Ha azt a kérdést tenné fel egy véletlenszerű embertársam, miközben a buszmegállóban ácsorgok, és olvasok (igen, szoktam ilyet is csinálni), hogy az indie, vagy a nagy céges mobiljátékokat preferálom, akkor én a legtöbb esetben az indie-k pártját választanám.
Azért gondolom így, mert az indie készítőknek egy ilyen projekt létrehozása és kiadása, nem meglepő módon, több munkát és kreativitást igényel. Ráadásul nekik nem mindig van lehetőségük egy "sokatmondó" (és gyakorta valótlant állító) trailer-videó megalkotására, de cserébe sokkal őszintébb produktumokat kaphatunk tőlük, mint a nagy cégektől (a kivétel erősíti a szabályt, persze).
Hisz lássuk be, leprogramozni egy játékot, majd grafikát és zenét is csinálni hozzá nem könnyű, főleg nem egyedül. Tökéletes lesz a munka? Nem valószínű, de talán nem is baj. A lényeg, hogy a lelkesedés és a személyiség egyedivé varázsolják a mókát, hogy még, ha minimálisan is, de ki tudjon emelkedni a készítő. És ezt Adam Fisher-nek sikerült is elérnie debütáló alkotásával, a Bilo: Essenol-lal.
Valami világteremtési sztorit is kapunk, de sajnos a rajzolás érdekesebb.
Őszinte leszek, nem vagyok teljesen biztos, hogy Adam úrnak ez a legelső mobiljátéka, de mivel a Google Play áruházban a neve alatt nem találtam egyéb címet, és online sincs túl sok infó felőle, ezért Detektív Garga inkább lerakta az "okos" szemüvegét, és inkább elmerült a célpontjának a játékában.
A Bilo: Essenol egy könnyed platformer móka, ahol a jó öreg Bilo-t (ki a bánat az a Bilo?) irányítjuk. Feladatunk, a legtöbb esetben, elérni a pályavégi boltívet, de előfordul, hogy egy bizonyos számú ellenfelet, vagy akadályt kell elpusztítanunk a győzelem érdekében. Bilo-t négy virtuális gombbal tudjuk irányítani. Ezek nyomogatásával tud sétálni (jobbra, balra), ugrálni (akár duplán is), illetve támadni (maga elé, vagy dupla nyomásra lefelé is).
Ha a támadást kétszer lenyomjuk gyors egymásutánban, akkor egy vertikális támadást hajt végre a főhős.
A dupla ugrást szakadékba zuhanáskor is el tudjuk lőni, így még a trükkösebb ügyességi részek sem válnak annyira nehézkessé. A pályák során valami pongyola pitypang-féle növényt is felszedhetünk, mely megnöveli a pongyola pitypang-számlálónkat (elmés elnevezés, tudom), és ez ezért fontos, mert, ha nincs elég ebből, akkor nem mehetünk át a következő pályára. Bár annyira egyszerű ebből összeszedni a megfelelő mennyiséget, hogy van egy életrendszer is, biztos, ami biztos.
Mivel ingyenes játékról van szó, ezért nem meglepő ez a lépés. Alapjáraton hét lehetőséggel kezd a játékos, és minden egyes pályaindításnál elveszít egyet. Szerencsére egy reklámnézéssel vissza tudjuk tölteni magunkat maximumra, ráadásul a későbbi pályák eléggé sokáig tartanak ahhoz, hogy egy hirdetés-kukkolás ne zavarja meg a játékmenetet túlságosan, és zökkentsen ki minket a lendületből.
Azok éles szikladarabok, nem míves bokrok.
Az életrendszer nem csak itt jelenik meg, hanem a pályákon is. Emiatt válik, ha lehet, még könnyebbé a kihívás, ugyanis, ha nem zuhanunk le egy szakadékba, akkor öt lehetőségünk van nekimenni akadályoknak, vagy ellenfeleknek mielőtt lefeküdne a főszereplő. A legtöbb rosszakarónk nagyon lassú, így könnyedén el lehet intézni őket, anélkül, hogy komolyabb bajunk esne.
Kivételként meg lehet említeni a repülő rosszaságokat, ugyanis őket nem olyan egyszerű lecsapni, de ez csupán az irányítás macerás mivolta miatt van így. Mivel levegőben kell támadnunk, és a madárfélék sok esetben több ütést is kibírnak, ezért jó ritmusban kell nyomogatnunk a támadást, különben Bilo az első csapást követően lefelé is megindít egy offenzívát, leseggelve a földet.
Főellenségekkel is fogunk találkozni alkalomadtán, de túl sok kihívást ők sem fognak jelenteni.
Tulajdonképpen ez az egyetlen játékmenettel kapcsolatos "probléma", amit fel tudnék hánytorgatni (miután belejöttünk, ez sem jelent majd problémát). Alapjáraton könnyed, gördülékeny játékot kaptunk, ám mind a grafika és a muzsika is megkérdőjelezhető. Látszik, hogy a készítő erőssége máshol van eldugva, és a prezentáció engem azon mókákra emlékeztetett, melyek még az őskori honlapon, a Newgrounds-on, tették a tiszteletüket tonnaszámra.
Ez talán nem a legpozitívabb értékelés, de az biztos, hogy ha le akarjuk foglalni csemeténket, ez egy tökéletes alkotás erre. Talán nekik még kihívást is fog jelenteni az egyre trükkösebbé váló pályaszerkesztés, de a gyakorlott gémer nem igazán fog súlyos akadályokba ütközni egyik pályán sem, függetlenül attól, hogy platformer-veteránok vagy nem.
Fent látható az életszámlálónk, illetve a felvett kulcsmennyiség is (minden ajtóhoz jók).
Jogos kérdés lehet, így a végére, hogy van-e lehetőség a reklámok mellőzésére? Van, természetesen, ám ez a megoldás nem éppen a legoptimálisabb, legalábbis szerintem. Tudunk életeket vásárolni, melyek, a Mekdumász étkezdelánccal ellentétben, tényleg egy párszázas ajánlatok (kivéve az 500-as opciót). Ha viszont egy néhány másodperces reklámmal tudunk ingyen életet szerezni, akkor minek fizetnénk?
Nos, ugyanezt a kérdést fel lehetne tenni minden lyjútyúb és twiccs előadónál is: mi a búbánatért perkálnak egyesek egy ingyenes műsorért? Hogy támogassák a készítőt. Bár valószínűleg a mai móka alkotójának kicsit többre lesz szüksége, mint néhány élet megvételére, hogy ki tudjon emelkedni a tömegből, szerény véleményem szerint ezzel a készítményével lehelyezte magának a tökéletes alapokat, és a jövőben komplikáltabb játékokra is számíthatunk tőle.
A Bilo: Essenol letöltése itt: Google Play | iOS-re egyelőre nem érhető el
De érdekes game.
