Talán senkit sem fog váratlanul érni az a tény, hogy imádom a macskákat, de leginkább azokat nem, akiknek volt szerencséjük a With My Cat és/vagy a Disgaea RPG tesztjeimhez. Mondjuk az utóbbi példánál nem lett ez explicite kijelentve, de lényeg a lényeg, ezen állatkák könnyedén le tudnak kenyerezni, legyen szó a valóságról, vagy a virtuális világról. Emiatt rendkívüli öröm töltött el engem, mikor megjelent a Catopia: Rush című alkotás. Egy cicákkal telepakolt utópia, lehetne ennél jobb?
Történettel nem nagyon fogunk találkozni, de egy ilyen stílusú játékhoz nem is esszenciális. Egy macska királyságban lesz lehetőségünk randalírozni, barlangokat kitakarítani, épületeket felhúzni, kalandorokat toborozni, és fejleszteni mindent, amit csak lehet. A barlangászások során egy vezető cicát irányítunk, akit körbeugrál három segéd, speciális képességeikkel támogatva őt. Kizárólag a hős kasztba tartozhatnak ezek a nemes macskák, míg a segítők a többiből (tank, harcos, támogató, mágus) kerülnek ki.
A képernyőre nyomva és ujjunk húzogatva tudjuk csapatunkkal a különböző helyiségekben manőverezni, a bal oldalon található gomb megnyomására pedig különleges csapással örvendeztethetjük meg a rosszakat. Ez újratöltődő képesség, így nem lehet állandóan azon feküdni. Mindenki magától használja az alapvető támadását (a segédek a speciális képességeiket is), azonban a hősünk csak akkor teszi ezt, ha épp nincs mozgásban.
A kihulló pénz magától hozzánk röppen, amint átlépünk a következő barlangrészre.
A cél, értelemszerűen, végigszaladni a barlang mindegyik arénáján és összeverni a rondaságokat. A mókát egy főellenség zárja le. Azonban nem csak harci helyzetekkel lesz dolgunk egy ilyen kaland során. Több olyan résszel is fogunk járni, ahol egy áldást adó kő, vagy egy gyorskajás stand vár ránk (hogy miként került az oda...), különféle időleges bónuszokkal ellátva cicáinkat.
Miután kiraboltunk egy barlangot, egy rakás nyersanyaggal leszünk gazdagabbak, melyeket fejlesztésekre szórhatunk el. Kapunk tapasztalati pontot, aranyat, kristályokat, macsek szimbólumokat és akár még prémium, lila gyémántokat is. A tapasztalati pontok kaszthoz kötöttek, ami úgy néz ki, hogy például kapunk egy barlang után százezer támogató XP-t, amit a támogató kaszthoz tartozó cicusok fejlesztésére fordíthatunk. Azonban a szintléptetés aranyba is kerül, így ha bármelyik kifogy, tapasztalati pont, vagy pénz, akkor nem tudjuk tovább az adott kaszthoz tartozó állatkáinkat szintezni.
KatMaster2000 tuti tippje: álljatok be egy akadály mögé, amin át lehet lőni.
Kicsit furcsálltam, hogy ily módon meg lett fricskázva a fejlesztés, de ez talán segít fenntartani az egyensúlyt a cicák között, és nem fog az egyik túlságosan is elszaladni a szintekkel. A macskaszimbólumokkal különleges képességeit tudjuk növelni a szimbólumnak megfelelő cicónak, feltéve, hogy van elég ritkaság specifikus kristályunk is, mely az adott kalandor ritkaságának kell, hogy megfelelő legyen (gyakori, ritka, epikus). Minden tizedik szint eléréséhez is kell ilyen kristályt költeni, az Xp és az arany mellett.
A játék során sok egyedi macskával fogunk találkozni, akár több csapatot is készíthetünk, melyek mind négyfősek lehetnek maximum. Azonban megfelelően ellátni ennyi cicust fejlesztési nyersanyaggal macerás lesz hosszútávon, a barlangok pedig ugrásszerűen, ám egyenletesen nehezednek. Ezt könnyítendő, a második világtól kezdve van lehetőségünk úgynevezett "farmolós" futamokat is csinálni. Ezek tulajdonképpen végtelenségig ismételhető barlangok, melyek könnyűek és teljesítésük után csupán egyféle jutalmat kapunk, de abból legalább sokat, így egyszerűen tudjuk pótolni a fellépő hiányt.
