Nem gyakran találkozom olyan játékkal, ami őszintén fel tud dühíteni. Az unalom és a frusztráció a két legnagyobb negatív jegy, mely előfordult eddig nálam mobiljátékok terén, de a frusztráltság még nem egyenlő a dühhel, ugyanis az előbbi még adhat motivációt az útban álló akadály legyűrésére. Az utóbbi inkább a telefon letételére ad.
Ha találkoztatok már Dark Souls típusú mókával (leginkább PC-n vagy konzolokon), akkor tudjátok, mire gondolok. Ám megesik, mikor a csillagok tökéletesen állnak (mint az elmúlt két hétben), hogy létrejön egy olyan játék, mely nemhogy alaposan elgurítja a gyógyszereimet, de ráadásul érthetetlen is tartalom és prezentáció terén, melyek miatt nincs is kedvem az orvosságaim után menni.
A spriccelő csak akkor aktiválódik, ha a füst alatta van.
A megalkotott szörnyeteget pedig Badass Remake-nek hívják. Aki megpróbálna utánanézni az eredeti verziónak (hisz mégiscsak "remake"), az inkább hanyagolja, a gúgli nem szereti a Badass szóra való rákeresést, de állítólag a készítőcsapat, a Vox Verbi stúdió, egy tíz éves játékát újította fel, hogy mostantól szebb és jobb kiadásban élvezhesse a nagyérdemű közönség azt.
Tulajdonképpen egy minijátékgyűjteményről van szó, melyet, érdekes módon, a Warioware sorozathoz tudnék hasonlítani külső és belső szempontból is, azon aprócska különbséggel, hogy a Warioware játékok szórakoztatóak és jól néznek ki, ám mai tesztünk alanya, mint fent említettem, bicskanyitogatóan irritáló és helyenként indokolatlanul groteszk.
Ma cipőleves lesz ebédre. Blegh...
Nincs játékbéli sztori, mégis miért volna? Ezek egyedülálló, pár másodperces kihívások, melyek különféle tematikák alá vannak felsorakoztatva. Lehet árkád és "Challenge" módokban játszani, de mivel ezen utóbbiakat tíz csillagba kerül kinyitni (egyesével), ezért a legtöbbet az árkád opciót fogjuk nyüstölni, már csak azért is, mert itt tudunk csillagokat szerezni. A "Challenge"-ekben csupán pénzt kapunk, abból is jó keveset.
Ezek a minijátékok alapjáraton nem rosszak, egy elborult elme szüleményeinek tökéletesek volnának, azonban nem egyértelműek és nagyon próba-cseresznye megoldásokkal rendelkeznek. Ráadásul még újrapróbálkozni sem tudunk azonnal, ugyanis a rendszer, ha rontanánk, tovább küld a következő pályára és levon egyet a három életünkből. Öt pályánkként emelkedik a nehézségi szint, és gyorsabban kell teljesítenünk a bonyolultabb variánsait a kihívásoknak, melynek az lesz a vége, hogy előbb-utóbb kifogyunk az életből.
Figyejjé, mert a három gombot úgy fogod elfelejteni, mint én ennek a cikknek a kimeneteli időpontját (tegnap kellett volna).
Jutalmazás attól függ, milyen messzire jutottunk, de még így is rendkívül kevés csillagot és pénzt fogunk kapni. Ráadásul van egy próbaszámláló is, mely ötig megy fel és fél óránként regenerálódik egyet. Amint véget ér egy menet, vagyis elfogy a három életünk, csökken a próbaszámlálónk is, úgyhogy körülbelül néhány perc alatt teljesen ki tudjuk üríteni azt, főleg, ha újak vagyunk és nem ismerjük a kihívások nyitját.
A feladatok, egyébként, hajmeresztően furcsák alkalomadtán és bizony a finom piros nedű is megjelenik, ha rontunk (megesik, hogy egy cápa harapja le ujjainkat, vagy egy fogorvos bénázik fogak között, stb.). Például az egyiknél egy cigarettát kell egy tűzoltó berendezéshez húznunk, egy másiknál egy óra mutatóit kell a kijelzett idő alapján helyre tenni, egy harmadiknál egy testesebb úriembernek a lufijait kell kidurrantani, illetve egy negyediknél pedig lányok szoknyáit kell felcsapni... mert a jóízlés határait is próbálgatni kell.
Az óra hajlamos bug-ossá válni... mert így sem elég stresszes a mutatók rángatása.
Mint ahogy említettem már, egyiknél sincs leírás, így nekünk kell kitalálni, hogyan lehet nyerni és itt volt az, hogy a düh elkapott. A leírás hiánya egy dolog, de szinte semmi időnk sincs a feladatra; nemhogy megoldani, de néha felfogni sem lehet ennyi idő alatt. A visszaszámláló alig ad pár másodpercet, úgyhogy néha a szerencsénkre tudunk csak hagyatkozni. Jó, eltöltött némi elégedettség érzés, mikor sikerül megoldanom egy feladatot, de ez nem tudta ellensúlyozni a harapós hangulatomat.
Mázli, hogy a tematikák csak egy adott számú minijátékot tartalmaznak, így nem fogunk az összessel (mely több, mint százat jelent) találkozni már a legelsőben, úgyhogy hamar fel fog lépni az ismétlődés és újra nekiveselkedhetünk az elrontott feladatoknak. Jó kérdés, persze, hogy akarunk-e? Van-e akármilyen távoli cél, amit el szeretnénk érni? Valami nagy aranyláda várni fog ránk a kaland végén? Hát nem.
Nem mindegy, merre húzod szerencsétlen ujjad a képernyőn.
Az összeszedett csillagokból új tematikákat, illetve "Challenge"-eket nyithatunk meg, pénzből pedig kártyákat, no meg állandó extrákat vehetünk. Kár, hogy a lapok egy használat után eltűnnek és a bónuszok legkisebb szintje is ötszáz aranyba kerül. Mi meg jó esetben kapunk tízet-húszat egy futam során. Talán ez az igazi kihívás; bírni idegekkel, hátha jobb lesz ezek után a játék.
De nem. A prezentáció alapvetően nem lenne rossz, ám az egész úgy fest, mint egy lázálom gyakorta, és próbál ugyan vicces lenni, de lehet, hogy a szobámban tomboló hatszáz fok, a székem kényelmetlensége, vagy a pomádé hiányától lelógó hajam miatt, de egyszer sem támadt kedvem nevetni. Mondjuk az is lehet, hogy semmi vicces nincs ebben az "alkotásban"; szomorú.
A Badass Remake letöltése itt (kizárólag alacsony vérnyomás esetén): Google Play | iOS App Store
