Az FMV-k, avagy a Full Motion Video alapú játékok mindig is egy furcsa anomáliát képeztek. Most ezek játékok? Vagy filmek? Interaktív filmek? De akkor játékok, nem? Nos, most nem a zsáner pontos behatárolásával akarunk foglalkozni, hanem körbejárni a témát, hogy ezt miért is szeretik az emberek, annak ellenére, hogy egyébként egy borzasztóan elavult és gagyi tematikára épül. Vesézzük ki a dolgokat!
Talán olvasóink is emlékeznek még azokra az időkre, amikor a megvásárolt DVD-ken ott fityegett a menüpont-lehetőség, hogy különböző döntéseket hozhattunk, így az egyébkénti sztori másképp alakult. Most kapásból a Végső állomás 3 jut eszembe, melyben ilyen opció volt, ellenben mindössze annyi volt a választás, hogy ki vagy hogyan haljon meg. És volt mindössze 5-6 ilyen lehetőség a teljes film alatt.
Azonban ez az egész már jóval korábbra is visszarúg, még a 90-es évekre. Ki ne emlékezne olyan FMV csodákra, mint a Star Wars: Rebel Assault 2, a Phantasmagoria, vagy a Police Quest: SWAT. Sőt, kevesen tudják, de eredetileg volt egy Quentin Tarantinós, Steven Spielberges, Jennifer Annistonos interaktív film is, ami szintén FMV volt.
És talán már kapiskáljátok is, hogy miért tud ütni az FMV, ha az imént említett néhány címre pillantunk. A hangulat és a sztori. Van az FMV-knek egy irtózatosan bizarr hangulata, és ha mindezt még meg is spékelik egy remek történettel, akkor abból nehezen lehet szabadulni. Valahol ott rejlik talán az FMV-k varázsa, hogy hús-vér emberek pillantanak vissza ránk a képernyőről.
Igen ám, de nagyon korlátolt lehetőségeink állnak rendelkezésre FMV berkeken belül. Itt nem lesznek jó FPS-ek, RPG-k és még sorolni lehetne. A detektívsztorik és a horrorok tudnak igazán működni, hiszen - mint azt az imént említettük - a hangulat és a történet tudja elcipelni a hátán ezt a furcsa zsánert, és ezekben tud a legjobban működni.
Az FMV-k valahol itt kezdenek zavarosak lenni, hogy igazából nem is játék, nem is film. Egy interaktív film. Egy filmszerű játék. Hiába hangzik papíron érdekesen, sosem tudott igazán működni a koncepció, leszámítva a kezdeti, 90-es évekbeli próbálkozásokat - habár azért valljuk be, akkoriban szerették az emberek túlromantizálni a gyengébb termékeket is.
Félreértés ne essék, nem azt mondjuk, hogy mostantól, ha bejelentenek egy FMV-játékot, akkor azt kapásból el kell ítélni. Ismerjük a mondást, nem ítélkezünk előre, és ez itt sincs másképp. Szépen meg kell várni a végeredményt, és az alapján eldönteni, hogy szükségünk van-e rá, vagy sem.
Ettől függetlenül, ahogyan azt említettük, bizony vannak pozitív példák az FMV-k területén, úgyhogy szeretnénk titeket is ösztökélni, hogy osszátok meg velünk a kedvenc FMV-iteket, illetve mondjátok el a kommentszekcióban, hogy mit gondoltok úgy általánosságban erről a műfajról!