Ezek után pedig a Flash játékok felemelkedésével lett hosszú időre bebetonozva a TD-k hírneve, ami változatlan maradt a mobiltelefonokra való átváltásnál is. Ugyan túl sokat nem találkoztam ilyen tornyos játékkal, hisz a legtöbb, mint az Idle alkotások, egy kaptafára épültek, azonban ma elhoztam nektek egy olyan képviselőjét a zsánernek, mely, szerény véleményem szerint, kiemelkedik a tömegből, még ha tornyok helyett zselékockák cselekszik is meg lövöldözést (igazából csak a legtöbb néz ki zselének, de ez engem nem érdekel).
A Cubic Clash egy nagyon egyszerű premisszára épít egy igencsak érdekes rendszert. Meg kell akadályoznunk, hogy az ellenfelek belegyalogoljanak a kristályunkba. Természetesen ez a szimplicitás senkit sem fog meglepetésként érni, lévén, hogy erről szólnak a Tower Defense játékok, azonban rengeteg olyan aspektusa van mai tesztünk alanyának, amitől nagyon nehézzé teszi telefonunk letételet.
Mindegyik kockának egyedi kinézet és egyedi képesség jutott.
Egy ötször hármas pályát kapunk, melyre felhelyezhetjük a zseléinket. Ezen pályát sétálják körbe a bal alsó sarokból elinduló rosszaságok, hogy eljussanak a jobb alsó sarokba. A legtöbb esetben nem kapkodják el a mozgást, így sok időnk van lelőni őket, mely után az ellenfelünk pályájára kerülnek át, és ott kerekednek ismét fel. Ha sikerül egy szörnynek beérnie a kristályunkhoz, akkor az veszít egy életet (fő gonoszoknál kettőt). Ha mindhárom élete eltűnik az ékkőnek, akkor vesztettünk.
Az addikció legnagyobb okozója a választási lehetőség; több mint ötven fajta zselékockából válogathatunk, feltéve, hogy megszereztük őket ládanyitogatás révén. Hatféle ritkasággal lehetnek megáldva, egyértelműen mutatva így, melyik a jobb választás, azonban ez még nem jelenti azt, hogy a magasabb ritkaságúak automatikusan be is kerülnek a csapatunkba. Ez azért van, mert egy zselé nem ért mindenhez; vannak támadó, védekező, illetve támogató/akadályozó képességekkel megáldott "tornyok".
A Co-op módban a hullámokat együttes erővel kell visszaverni.
A csapatunk pedig maximum öt zselékockából állhat, ezért jól át kell gondolni, hogyan építjük fel a bandát. Hiába gyorsítja a körülötte lévő kockákat a Pop Dj kocka, illetve hiába ad extra pénzt fuzionálásnál az Energy Gift (erről majd lentebb), az előbbi nem tud támadni, az utóbbinak meg eléggé gyatra a sebzése, és ha már kettő tagja van a csapatnak, akik egyáltalán nem hatékonyan a direkt ártalom kiosztásában, akkor a szerencse hajlamos megtréfálni minket.
Ugyanis némi véletlenszerűséget is beleraktak a készítők a játékmenetbe. Mikor elkezdődik a pálya, kapunk száz pénzt, melyből felhúzhatunk négy "tornyot". A csapatunkból véletlenszerűen választ ki egyet a rendszer és teszi egy ugyancsak véletlenszerű mezőjére a pályának. És ha épp olyan hangulata van, akkor simán feldob nekünk négy támadásra képtelen zselét, ha talál ilyeneket a bandánkban. Ez pedig gyorsan vereséghez fog vezetni, szóval alaposan át kell gondolni, mely "tornyokat" akarjuk magunkkal vinni.
Jó, hát nem mindegyik kocka hasznos.
Azonban ezzel nem ér véget a móka; a pálya hamar meg fog telni, és ez alkalomadtán jó, hisz a sok zselé sok sebzést jelenthet, azonban előbb-utóbb kevéssé válik ez az erőben és mennyiségben duzzadó szörnyhullámok ellen. Erre két gyógyír van: a kockák fejlesztése, illetve a fuzionálásuk. Mindegyik "torony" az első szintről indít, megvásárláskor. Viszont, ha van a pályán két ugyanolyan szintű és típusú kocka, akkor azokat össze lehet olvasztani, ha egymásra húzzuk őket.
Ekkor eggyel megnő a szintje az újonnan létrehozott kockának, azonban a fajtája is megváltozhat. Emiatt megeshet az is, hogy beragad a játékos, ha a pályája tele lesz különféle szintű és fajtájú "tornyokkal", ám egyiket sem tudja fuzionálni már. Ilyenkor a magát a kockafajtát is lehet fejleszteni, pénzért, melynek hála az összes olyan zselének megugranak az értékei. Ezt ötször lehet ellőni mindegyiknél.
A fő ellenségek egy bizonyos idő után jelennek meg.
Egy jó csapat felállítása időbe telik, sok kísérletezést igényel, de nagyon megéri, ha a győzelmi rátánk emiatt nem akar a 100% alá esni. Egy eldugott menüben a készítők különféle tematikájú csapatok ötleteit dugták el azoknak, akik lusták, úgyhogy ezt a szekciót gyakorta látogattam. Arénára és Co-op-ra is más-más összeállítással érdemes menni, lévén, hogy a cél mindkét esetben különböző.
Az aréna egy felturbózott PvP, végső soron, pergősebb játékmenettel, keményebb szörnyekkel és változatos főellenségekkel, míg a Co-op-nál összefogunk egy játékossal, hogy a klasszikusokhoz híven, minél több hullámot vissza tudjunk verni együtt. Ez rendkívül jól került megvalósításra, szinte mindvégig ezt toltam; meglepően intenzív, addiktív és szórakoztató. Az persze más kérdés, hogy ezt nem az ebédszünetben, vagy munka közben a budira kimenekülve érdemes nyomatni, mert elhúzódhat.
A "vérdíjak" bizonyos számú és típusú leölt szörny után adnak ismétlődően ládákat.
A ládanyitogató aspektus elengedhető, mivel elég gyakran vág hozzánk dobozt a játék, és szinte biztos, hogy nagyon hamar hozzájuthatunk akár mitikus ritkaságú kockákhoz is. Így egy kompetens csapatot építeni nagyon könnyű, egyedül talán a szintezésükkel lesz probléma. Igen, lehet a "tornyainkat" egy meccsen kívül is fejleszteni, aranyért, ám szükségeltetik "XP" is hozzá, mely ugyancsak ládákból származik (zselé-szeletek formájában).
Így jártunk, de legalább van célja a küzdelemnek, arról nem is beszélve, hogy profilunk is kap tapasztalati pontot a kockák szintlépései után, ami azért jó, mert minél magasabb a rangunk, annál nagyobb sebzést okoznak a zselék kritikus találatokkal. Ez a legjobb aspektusa a Cubic Clash-nek: nincs feleslegesnek érződő implementáció. Mindennek megvan a maga célja. Ennek hála pedig egy olyan alkotást hoztak el nekünk a készítők, melyből a fenéért sem lehet kilépni.
A Cubic Clash letöltése itt: Google Play | iOS App Store