak dolgok, amikor nekünk logikus valami egyféleképpen, de a játéknak például nem ez a megoldandó feladata.
Ilyen például amikor ceruzákat kell sorba tenni, ami persze valószínűleg majdnem mindenkinek leesik elsőre és meg is oldja, azonban ekkor döbbenünk rá, hogy csak egy-egy bizonyos pozícióba lehet ezeket elhelyezni, amit bár jelöl egy ábra, azonban ezt alig lehet észrevenni. Ami rögtön érthetővé válik, ha azt mondom, lila alapon talán egy árnyalattal világosabb lila jelölést kapunk, ami nem fog feltűnni elsőre. De másodikra sem.
Szóval van amikor egész egyszerűen más a logika, vagy éppen csak szivatós egy adott pálya, azonban ezekre az ember 20-25 megoldás után ráérez és már átveszi a készítő által eredetileg elgondolt logikát. És bizony pályából nincs hiány, hiszen az 5 különböző fejezet összesen 108 pályát tartalmaz, ami nagyon hosszú órákra, napokra jelent kihívást.
És akkor ehhez jönnek a napi feladványok, amiből minden egyes napra jut egy. Ezek bizonyos időablakokban elérhetők, 24 órán át, amit ha nem érünk el adott napon, akkor sem kell hogy hiányérzettel töltsön el, hiszen van itt még más is pluszban. Nem maradunk le ugyanis semmiről, hiszen sokminden bekerül az archívumba, ahol ezzel folyamatosan nő az alapvetően is több mint száz kihívásból álló feladatmennyiség, így szinte korlátlan kikapcsolódást kap, aki beruház a játékra.
A feladványok típusa egyébként egy háztartás, és az ahhoz kapcsolódó rendrakás köré épül, ami azt jelenti, hogy pakolásznunk kell például íróasztalon, vagy éppen a konyhai takarítószerek között, netán egy garázsban található szerszámos ládában. De ugyanígy lehet téma egy könyvespolc, vagy éppen a nagymama varrókészlete is, a feladat mindig ugyanaz: rendet és tisztaságot tenni az első látásra káosz uralta rendetlenségben.
A fentiekből talán már kitűnik, hogy a Max Inferno indie stúdiót alkotó két fős csapat a saját környezetéből merítve hozott létre egy olyan hangulatos kis fejtörőgyűjteményt, amivel bármikor ki lehet szakadni a mindennapok hajtásából és monotonitásából. A játékkal könnyen zenbe kerülhetünk azonnal, a hangulatos aláfestő zene, a pasztelszínekkel megalkotott képi világ és maga a megoldandó egyszerű, sokszor mégis komplex feladatok nagyszerű élményt jelentenek annak, aki lazítani szeretne egy kicsit.
Az egyetlen fájó pont a játékkal kapcsolatban az ára, ami az első kilenc ingyenesen kipróbálható pálya után 4.490 forintot kóstál, ami mobiljátékoknál finoman szólva sem olcsó kategória. Aki úgy érzi, hogy az élmény megéri számára, garantáltan nem fog csalódni, mindenki más várjon meg egy napiappos akciót, hátha bedobják a srácok előbb-utóbb.
Az A Little to the Left letöltése itt iOS App Store, az Androidos verzió még év vége előtt megérkezik.