Sokan érthető módon kedvelik a mára már sajnos kevésbé népszerű Point&Click játékok műfaját. Tulajdonképpen én sem tudnám megmondani, hogy mégis miért szeretem, illetve hogy miért volt ez régen elismert stílusa a játékiparnak. Engem mindig megfogott a hangulata, a játékmenet egyszerűségében rejlő fejlesztői kreativitás és néha még a téma is. A felsorolt három tényező közül mai játékunkra, az Antoher Shadow-ra mindegyik kivétel nélkül igaz.
Bastian és felesége, Carissa hétköznapi életet élnek. Teszik a dolgukat, megélik az élet apró örömeit és szerelmükkel próbálják jobbá tenni egymásnak a világ által okozott pusztulást. Ez az utóbbi gondolat bár szó szerint nincs említve, ahogy amúgy egyik sem, de néha igazán mély érzelmeket fog táplálni a játék, mindezt az összes olyan eszközzel melyek nem köthetőek közvetlen beszédalapú kommunikációhoz.
Az idilli élet egy nap megremeg, a fiatal házaspár természetfeletti jelenségekre lesz figyelmes és egy sor paranormális élmény után a pár elszakad egymástól. Carissa kétemeletes házuk valóságos környezetében, Bastian pedig ennek eltorzult valójában tér magához. Természetesen mindkettejüknek egy célja van: újra egymásra találni, bármilyen nehézségekkel is járjon ez.
Mindenen átok ül. Igen, még a zongorán is.
A játék nem ragozza túl, amit nem lehet és 2 percnyi igényesen megrajzolt, képekben elmesélt alapkoncepció után rögtön indul a játék. A játék Carissa-val indít és bármikor szabadon választhatunk a két játszható karakter között, hiszen egyik cselekedete megjelenik a másiknál, de erről még lesz szó. Carissa játéktere egy makulátlan, tisztított ház képét adja - és mivel ez az eredeti épület - következtethetünk ebből arra, hogy a főszereplő házaspár életét rendben tartva próbált élni, mindenre odafigyelve.
Carissa-nal láthatjuk a pár életének főbb pillanatait képekben, valamint hogy anyagilag sem állhatnak rosszul. Erre enged következtetni autójuk, kétemeletes házuk és hátsó kertjük is. Bastian játéktere ezzel szemben egy nyomasztó, kísérteties ház képét adja. Minden egyes szoba szétrombolva, az ablakok betörtek, mindent ismeretlen eredetű köd és nyálkaszerű anyag fed. A zongorát vörös színű aura lepi el, a konyha bejáratát a padlóból előtörő, áldozatra váró kezek őrzik.
Háziállat kicsit másképp
Amint már említettem, a játék kommunikáció nélkül, de inkább minimális angol szöveggel próbál érzelmi hatást kelteni. Ennek egyik legkirívóbb eszköze a zene. Iszonyatosan jól bánik az Another Shadow a zenékkel és a hangeffektekkel is. Karakterváltáskor alapjában eltérő dallamokat hallunk. Carissa-nal ez a dallam tele van melegséggel és boldog érzésekkel, Bastian esetében horrorhangulat, nyomasztó hangjátékokkal.
A játékmenet nem áll másból (műfajból kiindulva) mint, hogy belső nézetből kapunk egy pályarészt, ahol mindenhová böködve interakcióba tudunk lépni annak tartalmával és megtalált tárgyainkat puzzle feladatokban hasznosítva a játék befejezéséig előbb-utóbb el fogunk jutni. Az ilyen játékok élvezeti értékét tehát nem a karakterek motivációja, a cselekmény mélysége, a narratíva, a színészi játék és a változatos mechanikák fogják adni, hanem pont a jelentéktelennek tűnő ide-oda böködés.
A mobilokra alapvetően megjelenő, átlagosnak mondható Point&Click címek többsége egységes játéktérrel rendelkezik melyben csak jobbra és balra tudunk területet váltani. Ezzel ellentétben itt tudunk közlekedni lépcsőn, be tudunk menni ajtókon és karaktereink még egy-egy animációig interakcióba fognak lépni a környezetükkel is.
Ebben a házban minden öröm, móka és kacagás!
Ennek a játéknak az egyéniségét nem a grafika fogja adni - mert az merőben hasonlít a Rusty Lake által készített játékokhoz - hanem a puzzle feladatok. Ugyan van pár feladat, amiken egészen könnyen túl lehet jutni, de többször is előfordult velem, hogy igencsak elakadtam egy-egy puzzle-nél. Gyakori ugyanis az ilyen játékoknál, hogy felhalmozódnak a nálunk levő tárgyak, ami csak abban az esetben fordulhat elő, ha még nem verte ki a szemünket az az egyértelmű megoldás, amivel tovább tudnánk haladni.
Na most, ebből egészen sok lesz az Another Shadow-ban és az alapvetően 1 óra alatt befejezhető játék végére, ennek az időnek a többszöröse alatt sikerült csak eljutnom. Mint említettem már, egyik karakterrel végzett cselekedetünk a másik karakter valóságában is meglátszik. Értem ezt olyan dolgokra, mint például ha Bastian-nal sikeres kinyitjuk a lépcső alatti kis ajtót, akkor a fal leomlik Carissa-nál és így mindkettő karakter előrehaladásához találunk tárgyakat.
De ilyen, amikor a sütőben elrohadt mézeskalácsokat elporlasztja Bastian, az Carissa esetében egy másik puzzle-höz való kód. Szóval érdemes figyelni a karakterek világában egyező jelenségekre játék közben.
Csodálatos, vidám festmények díszítik új otthonunkat
Összességében az Another Shadow egy kifejezetten szórakoztató Point&Click játék, melyet a műfaj kedvelőinek csak ajánlani tudok. Talán még egy többjátékos módot tudtam volna elképzelni, de ennek hiánya egyáltalán nem zavaró. Google Play-es értékeléseket néha-néha szoktam olvasgatni és mindazért adott valaki egy csillagot a játékra, mert csak böködni lehet benne.
Mindenki figyelmét felhívom, ennél többre játékmenet szempontjából nem szabad várnunk, hiszen erről szól a műfaj. De biztos vagyok abban, hogy ezt nem a Mobilgamer olvasóinak kell magyarázzam, csak engem eléggé meglepetett ez az értékelés.
Az Another Shadow letöltése itt: Google Play
