Catomic játékteszt

Merthogy bár fél órán keresztül konkrétan halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mi történik a játékban - azért ez a WTF érzés a későbbiekben is előkerült néha -, egy kis utánajárás után rájöttem, hogy a Catomic arról szól, hogy a cirmosok el akarják foglalni a Marsot, és a kolonizálás már itt a Földön megkezdődik. Ehhez pedig úgy kell hozzásegíteni őket, hogy kis cumisüvegekből sok-sok átalakulás után rakétás űrhajóssá alakítjuk hőseinket.

Ez a feladat azonban nemhogy nehéz, kis túlzással lehetetlen lesz! Mielőtt azonban ezt bizonyítani tudnánk, nagyon lényeges meghatározni a Catomic stílusát, ami lényegében a match-3 alapokra épít, de itt nem egy előre beterített pályán kell húzgálnunk ide-oda az egymás mellé kerülő dolgokat, hanem nekünk kell betölteni a pályát és kirakni egymás mellé három valamit. Hogy ez miért olyan jó móka és kihívás?

Leginkább azért, mert ha letettünk a pályára három ugyanolyan dolgot, akkor azok nem eltűnnek, hanem átalakulnak egy másik valamivé. A ranglétrát nagyon nehéz pontosan felsorolni, mert a készítők szó szerint böszme módon alkottak meg egy halom dolgot, így három cumisüvegből lesz egy pólyás cica, ami mellé cumisüvegekből további két pólyás cicát kell összehoznunk ahhoz, hogy kapjunk egy iskolapadban ülő cicát, majd hat cumisüveg és hat pólyáscica által további két iskolapadban ülő cirmost kell teremtenünk, hogy hármójükből diplomás macska, iskolaépület (?), majd sok-sok-sok transzformáció után egy Marsra induló, űrhajós cicus váljék. Nem érted? Nem csoda, mert én sem igazán...

Mivel mindez fix terepen történik, ezért nagyon jól meg kell terveznünk előre, hogy hová tegyük le a dolgokat, hiszen folyamatos helyszűkében leszünk, ezáltal hiába rakunk össze három pólyás cicát, ha azok nem egymás mellé kerülnek, akkor konkrétan semmit sem ért az erőfeszítésünk, csak a helyet foglalják a pályán. Beteg? Nem kicsit, és még ráadásul idegesítően nehéz is. Sőt mi több, dolgunkat tovább nehezíti, hogy bár a játék nemcsak cumisüvegeket dob be - bár abból van a legtöbb -, hanem gyakran fejlettebb cicákat, baglyokat, varázskalapokat, mozgó egereket, szuperegereket, Szabadság szobrokat vagy éppen szélmalmokat. Hogy miért, illetve mi haszna utóbbiaknak?

Halvány lila gőzöm sincs! Nem vicc, tényleg nem tudtam rájönni, és őszintén szólva nem is akartam, ugyanis a Catomic már harmadik nekifutásra annyira felhúzott, hogy soha többé nem szerettem volna látni. Értem én, hogy a készítők valami nagyon elvontat, valami nagyon újítót és nagyon nehezet akartak alkotni, csakhogy ez így ebben a formában semmi sikerélményt nem ad a kezünkbe, hiszen csak akkor érünk el valamit, ha eljuttatunk egy cicát a Marsra, de amíg ezt összehozzuk, addig túlzás nélkül vért izzadunk majd, mert a feladat majdhogynem lehetetlen.

A Catomic tehát noha nem egy rossz játék, ellenben nem is a könnyed kikapcsolódás szerelmeseinek álmodták meg. Engem személy szerint frusztrált és idegesített a logikátlansága, de ha szeretsz elidőzni játékokban, szeretsz sokat gondolkodni minden egyes lépésed előtt - ergo szeretsz sakkozni -, akkor azért tegyél vele egy próbát, mert az ötlet jó, de a megvalósítás szerintem kifejezetten borzalmas lett.

A Catomic elérhető itt: Google Play | iOS App Store