Alchemy Stars játékteszt

Azonban az Alchemy Stars, mai tesztünk alanya, szembe megy mindezzel. Egy rendkívül kompetens "tutorial" rendszert kapunk, ami minden aspektusát érthetően bemutatja eme játéknak, és ott segít, ahol tud, emiatt rendkívül kezdőbarát. Ezen kívül pedig nem a csinosan megrajzolt, jobbra-balra bőrmutogatásban "szenvedő" női karakterekkel fogja meg a figyelmünket (ilyenből egy-kettő van legfeljebb), hanem egy érdekes történettel, illetve egy nem hétköznapi harcrendszerrel.

Haddelhadd közben, a zsáner képviselőihez hasonlóan, egy csapatot fogunk irányítani, mint egy avatár nélküli létező, aki, szerintem, férfi nemű. Telepatikus úton kontrolláljuk a maximum öt fős alakulatot, egy akár több ellenfeles hullámmal is rendelkező harci arénában. A csapat vezetőjének avatárja mutatja, merre is helyezkednek el a mezőn. Ebből fakadóan egy emberként lépkednek, mely, a támadással együtt, már a színrendszerhez kötődik, mely az aréna mezőit és az általunk irányított szereplők típusát hozza össze.

A számok és a felkiáltójel mutatják, mikor aktiválódnak az akadályok.

Ezek a mezők négyzet alakúak és különböző színűek. A színek megegyeznek a karaktertípusok színfajtáival, azonban nem alkalmazkodnak csapatunkhoz, hanem véletlenszerűen kerülnek lehelyezésre. Ha például alakulatunkban van öt darab sárga (villám) típusú karakter, akkor tőlük függetlenül lesz az aréna "beszórva" zöld (természet), kék (víz) illetve piros (tűz) négyzettel.

Csapatunkat úgy tudjuk mozgatni, hogy egy utat húzunk az avatártól a kívánt helyre. Azonban egy rendkívül fontos szabályt be kell tartani: csak egy színből állhat az út. Például képzeljük el, hogy csapatunk mellől egy kék négyzetekből álló út megy el pár ellenfél között. Elindítjuk lenyomással az avatárunktól az utat, és szépen végighúzzuk a kék kockákon ujjunk, létrehozva így a haladási irányt. Csakis olyan egyszínű kockákat lehet összekötni, melyek szomszédosak egymással egyenesen, vagy átlósan. Ezek után a bandánk végigrohan a kijelölt úton, miközben rávágnak az út színével megegyező csapattagok, illetve a vezető azon ellenfelekre, melyek mellett elhaladtunk.

Az átvezetők kellemes képi világgal teszik maradandóvá az "ÁÁÁÁÁ REPÜLÜNK BANYEK!!!"-et.

Miután elértük az út végét, számolás történik. Ha öt négyzetből, vagy többől állt az utunk, akkor az ugyanolyan színű karakterek ellövik passzív képességeiket (feltéve, ha van a hatómezejükben célpont), míg a csapatkapitány a színétől függetlenül teszi ezt meg. Minél több négyzetet tettünk meg az öt után, annál erősebb lesz ez a technika; ha tizenöt mezőnyi minimum az utunk, akkor újra cselekedhetünk (körönként egyszer).

Embereinknek azonban vannak aktív képességeik is, melyeket akármikor használhatunk, feltéve, hogy nincsenek újratöltési ("cooldown") állapotban. Miután legyalogoltunk az utunkat, akkor az ellenfél jön, egyszerre irányítva az összes rosszaságot az arénában, kiknek ugyancsak van saját elemi színük, de ez náluk a bekapott sebzést befolyásolja. Egyszerű, ám egészségesen bonyolult is; egy olyan recept, ami nehezen válik repetitívvé, főleg, mikor megjelennek más akadályok is, mint ágyúk, kövek, kristályok, és áthatolhatatlan szakadékok, többek között.

Vannak nyersanyag gyűjtésre kitalált pályák, ahol a körök lejártáig lehet irtani az ellent bónuszokért.

Azonban a csatározás csupán egy része a játéknak. A narratíván is nagy hangsúly van, melynek hála nem csak harcolós küldetésekkel fogunk találkozni a kampányban, hanem átvezetőkkel is, melyek sajnos nem videóformátumban vannak jelen, hanem a tipikus képváltakozós, beszélgetős kiadásban. Mondjuk mindegyikhez külön videót csinálni durva lett volna, főleg méret szempontjából, de azért álmodhat a nyomor (vagyis én).

