Crash Bandicoot: On the Run! játékteszt

Ráadásul a King alkotóbrigád kezei közül került ki a Crash Bandicoot: On the Run!, pedig tőlük simán kinéztünk volna megint valami match-3 rettenetet. A játék bétája már tavaly április óta elérhető volt néhány ázsiai országban, amit én kicsit furcsálltam; hát a nyugati bandikut bolondokkal mi lesz? No, de sebaj, megérte várni, ugyanis, annak ellenére, hogy semmi korszakalkotót nem kapunk, mai tesztalanyunk egy szórakoztató és kikapcsoló alkotásra sikeredett.

Az irányítás a megszokott módon történik: nyomásra pörgünk, lehúzásra becsúszunk, feltolásra ugrunk, oldalra húzásnál pedig sávot vált az általunk irányított szereplő, aki lehet Crash, vagy húga, Coco. Nagyjából megfelelően reagálnak a karakterek az irányváltásokra, bár előfordult egyszer-kétszer, hogy emberkém ne mozdult az inputra, aminek sérülés lett a végeredménye.

Eme ritkán előforduló probléma elhanyagolható, hisz a pályákon alapjáraton könnyedén lehet manőverezni, túl sok akadállyal nem fogunk egyszerre találkozni, és kielégítő mennyiségű Aku Aku maszk van elszórva. Ezek az arcfedők tartanak minket életben, ha valami csúnyába rohannánk bele. Két maszk lehet egyszerre nálunk (bár csak egy látszódik, ami aranyra változik a másodiknál), azonban ha szakadékba, vagy zsákutcába kerülnénk, akkor nem védenek meg, és húzunk is vissza a legközelebbi Checkpointra.

A harmadik maszk felvétele után karakterünk sebezhetetlenné válik egy kis időre, amit speciális zene és villódzás is mutat (persze a fent említett univerzális akadályok így is kinyiffantanak). Utunkat dobozok, falak, guruló sziklák, vegyszergolyók és ellenfelek fogják állni, illetve különféle kiegészítők, melyek nem direkte akadályok (például a nyomógombok, vagy magasugrásra késztető gombák).

A dobozok nagyrészét pörgéssel, vagy ráugrással el lehet tűntetni, plusz még Wumpa gyümölcs is van egy-egy ilyen ládában. Ezek a gyümik a régiebbi játékokban életet adtak minden századik után, azonban itt nincs életszámláló, ezért pénznemmé varázsolta ezeket a készítőcsapat. Emellett költőeszköz még a lépéseink száma (minden lépés után kaptunk egy lábnyomot; sárostul), a pályák után szerzett erőkristályok és a lila kristályok is. Ezen utóbbi a prémium költőeszköz, úgyhogy csak óvatosan szórjuk ezeket, skint csak ebből tudunk venni.

Mit tud csinálni azonban a nincstelen játékos, ha nem nyom rá a felugráló "kihagyhatatlan" ajánlatokra? Neki tud menni a fősztorinak, végigrohangálva a megnyíló pályákon, legyőzve Neo Cortex embereit, tud végtelen futásokkal szórakozni, illetve csapatot is alkothat barátaival, hogy más bandák ellen folytasson futóversenyeket. Itt trófeákat lehet szerezni, de a gyümölcsöket és a lépéseket is be lehet váltani ilyen serlegekre. Ezek az arany ivóeszközök vezetnek majd minket el az exkluzív jutalmakhoz minden szezon végén (MÉG TÖBB SKIN).

Azonban nem lehet csak úgy végigzúzni a kampányon. A gonoszok pályáihoz megfelelő eszközök is kellenek, melyeket a különféle labortákolmányaink (a játék épületeknek hívja őket) segítségével tudunk létrehozni. Nitró-, jég-, tűz- és oxidalapú készítményekre lesz szükségünk, melyekhez az alapanyagokat a végtelen futás típusú pályákon tudunk gyűjteni. Ezek csupán potenciálisan végtelenek, mivel sokszor találkozunk ezeken olyan útelágazással, ahol az egyik lehetőség egy kijárat felé vezet.

Az alapanyagok összeszedése után az eszköz komplexitásától függően hosszabb vagy rövidebb ideig várni kell, hogy az elkészüljön (lila kristályokkal azonnal befejezhetjük). Aki meg pénzes és tele van lila kristállyal az ugyanazt csinálja, mint a nincstelen, csak nem kell várnia semmire. Ettől függetlenül azonban egy könnyed, egyszerű alkotás néz vissza ránk, de cserébe arra tökéletes, hogy kikapcsolja agyunkat iskolai szünetekben, vagy kicsit ellazítson munkahelyünkön... a budiban... ahogy azt velem is megtette.

A prezentáció megfelelő, mind grafikailag, mind akusztikailag. A karakter- és a pályafelépítés hozzák a megszokott formákat, környezetet és színvilágot, függetlenül attól, hogy igencsak repetitívek. A zene is a klasszikus játékokéra hajaz, annak ellenére, hogy itt sem variálták túl a dolgokat. Egyetlen technikai hibára számíthatunk; bármikor kikapcsolhat a zene látszólag indokolatlanul. Erre szerencsére gyógyír az újraindítás, és kétlem, hogy a zene, illetve a hangok miatt fogjuk játszani ezt a játékot.

Nem ok nélkül töltötték le már megjelenése napján nyolc millióan. Szimplicitása ellenére igencsak addiktív tud lenni, meglepően sok tartalom van benne, több mint a konkurens endless runnereknél, és ez még csak a kezdet. Van Pass vásárlására lehetőség, ha még több jutalomban szeretnénk részesülni, de úgy érzem, így is elég sokáig le fog ez sokunkat kötni. Most pedig engedelmetekkel, húznék is vissza játszani.

A Crash Bandicoot: On the Run! letöltése itt: Google Play | iOS App Store