Mikor azt mondják nekem, hogy autó és versenyzés, akkor nekem mindig egy pálya jut az eszembe, különféle színes-szagos versenykocsikkal. Azonban ti tudtátok, hogy úgy is lehet autó versenyezni, hogy nincs igazából pálya, csupán egy terület, illetve sok feladat? Íme a Crash Drive széria, mely állítása szerint az igazi kaszkadőrautós játék.
A név mondjuk kissé csalóka, ugyanis a laikus gondolkodó azt hinné, hogy itt még a csapból is a törés-zúzás fog folyni, de nem. Mai tesztünk alanya a nemrég megjelent harmadik rész, melyben meglepően kevés rombolás történik, amit én eleinte csalódottan figyeltem; egyedül a kisebb környezeti tárgyakat lehet repülésre bírni. Viszont miután eléggé kirandalíroztam magamat ezzel a játékkal azt kell, hogy mondjam, nem is baj, hogy nem repkednek az autóalkatrészek egy karambol során.
Ennek a miértjére később térek ki, addig viszont lássuk, hogy pontosan mivel is van dolgunk. Kapunk egy kocsit, egy pályát és egy módot. Az online és az offline opciók között csupán annyi a különbség, hogy online más játékosokkal együtt megy a móka, míg offline egyedül. Az előbbinél a többieket kell játékbéli eseményeken legyőznünk, az utóbbinál pedig a megadott értéknél kell jobban teljesítenünk.
Még focizni is lehet itt; ez ám a multifunkcionális játék.
Tíz esemény közül választ egyet a rendszer véletlenszerűen. Például részt vehetünk hétköznapi autóversenyben (gátakon kell átmenni a célig), pénzgyűjtésben (arany, ezüst és bronz érmék képében), épületmegjelölésben (nem úgy, mint az állatok; itt pontszerzés, vagyis mutatványozás közben kell hozzáérni egy épülethez), de akár egy ártalmatlan strandlabdát is elpusztításra kényszeríthet minket egy feladat.
Kocsinkat a képernyőn lévő kurzorokkal, illetve egyéb kiegészítő gombokkal tudjuk irányítani (turbó, kézifék). Ha van kontrollerünk, akkor mindenképpen használjuk, ugyanis nem a legtökéletesebb a képernyőnyomkodós irányítás, lévén, hogy könnyen félrecsúszhat az ujj, ráadásul a rendszer nem mindig fogja fel a gombcsapkodást.
A könnyű kategóriás kocsikat felrúgni is könnyű. Ezt gyakorlatban is láthattam... jó volt.
A helyzetet két dolog nehezíti, melyből az egyik a fizika kacifántos mivolta. Sajnos hajlamos a játék ide-oda dobálni minket, ha nem úgy találkozik autónk a környezettel, ahogyan azt ő szeretné. Beragadni sosem fogunk, a rendszer mindig visszatesz normális helyzetbe, ha mint a bolond bogár, a felfordulva kalimpálnánk. Ráadásul néhány felület nincs jó ütközés-fizikával ellátva, ezért lesz néhány tőlünk független meglepetés is.
A második hátráltató erő a gyengébb telefonokkal lesz, ezzel pedig el is árultam magam. Nincs állítható grafikai mérce, ezért, ha hiányzik a combos vas, akkor a játék hajlamos diavetítést prezentálni nekünk, ami minden csak nem kellemes, főleg, ha precíz manőverezést szeretnénk végrehajtani. Egy játék miatt pedig a kutya sem fog két-háromszáz ezerért telefont újítani... rajtam kívül.
Nyolc gyűrű és egy rakás pénz kifizetése után mehetünk át a következő helyszínre.
Pedig a grafika annyira nem is brutális, hogy egy méregdrága telefonra legyen szükségünk, szóval elképzelhető, hogy nincs igazán optimalizálva az a grafikus motor. Szerencsére szóló módban azért elviselhetőbb a játék, de mikor több kocsi is szaladgál ide-oda, ráadásul olyan feladattal, mely telepakolja a pályát mindeféle felszedhető dologgal, akkor bizony megeshet a 10 FPS... jó esetben. De legalább, ha egyedül vagyunk, akkor nincs ilyen stressz, plusz nem is kell jobbaknak kell lennünk másoknál, így tudunk fókuszálni arra, ami "igazán fontos".
Ez pedig a gyűrűk és a játék készítőjének, az M2A logóknak a gyűjtögetése. Az előbbiek bonyolultabb ugratók végén várnak ránk, legtöbb esetben, az utóbbiak pedig alaposan el vannak dugdosva, bokrokban, rámpák mögé, egy folyóban, úgyhogy időbe fog telni, mire összeszedjük az összeset. Azonban megéri ezeket keresgélni, ugyanis segítségükkel tudunk tovább menni más pályákra.
Cross-platform alkotással van dolgunk. Bal oldalon látható ki milyen felületen játszik.
A feladatok és a versenyek teljesítése, illetve a különféle kaszkadőrmutatványok mind pénzzel látnak el minket, melyet újabb kocsikra költhetünk el, no meg fejleszthetjük is meglévő járgányainkat. A jobb autók általában a már meglévők maximumra való fejlesztése után nyílnak meg, azonban, ha az ingyenes verziót nyüstöljük, akkor legfeljebb tizenöt kocsink lehet. A többi harminckettőhöz meg kell vennünk a teljes játékot.
Ez ijesztőnek hangozhat, de három és félezer forintot csak megér ez a játék nem? Nos, ez a pénz nemcsak, hogy elérhetővé teszi az összes járművet, de még a reklámokat is kidobja a bánatba. Ez fontos, ugyanis ezek miatt nagyjából játszhatatlanná válik az egész. Miért? Nos, mert minden 2-3 játékbéli esemény után megáll a móka és arcunkba nyom egy hirdetést a rendszer.
Déja vu, I have been to this place before...
Mondanom sem kell, rohadt idegesítő ez, arról nem is beszélve, hogy a turbó használata után/közben a játék néha ledobta magát a "tálcára". Sanda gyanúm, hogy ez a túlságosan is a szélen lévő gomb miatt volt; tanulság, ne húzogassuk ujjunkat nyomás közben. Minden esetre roppant "jó érzés", mikor a játékmenet a csúcson megszakad; tökéletesen kizökkent a lendületből. Nem értem, miért kellett ezt a reklámos megoldást választaniuk a készítőknek, de el kell ismerni, rendkívül hatásos módszer arra, hogy rávegye a játékost a teljes alkotás megvásárlására.
Pedig alapvetően szórakoztató játékra sikeredett a Crash Drive 3, de mégis hogyan élvezzük a kocsikázást, a gyűjtögetést és a versenyzést, ha az FPS bezuhanásokból fakadó diavetítést felugró reklámok teszik nehezen elviselhetővé? Persze, aki hajlandó fizetni, ráadásul van egy jó gépe, annak tökéletes kis alkotás, ha némi őrültködésre vágyik, azonban sokunknak nem lesz meg ez az előfeltétel. Na, ne sírjál bankkártya, a 200 rugós telefon után ne ezen a három és fél ropin borogassad a bilit.
A Crash Drive 3 letöltése itt: Google Play | iOS App Store
