Jack Douglass nevével, gondolom, néhányatok már találkozott, lévén, hogy ő az egyik legrégebbi jútyúber, ki már a kezdetek óta jelen van a platformon. Egy-két korábbi videójához nekem is volt szerencsém, és ugyan nem tudott igazán megfogni, egész elfogadható humorú úriembernek ismertem meg.
A sors azért hozott engem össze ismét Jack bácsival, mert mai tesztünk alanya, a Be Funny Now!, az ő nevéhez köthető. Ezen a játékon nagyjából négy évet dolgozott a videós és a csapata, ami engem finoman szólva is igencsak meglepett. A címből kitalálhatjuk, hogy ez az alkotás a humort teszi központi elemmé, alaposan bevonva a játékosokat, ugyanis multis élményről van szó.
A test és a lábak csatlakozásával mintha lenne némi probléma.
Ez nem áll messze Douglass-tól, hisz a csatornája tele van "vicces" videókkal, illetve olyanokkal is, ahol mások anyagait dolgozza fel, illetve mutogatja meg, amit én mindennek tudnék nevezni, csak eredeti és megfogó tartalomnak nem, de ez már legyen az én problémám. Minden esetre nem bírtam elképzelni, hogy egy olyan mobiljátékot, mely nem rendelkezik a gatcha típusú szerepjátékok általános bonyolultságával, hogyan tarthatott négy évig fejleszteni.
Biztos van rá magyarázat, de a végeredményen nem változtat, ami minden lett, csak jó nem. Aki ismeri Douglass videóit, az ismeri a YIAY (Yesterday I Asked You - Tegnap azt kértem tőled/tőletek) formátumát is, és akkor ezzel nagyjából mindent elmondtam erről a játékról, tartalmi szempontból. A játékos különféle feladatok közül válogathat (kérdésre válasz, rajz, négy szóval jellemezni valamit stb.), és mindig valami poénos végeredménnyel kell szolgálnia.
Hát... így is fel lehet fogni a feladatokat.
Aztán a csapattársaknak voksolásos alapon el kell dönteniük, hogy mennyire volt ütős a megoldásunk. Négyféle szmájlival lehet reagálni egy végeredményre (nagyon pozitív, pozitív, negatív, nagyon negatív), plusz lehet fizetni aranyrózsákért és paradicsomokért, ha valakinek nagyon meg akarjuk mondani a véleményünket. Az "áldozat" a reakciók alapján kap pontozást, és három kör után a legtöbb ponttal rendelkező nyer.
Avatárt még a "móka" megkezdése előtt gyártanunk kell, mely uniszex, bár eléggé részlethiányos, ráadásul kevés optikai tuningelem közül lehet válogatni. Ehhez hozzájön, hogy bolt igencsak minimális vásárlási lehetőséggel szolgál, pedig a primitív karakterstruktúra nem indokolja ezeknek a hiányát, épp ellenkezőleg.
Ismerős kérdések visszaköszönnek Douglass videóiból.
Esztétika ide vagy oda, sajnos nem ez a legnagyobb buktatója a játéknak, hanem már az alapkoncepcióval bajok vannak. A humor szubjektív. Ami vicces az egyik makákónak, az nem biztos, hogy a másiknak is az lesz. Ez duplán igaz az interneten terjedő humorra, mely, mint a gyorséttermi kaja, rohanja meg a szerencsétlen felhasználót, és próbálja meg letuszkolni magát a torkán.
Szerintetek miért tapossák halálra az összes mémet? Mert ha valami egyszer valakinek, valahol, valamiért vicces volt, az biztos vicces lesz újra és újra. Ebből fakadóan bármit írhatunk, vagy rajzolhatunk egy feladatmegoldáshoz, ami szerintünk mókás, így is lehet, hogy a többi játékos negatív fejekkel fog elárasztani minket, és pozitív szmájlikkal azt, akinek a megoldása, szerintünk, béna. Meg az is lehet, hogy a semmiért kapjuk a negatív érétkelést, mert a másik nyerni akar.
A "Yo mama" viccek annyira 2010-es trend, fúj.
Ráadásul a humor nem mindenkinek megy csípőből, nem lehet minden feladatot másfél perc alatt megoldani. Fejezzem be a "Roses are red, violets are blue..." versikét valami csattanóssal ennyi idő alatt? Örülök, ha sikerül valami fantáziadús rímet találnom a "blue"-ra. A rajzolás pedig ugyancsak megérdemel egy misét.
Nézzük példának a telefont, melynek mondjuk nem túl nagy a kijelzője, az én ujjammal kombinálva, ami többet látott mogyorókrémet semmint mozgatást. Mégis hogyan tudjak bármit is rajzolni így, főleg, ha a mamlasz mancsom alapjáraton kitakarja a fél képernyőt? Tény, nekem ceruzával is nehezemre esik a rajzolás, de ez ismételten a saját mizériám.
A kedvenc pokémonom: Szomorú-csú.
Szóval a feladatok a játékosok humorérzékét hivatottak megdolgoztatni, így az ötletünk vagy bejön a többieknek, vagy nem. Teljesen mindegy, ha kívülről tudjuk az összes híres mémet, mert vagy értékelni fogják a referenciát a játékostársak, vagy forgatni fogják a szemüket, hogy "Blőőőő, lejárt poén, találj ki valami újat". Plusz néha olyan témájú feladatot is fogunk kapni, melyet csak azok fognak érteni, akik követik Douglass munkásságát.
Hát én nem követem. Én csak játszani akartam volna egy mókás kis játékot. De már ezt sem lehet. Elképzelhető, hogy túl gyorsan megvénültem, és a modern gyerekeknek van igazuk: a polgárpukkasztó, sokszor határpróbálgató viccek a menők. Továbbá a helyzeten az sem segít, hogy nagyon gyakran ismétlődnek a kérdések és a feladatok. Mondtam már, hogy négy évig dolgoztak ezen?
Aztán vannak olyan feladatok, melyekkel semmit sem lehet kezdeni.
A végeredmény, nem meglepő módon, a negatív skálán található. Légy vicces, de mire fel? Gyűjtögeti az ember az aranyat, megvesz belőle mindent, amit tud, és ezek után? Jó, ez egy partijáték, de nem olyan, ahol te találod ki a kérdést, vagy ahol egy baráti társaság össze tud rendesen ülni. Láttam én már ehhez hasonló, jól megcsinált bulijátékot, mondjuk számítógépekre és rajzolós volt, de akkor is. Nem lehetetlen.
Azonban Jack Douglass-nek ez nem sikerült. Bár a játék alapvetően sikeres, ez talán annak köszönhető, hogy igen nagy követőszámmal rendelkezik az úr. Ettől függetlenül nem tudok hosszú életet jósolni a Be Funny Now!-nak, hisz, mint ahogy mondtam, igencsak nehéz másodpercek alatt specifikus vicceket kitalálni, melyek próba-cseresznye alapon fognak ütni, és bárki büntetlenül leszavazhat bármit.
A Be Funny Now! letöltése itt: Google Play | iOS App Store