Ezek után térjünk rá a fejlesztési lehetőségekre, mert ezekből rengeteg van, nem meglepő módon. Embereinket medálokkal és pénzzel tudjuk szintezni, azonban "Breakthrough" és "Ascension" fejlesztéseket is adhatunk nekik, bár ezekhez más nyersanyagokra is szükségünk lesz, a raklapnyi zsetonon kívül. Az előbbi egy-egy értékre ad nagyobb pluszt, míg az utóbbi pedig az összesre kevesebbet, illetve kitolja a maximális szintlimitet is tízzel.

A magasabb kapcsolati mérce több beszélgetést és háttérinformációt is eredményez.

Végül, de nem utolsósorban személyes kapcsolatot is kiépíthetünk embereinkkel ajándékadogatás, és egyedi dialógusok révén. Ez nem csak arra jó, hogy minimális értéknövekedést érjünk el társainknál, hanem egy olyan mélységet ad a játéknak, amit nem gyakori látni az ilyen "szerezd-meg-hát-mind" alkotásoknál. Kétlem, hogy lehetne romantikázni is az embereinkkel, ez nem az Azur Lane, itt vannak férfiak is, ám elképzelhető, hogy van erre lehetőség és a készítők rendkívül progresszíven álltak hozzá a témához.

Lakóhelyünk egy Kolosszus nevezetű hatalmas gépezet, melynek az üres helyiséget ki lehet alakítani különféle szobákká, termekké, melyek időszakosan termelnek különféle nyersanyagokat, illetve mellékküldetéseket is el lehet indítani innen előbb-utóbb, melyek teljesítése időbe telik, azonban a siker garantált (feltéve, ha a megfelelő embereket küldjük el rájuk).

Néhány csatánál előre összerakott csapatokat irányítunk.

A "ládanyitogatás" elmaradhatatlan aspektusa a gatcha játékoknak, és ez itt sincs másképp. Egyetlen különbség, hogy a karakterekből nem lehet másolatunk; mikor már meglévő szereplőt kapnánk egy dobozból, akkor automatikusan hasznos nyersanyagokkal gazdagodunk, így egy nyitás sosem lesz veszteséges. Azt mondjuk furcsának találtam, hogy a leggyengébb embereink is három csillagos alaperővel nyitnak, kevesebbet sehol sem látni, de ez végső soron csupán esztétikai probléma.

Amit már kevésbé lehet elhanyagolni, sajnos, az a PvP hiánya, így kizárólag a kampányhoz tartozó szinteket, és a különféle ismételhető, illetve időszakos pályákat csinálgathatjuk. Ez számomra nem volt rossz hír, ugyanis én nem vagyok oda a más játékosok ellen történő csetepaténak (leginkább azért, mert rossz vagyok benne), azonban a szóban forgó játékmód rajongói csalódottak lesznek.

A Kolosszus belső termeit szabad kamerakezeléssel is nézegethetjük.

Végül, de nem utolósorban a prezentáció; a grafikai megvalósítás rendkívül kellemes, a zene már kevésbé, de hát nem lehet minden tökéletes. Egyetlen igazi hasfájásom annyi, hogy a szereplők legtöbbjét világos színű ruhákba öltöztették, így rendkívül könnyű összetéveszteni őket egymással, mert első ránézésre nehéz látni a különbséget egyik és másik között. Szerencsére ez sem több könnyed, szubjektív problémánál.

Talán senkit sem fog meglepni, ha azt mondom, csak ajánlani tudom az Alchemy Stars-t bárkinek, legyen szó a szerepjátékos világ novíciusairól, vagy olyanokról, akik unják már a bejáratott formulát és valami újra fáj a fogunk. Az aránytalanul sok női karakter jelenléte miatt gondolhatnánk, hogy inkább a férfi nemnek szól eme játék inkább, de a "fan service" rendkívül minimális, a sztori érdekes, szórakoztató, a harc pedig változatos, így szerény véleményem szerint, mindkét nem képviselői egyaránt tudják élvezni a játékmenetet.

Az Alchemy Stars letöltése itt: Google Play | iOS App Store