Mindig is furcsállottam, hogy kedvenc madárkilövő játékunkat, az Angry Birds-öt, annak leghasználhatatlanabb madarával reklámozzák. Legalábbis a klasszikus, legelső installációban biztosan Red a leghasznavehetetlenebb, lévén, hogy nincs igazán speciális képessége, és jó, ha a beton falat fel tudja lökni. Sajnálatos módon a későbbi részekhez nem igazán volt szerencsém egyet-kettőt leszámítva, így nem tudom biztosan állítani, hogy ez a tény miként változott azóta.
Az Angry Birds: Journey-ben, mai tesztünk alanyában, azonban végre egy hasznos képességgel jelentkezik Rovio piros kabalaállata, ám a klasszikus játékmenetet alapjaiban megtartva. Az egészet, persze, új, felhasználóbarát rendszerbe bújtatva, amitől kissé egyszerűnek tűnhet egyeseknek az egyébként "nagyon komplikált" folyamat, amit nevezzünk, az egyszerűség kedvéért, csúzli által megsegített helyváltoztatásnak. Pedig most sem történik más: a "katapultba" ültetett madarat hátra kell húzni, gondos célzás után elengedni, majd gyönyörködni a pusztításban.
Tény, régebben tapival vagy egérkatintással, platformtól függően, aktiválni kellett madaraink speciális képességeit, már amelyiknek volt, ám ezt a Journey-ből kiszedték. Itt akkor használja a repülő állat az adottságát, mikor akadályba ütközik. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen eszement módon kell a csőrösöket ide-oda hajigálni, de a jó időzítőképesség már nem szükségeltetik a játékhoz. Talán emiatt hívták ezen alkotást egy ideig Angry Birds Casual-nek.
A látványos robbanások elengedhetetlenek.
Minden esetre a játékmenet, remélhetőleg, senkit sem fog meglepni. Több száz pálya vár ránk, világokra osztva. Egyelőre ötféle madarat vághatunk a galád sertésekhez, akiket vagy el kell távolítani a helyszínről (tehát ki kell őket nyírni), vagy az általuk foglyul ejtett fiókákat kell kiszabadítani. Van egy adott mennyiségű madarunk, és ha elfogynak, akkor kezdhetjük elölről a pályát.
No, de miként is változott meg Red? Nos, most már ütközés után megcélozza a hozzá legközelebb eső kiemelt célpontot és néhányszor hozzácsapja magát. Ha több ilyen is van, akkor felváltva osztja minél többnek az észt. Ez persze a malacoknál hatásos igazán, a fiókákat nem lehet erővel kiszabadítani, csak úgy, ha a ketrecük a földre esik, vagy a lufijaikat a plafonhoz engedjük lebegni (vagyis akadály mentesíteni kell). Red-hez csatlakozik a korábbi játékokból és a filmekből is megismert gárdának egy része.
Szinte mindig van valami időszakos esemény, színesítve a játékot.
Tiszteletét teszi Chuck (sárga, aki ütközésnél áttör néhány falrétegen), Bomb (a robbanó, fekete tollas), Silver (ezüstös; képessége, mint Chuck-ké, azonban vertikálisan rombol, nem horizontálisan) és Stella (ezen rózsaszín hölgy egy buborékba fog mindent maga körül, majd a levegőbe hajítja az egészet). Ez egy igencsak sovány felhozatal, és remélem, bővülni fog majd idővel.
A játéknak a színességét egyelőre csupán a pályák adják meg, melyek különféle érdekes akadályokkal próbálják meg feldobni a játékmenetet. A megszokott jég, fa és beton építőelemek jelen vannak, azonban ezeken kívül látni fogunk gumiból készülteket, lecsavarozottakat, antigravitációs mezővel megáldottakat is, illetve vannak robbanó dobozok, kérdőjeles kockák, no meg speciális fizetőeszközt szorongató blokkok is, többek között.
A lufiba zárt fiókák maguktól felrepülnek, ha eltűntetjük az őket megfogó "erőket".
Ezek tulajdonságainak kiismerése teszi kalandossá a játékot, vagy éppenséggel irritálóvá. Mert biztos mókás nézni a pattogó, zseléburokba göngyölt sertést, ám az már kevésbé vicces, hogy csakis direkt találattal lehet őket kinyírni, nem lehet a gravitációra bízni a sorsukat, ezzel rákényszerítve a játékost, hogy... gondolkodjon. Argghghh a kriptonitom.
Pontrendszer nincs, úgyhogy a látványos pusztítás más pozitív dologgal jár. Egy kék karika az épp soron következő madár körül, számolja, mennyit romboltunk már a pályán. Ha ez megtelik, akkor a következő tollas muníció speciális képessége nagyjából kétszer olyan erős lesz. Szerény véleményem szerint ez azért egy hasznosabb dolog, mint a szerencsétől függő rombolásomért kapott pontszámok után a jutalomcsillagokban való gyönyörködés.
Szőnyeg-gumikacsa támadás; mi ez, valami Worms móka?
Csillag, persze most is van, ám csupán egy, az is kék. A pályák teljesítését jutalmazza a rendszer ilyennel és napocska pontokkal. A csillag igazából jelképes, és csak azt mutatja, hogy mennyi szintet csináltunk már meg. Harminc összeszedése után kapunk egy ládát, benne pénzzel, avatárral vagy serkentővel és egy puzzle darabbal. Ezek a darabok egy képet egészítik ki, új karakterekkel, jelenetekkel, így mesélve a történetet, mely a megszokott nem verbális módon történik.
A kapott napocskák összege változó, attól függően, hogy mennyi madárral a tartalékban sikerült megcsinálni egy pályát. Ez a jutalom egy csíkban gyűlik, ahol három mérföldkövet érhetünk el: az első kettőért aranyat kapunk, a harmadikért pedig egy ládát, benne hasonló meglepetésekkel, mint az előzőnél (puzzle-t kivéve). Ezek után kiürül ez a csík, és kezdődhet újra a töltögetés.
A láncokon nem lehet áttörni; elpusztítani úgy lehet azokat, ha a tartóbetont kiütjük.
A már ismerős életrendszer tartja féken a játékost (öt a maximum), nehogy túlzásba vigye a mókát, bár mindig van lehetőségünk új madarakat pénzért berendelni, ha nem szeretnénk elbukni egy pályát. Azonban illedelmes ilyen téren a Journey, nem tolja az orromba az ajánlatait, egyedül a pályák végén, ha hasra estem volna. Ráadásul extrákat, "powerup"-okat (melyekből van három is) nagyon gyakori szerezni a bónusz események révén. Ezek során a már említett különleges fizetőeszközök jelennek meg blokkokban, és azok összetörésével szerezhetjük meg a speciális lóvét.
A prezentáció tetszetős, mesés, a fizika dinamikus, ám néha történnek érdekes anomáliák (indokolatlan erővel elrepülő elemek például). Egyszerűsége ellenére meglepően könnyen rá lehet kattanni erre az alkotásra, úgyhogy ne féljünk a szimplicitástól, vagy az életrendszertől. A nehzési szint is nagyon lassan emelkedik, így "tévedésből" elnyúlhat a két munka közötti budiszünet fél-egy órára is akár, ha ujjunk reflexből mindig a következő pálya gombját nyomja le.
Az Angry Birds: Journey letöltése itt: Google Play | iOS App Store
