Ha FPS-re fáj a fogunk, de számítógépünket, konzolunkat elvitte a manó, és csupán egy mobiltelefon áll rendelkezésünkre, akkor szükségünk lesz egy esszenciális tartozékra, ha nem szeretnénk, hogy telefonunk idő előtt megtanuljon repülni. A kontrollerre.
Nem azt mondom, hogy képtelenség az érintőképernyő segítségével kompetensen forgolódni és lövöldözni, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal könnyebbé válik a játékos élete, miután beleszuszakolta a szegény készülékét egy gamepad-ba. Sokkal kényelmesebb a gombokat nyomogatni és a fizikai analógot rángatni, a képernyővel ellenben, ugyanis ott lecsúszhat az ujjunk a virtuális gombokról, mellényomhatunk, bőrünk ragacsossá izzadhatja a kijelzőt, az enyémen még fognyom is van... vannak dolgok, amikre még nem vagyok büszke.
A játékkészítőknek meg nem szokásuk könnyebbé tenni a dolgunk azzal, hogy telepakolják különféle opciókkal a képernyőt. Mai játékunk, a Combat Master Online, egy ilyen természetű alkotás. Egy pergős, aréna-FPS-ről van szó, mely gyors meccsekre hívja meg a játékosokat, részletes technikai beállításokkal, felszerelésekkel és avatárokkal. Kinézetre kellemes, a különféle karakter "skin"-ek csinosak, még ha azok csupán átszínezések, az animáció elfogadható, a játékmenet, a betöltés sebessége és az akció szolidak.
Akár hiszitek, akár nem, a szobor mögött egy ellenfél bújik meg.
Nincs "tutorial". A nyitóképről azonnal ugorhatunk is a játékba, de előbb inkább lessük meg a "loadout" menüben, hogy milyen fegyverek közül is válogathatunk. Mesterlövész puska, shotgun, gépkarabély, pisztolyok, gránátok, és kések, melyeket még dobni is lehet; nem túl színes, de legalább vannak rájuk különféle esztétikai kiegészítések. Miután összeállítottuk a megfelelő felszerelést ne feledjük becsillagozni azt, különben nem vált át rá a játék. Ezek után kezdődhet a sorban állás, és a sok játékosnak hála, hamar összeáll a két csapat.
Itt azonban elő is kerül az első gyengesége a játéknak, ez pedig a játékmódok felhozatala. Van Team Deathmatch; és ennyi. De legalább lehet offline is tolni, illetve megjelenhetnek szezonális lehetőségek is, mint például a Halloween-i töklámpás lövölde. Ami annyit tesz, hogy le kell lőni egy adott mennyiségű tököt a pályán. Izgi. Egyedül a nyereményjáték miatt lehetnek ezek az időszakod események érdekesek, amire a jelentkezés nagyobb nyűg, mint a móka, amit nyújt. Remélhetőleg a karácsonyi napokra valami érdekesebbel állnak elő a készítők.
Motoros játék ez, vagy bankrabló szimulátor?
Visszatérve a Team Deathmatch-re, ez nem fog meglepetéseket tartogatni; több ölést kell elérni az ellenfeles csapatnál egy adott időintervallum alatt. Vicces volt látni, hogy általában az idő hamarabb telik le, minthogy valamelyik banda elérné a maximális pontot, így akár döntetlenbe is torkollhat egy mérkőzés. A végén a helyezésünk, illetve a játékban való aktivitásunk után kapunk XP-t, mely szintlépéshez vezet egy idő után.
Ilyenkor különféle fegyverek, operátorok, zászlók és matricák válhatnak elérhetővé, melyekkel egyedi profilt és színes arzenált hozhatunk létre. A mordályok nem jobbak automatikusan az alapfegyvereknél, hanem inkább másban jók. Persze fogunk találkozni olyan durrogtatókkal, melyek nagyobb értékekkel rendelkeznek az átlagnál, de az esetek nagy részében nem jellemző a játékra a mindenki által szívből gyűlölt "pay-to-win" struktúra. Csak nagyon picit.
Gyorsan újra fogunk újraéledni egy halál után, azonban azonnal le is lőhetnek újra; nincs biztonságos hely.
Gyakorlatban igazából bármely fegyverrel is lőnek ránk, pár golyó után feküdni fogunk. A shotgun-ok közelről, a mesterlövész puskák távolról vethetnek azonnal véget a pályafutásunknak, a gépkarabélyok pedig minden távolságból kellemetlenek tudnak lenni még úgy is, hogy a visszarúgásuknak hála folyton felfelé iparkodik a látószögünk. Emiatt állandóan vissza kell húznunk a kamerát a bal analóggal, ha nem akarjuk lelőni a plafont.
Azonban ez a legkisebb probléma az irányítással, ha nincs kontrollerünk. Van külön gomb a guggolásra, az ugrásra, a célzásra (ilyenkor lassabban fogunk tudni menni, de legalább nem kell a bizonytalan célkeresztre hagynunk a szerencsénket), a lövésre és az újratöltésre is. Ezek egyébként magától értetődő, esszenciális opciók, hisz mégiscsak FPS-ről van szó, azonban nekem nem egyszer sikerült félrenyomnom, a sűrű elrendezés miatt, illetve, ha "tévedésből" ragacsosra izzadtam a képernyőt, a kamera forgatás is rendkívül irritálóvá tudott válni.
A hátulról támadó csőlátás.
Ráadásként a különféle hangok rendkívül komikusan hatottak, mikor elindul a játék, vagy újraéledünk. Megértem, hogy nincs professzionális úriember, aki a "Weapons's hot" vagy a "Let's go" és a hozzájuk hasonló egysorosokat benyögje kompetens módon, de ezek mellőzése semmit sem vett volna ki a játékmenetből. Ahogyan a volt gimnazista matektanárom mondta nekem oly gyakran: nem kell eröltetni azt, ami nem megy.
Szerencsére az Alfa Bravo csapata nem éri be ennyivel, jönnek lassan az új implementációk is, többek között a "Killstreak"-ek (CoD kopp kopp?), a "Field Ugrade"-ek (nagyon kopog az a tőkehal), és még órát is tudunk majd választani. Jó, pontosan nem tudom, mit jelent a "Watch Select", de vagányul hangzik. Ezek mellé, remélem, más játékmódokat is meglobogtatnak majd a skacok, mert sajnos a TD ismételgetése hamar unalmassá válhat.
A célzás benyomása után lassabban fogunk menni, de legalább elkerülhetjük a "spay-and-pray" játékstílust.
Egy próbát, persze megér, mindenképpen, főleg, ha szeretjük a játékfajtát és van gamepad-ünk is. Egyelőre nem várjunk túl sokat eme alkotástól, még csak a felfutási idejét éli, azonban a néhány perces menetek tökéletes kikapcsolódást tudnak nyújtani, ha épp szükségünk van egy pillanat szünetre, de nem akarunk túlságosan is kizökkenni a melóból.
A játék Androidon lett tesztelve, azonban a cikk posztolásának időpontjában a Google Play áruházán keresztül nem volt elérhető. Egyelőre csupán az Apple Store-on tölthetjük le. Az Androidos linket megtartjuk, remélhetőleg visszakerül idővel.
A Combat Master letöltése itt: Google Play | iOS App Store