Az ideális csapatban van egy tank, egy támogatő és egy sebző.
Szerencsére lehet különféle épületekkel is cuccokra szert tenni, ha kifogytunk volna a kalandozási erőből (ugyanis minden kirándulás energiába kerül). A városka, ahova visszatérhetünk két küldetés között, jó pár épületnek ad otthont, melyeket úgy tudunk elérhetővé tenni, ha bizonyos profil szint mérföldköveket gyűjtünk össze.
Ijesztőnek tűnhet, de valójában rendkívül egyszerű: játsszunk sokat, hogy magas szintre jussunk. Miután sikerült hozzáférni egy ilyen házikóhoz, nekiláthatunk egy harmadik féle speciális nyersanyag (fa) és arany költésével fejleszteni azt, hogy bizonyos időközönként rendkívül minimális mennyiséget termeljen egy nyersanyagból.
Nem két perces feladat beindítani az összes termelőegységet, azonban hosszútávon kifizetődő befektetés. Addig pedig várnak a barlangok, és a ládák. A Wifi-vel felszerelt helyeken érdemes a reklámkukkolás után kapott ingyen ládákat összeszedni, de kapunk akkor is, ha egy világban elég csillagra szert teszünk (minél jobban teljesítünk egy barlangot, annál többet kapunk), de a legbiztosabb módszer, mint mindig, a prémium mani költése.
Nem tudom megunni ezt a pirítós cicát.
Lila gyémántból nem fogunk túl sokat találni, de azért "Achievement"-ek serény teljesítése, és csillagos ládák sűrű nyitogatása révén hamar fel lehet vinni a számlálót. Azonban nem lesz könnyű minden pályát három csillagosra teljesíteni, viszont így legalább van okunk újrajátszani azokat, feltéve, ha bírjuk ideggel az alapvetően macerás pályaszerkesztéseket.
A legnagyobb nehézséget a zavaros arénák adják, rengeteg ellenféllel, sok robbanással és egyéb hatással eltakarva a fontos részleteket, mint például a felénk repülő lövedékeket, illetve az akadályként szolgáló, sérülést okozó mezőket. Ráadásul a jó manőverezés nem csak a kártékony hatások elkerülése végett elengedhetetlen; hős cicánk mindig a legközelebbi ellenfelet fogja támadni, aki ha egy akadály takarásában van, akkor nem fog sérülést elszenvedni.
Egy barlangra csupán néhány percünk van; ez a szívós főellenségeknél lesz probléma.
Nehéz beleszokni az emiatt kissé kényelmetlennek tűnő irányításba, ráadásul, ha mindezt kombináljuk a hamar nehézkessé váló pályákkal, akkor kész is a recept a frusztráló játékmenethez. Szerencsénkre azonban a fűszerezés nagyon is emészthetővé varázsolja eme étket. A nehézségi szint egyenletesen növekszik, van időnk szintezni, fejleszteni cicóinkat, és alapjáraton, függetlenül attól, hogy belejöttünk-e már a játékba, igencsak szórakoztató és intenzív összecsapásokkal fogunk találkozni.
A prezentáció pedig a hab a tortán; tökéletes az ilyesfajta alkotáshoz. A grafika és a zene keveréke nagyszerűen hozzák a meseszerű hangulatot, ebből fakadóan kisiskolásoknak tökéletes kikapcsolódás lehet két óra között letolni egy (vagy több) pályát, de felnőttként sem nehéz rászokni, melynek hála a munkahelyen is sűrűn tartunk majd budiszünetet (már megint önmagamból indultam ki).
A macsekok állandó mosolya, és aranyos nyivákolásai nem hagyták a minimális problémákból fakadó irritációt a szívembe költözni, még akkor is, ha néhány kalandor kissé groteszkre is sikeredett. Baj? Nem. Szerintetek lehet nemet mondani egy vigyori pirítós cicának, aki állandóan termelődő kenyerével gyógyít, és, mint ahogy az első bekezdésben már említettem, lekenyerez? Ugye, hogy nem. Mármint igen... uff van baj.
A Catopia: Rush letöltése itt: Google Play | iOS App Store
Lehet hogy kipróbálom, teszt alapján nem rossz.
