Egy addiktív játék készítéséhez vezető tökéletes recept játékosról játékosra változik, azonban abban mindenki egyet tud érteni, hogy néhány elengedhetetlen hozzávaló mindegyik listán megjelenik. A játékmenet fogjon és tartson is meg, a nehézségi fokozat egyenletesen növekedjen, történet nem árt, ha van, de nem esszenciális (mint a felnőtt filmekben), illetve a prezentáció se váljon fárasztóvá, vagy legalábbis ne túl gyorsan.
Ma azonban egy olyan játékot mutatnék be, mely egyik aspektusában sem közelíti meg az addiktív játékot. És mégis annak van titulálva. Nem baj, kell néha ilyen is, hisz mégsem bukkanhat fel a listámon minden nap valami hiper-szuper jrgp, csinos hölgyekkel és megnyerő animációkkal. Bár, ha nagyon megerőltetem a fantáziám, akkor még oda tudnám képzelni a mostani címben megjelenő kocsik volánja mögé az anime-lányokat; sajnos az élmény még ezáltal sem lett kellemesebb.
Mai tesztünk alanya, a Brake Away, egy rendkívül egyszerű koncepcióra épít. Van egy pálya, melyen autók gurulnak, feladatunk pedig megakadályozni, hogy ütközzenek. Mivel a játékterek kanyarokkal és alternatív útvonalakkal vannak megszerkesztve, amihez hozzájön, hogy idővel egyre több autó jelenik meg, az ütközés bekövetkezte szépen egyenletesen emelkedik... jó esetben. Gyakorta, azonban, nem ez a helyzet.
A csíkokon áthaladó autók után jár a süti... izé a pont.
Lássuk, hogyan néz ez ki gyakorlatban. Adott a pálya, amin elindul egy autó. Egy-két másodperc múlva megjelenik a második, és az is nekilendül. Mindegyik pályán úgy van beprogramozva az első két kocsi, hogy mindenképpen ütközzenek, úgyhogy azonnal figyelnünk kell, és rá kell nyomnunk bármelyik járműre a "tragédia" bekövetkezte előtt. Ilyenkor az adott gép lelassít, de teljesen nem fog megállni. Amint tiszta a levegő, elengedhetjük nyomva tartott járművet, és mindenki mehet a dolgára.
Vagy nem. A szintek olyan utakat tartalmaznak, melyek körbe-körbe mennek, így a végtelenségig fognak rajtuk cirkálni az autók, melyekből egyre csak több lesz. Emiatt nem lehet csupán egy kereszteződést sasolnunk, hanem minden olyan útelágazásra is figyelnünk kell, ahol probléma történhet. Ezt nem fogjuk tudni minörökké csinálni, ráadásul a vezetők kanyarodási hajlama véletlenszerű (hisz egy kereszteződésnél potenciálisan bármerre kanyarodhatnak), így nagyon sokszor találjuk magunkat vesztes helyzetben önhibánkon kívül.
Az igazi Amcsi kocsikért igazi arannyal is kell fizetni. A csoki az nem jó sajna.
Ha bekövetkezik a koccanás, véget ér a pálya. Szinttől függően el vannak szórva célvonalak itt-ott, melyeken, ha áthalad egy kocsi, akkor kapunk egy pontot. Minél tovább fenn tudjuk tartani a rendet, annál több pontot fogunk kapni, és minél több ponttal zárunk egy pályát, annál több aranyat fog hozzánk vágni a rendszer. No meg annál nagyobb lesz a pályavégi értékelésünk is (maximum három korona), és mint tudjuk, ennél fontosabb dolog nincs a világon.
Halmozódik a pénz, ahogyan újra és újra nekiveselkedünk a már elérhető szinteknek. Ha elegendő összegyűlt, akkor új járgányokat és pályákat nyithatunk meg. Az előbbi arra jó, hogy némi színt vigyen a játékba, ugyanis a kocsik gyorsasága és kezelhetősége semmit sem változik külalakjukkal. Az utóbbinak kicsivel több haszna van, mivel így legalább új utakat is járhatunk már, ami azért jó, mert roppan hamar bele lehet unni ugyanazon pályáknak az ismételgetésébe.
Mindegyik útelágazásnál a sofőrök akármelyik irányt választhatják...
A fékezés mechanizmusa érdekes; a legtöbb esetben működik, de néha hiába nyomok a kocsira, az hajt nyugodtan tovább. A mellényomás lehetősége nem kizárt, hisz az autók ikonjai nem a legnagyobbak, virsli ujjaimmal pedig nem egyszer sikerült kitakarnom a releváns pályarészt, és félrenyomnom. Azonban mindez teljes mértékben irrelevánssá változik, azon nagyon gyakori esetben, mikor megpróbálok elengedni egy kanyarban az egyik kocsival egy vagy akár több másikat, azonban célpontom mögött megjelenik egy másik verda.
Ez az a helyzet, ahol nincs esély nyerni. Vagy elengedem a fogott kocsit, aki így a kereszteződésen áthajtóval fog ütközni, vagy fogva tartom és akkor a hátulról érkezővel történik a kocc. Persze egyszerre több járgányt is nyomva tarthatunk, de nekem előbb-utóbb elfogyott az ujjam, ráadásul a képernyőből sem láttam túl sokat. Ez a legundorítóbb ebben a játékban; úgy is lehet veszíteni, hogy mindent tökéletesen csinálunk, azonban a véletlenszerűség azt mondja, hogy bocs, inkább kezd újra a pályát. Talán nem meglepő, hogy egy idő után retekül elegem lett ebből a rendszerből.
... mely bizony rengeteg vesztes helyzetet fog eredményezni.
Nem hittem volna, hogy visszasírom az idle játékokkal töltött órákat, de a Brake Away monotonitásának sikerült ezt kiváltania belőlem. Pedig alapvetően nincs baj az olyan alkotással, mely egészséges mértékben idegesítik a játékost. Ez motiválóan hat, anélkül, hogy kivágnánk a telefonunkat a bánatba. Azonban itt nincs kincs az alagút végén, nincs grandiózus jutalom a kihívás legyűrése után. Csupán új kocsik és új pályák várnak, ugyanazzal a nem fair játékmenettel.
Köszönöm, de nem. A prezentáció sem igazán erőlteti rám, hogy tényleg megéri nekem ezt a játékot nyüstölnöm. Rendkívül minimalista, ráadásul nem is esztétikusan. Édesanyám előszeretettem mondogatta nekem, hogy a lustaság fél egészség; én mindig is tudtam, azonban, hogy teljesen egészséges vagyok. Örvendek, hogy a játék készítői ilyen téren hasonlítanak rám... én örülök, de ti inkább engedjétek azon véletlen ötleteteket el, hogy kipróbáljátok ezt a... "mókát".
A Brake Away letöltése itt: Google Play | iOS App Store
