Újabb nap, újabb stratégiával megfűszerezett akció RPG szegény telefonomnak. A szóban forgó szerkentyű visszafogottan érdeklődött afelől, hogy eme játék mitől különb az összes eddiginél? Van e benne felnőtt, vagy azt megközelítő tartalom? Kevesebb mikrotranzakciót kapunk orrunk alá, és több az igazi akció? Lenyűgöző a grafika és a muzsika? Mi az, hogy egyik sem igaz? Akkor mégis miért nem teszem már le ezt a játékot? (idézet a "Mobilméta és az ő telefonja" című elveszett könyvből)
A Darkfire Heroes első ránézésre valóban nem különbözik a tucat RPG-ktől, melyek az online telefonjátékos áruházak pocait fojtogatják. A készítőcsapat, a Rovio, mögött több mint tíz év tapasztalat áll, már az Angry Birds előtt is sok címet alkottak mobilplatformokra, úgyhogy joggal várhatunk egy minőségi művet. A végeredmény egy kellemes, csapatirányítós "Dungeon Crawler" játék lett, bőséges, ámde némileg repetitív tartalommal.
Alapvetően egy truppot kell végigkalauzolnunk különböző pályákon. Szerencsére a banda félig-meddig önálló, maguktól sétálnak és támadnak, ha ellenségbe ütköznek. Speciális képességeiket nem használják, azokat már ránk bízzák (kivéve, ha benyomjuk az automata harcot, de ezt nem ajánlom, mert az MI eléggé csapnivaló), majd miután leütöttük a főellenfelet, kapunk egy ládikát, tele jutalommal, és mehetünk tovább a következő pályára.
A bal oldali pöttyök mutatják, mennyi ellenfeles csapat van még a pályán.
Embereink kasztjai a tipikus szerepjátékos normákat követik: lehetnek tankok, sebzők vagy gyógyítók. Továbbá van mindegyiknek egy elemi fajtája, egy aktiválható képessége és egy passzív tulajdonsága is, melyet később három másikkal lehet kicserélni. A ládákban karakterkártya, varázslap, pénz, piros kristály (prémium fizetőeszköz), felszerelés, és annak fejlesztéséhez szükséges szilánk lehet. A kártyák tapasztalati pontként funkcionálnak, és ha elég ilyen szereplő- vagy varázslapot halmozunk össze, akkor szintezhetjük az adott harcost, illetve mágikus képességet pénzért.
Csapatunkban egyszerre csak öt ember és ugyanennyi varázslat lehet, így át kell gondolnunk, kit és mit viszünk melyik pályára, ugyanis mindegyiknél bizonyos elemű karakterek magasabb szinten indulnak (valamiért). Vagy plusz három, vagy plusz hat szinttel számítanak jobbnak a specifikus elemű harcosok, ezzel némileg több taktikát belevíve a rendszerbe a puszta "tank-dps-healer" triumvirátusba. Ha nem tudnánk esetleg túljutni egy pályán, akkor új csapatkompozíciót kell készítenünk, előnyben részesítve azokat, akiknek megfelel az elemi tulajdonsága a kihívásnak.
Adj király katonát. Orkot. Goblint. Valamit!
Ha már többször is megemlítettem, lássuk a varázslatokat. A manánk, mely szükségeltetik ezekhez, mérsékelt sebességgel növekszik egy menet közben, és maximum tízig megy fel. Egyszerre három mágikus hatás érhető el, felhasználás után pedig visszakerülnek a sor végére, így nem árt előre tervezni. Maga a varázslás elkövetése sem zökkenőmentes, főleg, mikor csapatunk feltorlódik és nagyon szükséges volna például a tankra ráhúzni a gyógyítást, de véletlenül valaki másra lőjük el, mert nem látjuk az ujjunktól, hogy kire ment a kijelölés.
A szintlépési rendszer nem hétköznapi és a szerencséhez kötött ugyanis véletlenszerű, mely "XP lapok" esnek egy ládából. Ráadásul általában azokhoz szeret adni kártyákat a generátor, akiket nem használunk. Tehát, ha az elementáris karaktertulajdonságok kihasználása miatt még nem tettük volna meg, most rá leszünk kényszerítve arra, hogy csapatunkat újraalkossuk.
Ez az állandó változtatásra való kényszerítés egyébként nagyszerű metódus arra, hogy mindegyik karaktert alaposan megismerjük, azonban ez azt is jelenti, hogy csak a legvégén alakul ki a tökéletes csapatfelállás. De úgy is lehetne ugyanezt megfogalmazni, hogy menjenek a bánatba, ezzel a "random" sületlenséggel, így ellehetetlenítik kedvenc karaktereink szinten tartását.
Ha egy fejlesztés minimum 150 aranyba kerül, akkor mennyire leszek nincstelen egy perc múlva?
Ráadásul aranyba is kerül a fejlesztés. Nagyon hamar fel lehet élni a készletünk, még úgy is, hogy a játék rengeteg ládát vág hozzánk, főleg az első órákban, úgyhogy egy ideig nem lesz hiányunk "zöldhasú" terén. Ha mégis lenne, vagy épp valami egzotikusabb dologra vágynánk, mint például specifikus karakterkártyákra, akkor rengeteg mikrotranzakció áll rendelkezésünkre, és a játék nem rest emlékeztetni a legjobb ajánlatokra. Startup-nál, két pálya között, új karakter megszerzésénél, bármikor lecsaphat ránk egy rendkívül nem kifizetődő akció.
Inkább mondjunk nemet és lássuk a pozitív dolgokat, épp eleget morogtam már egy napra. Mint, ahogy mondtam, a tartalom eléggé masszív. A kampány mellett, ellátogathatunk elementál barlangokba, melyek napi szinten változnak, és képességfejlesztési hozzávalókkal kecsegtetnek. Expedíciókat is csinálhatunk (bár ilyenkor embereinket ugyanúgy tudjuk használni), klánhoz is csatlakozhatunk (még több ládáért), illetve vannak PvP opciók is.
A "Knockout" (kiütés) képesség mini kataklizmát okoz. Lájkolom.
Két játékmód közül választhatunk ilyenkor: barlang verseny és klasszikus "deathmatch". Az előbbinél egyszerre megy végig a két csapat, külön-külön sávban egy "dungeon"-ön, és aki hamarabb fejezi be, az nyer (tudom, engem is meglepett). Egymást elvileg nem lehet piszkálni, de a mozgást korlátozó indirekt varázslatok, mint például a mocsár, kihatással vannak a másik csapatra, ha eléjük szórják azokat.
A másik PvP lehetőségnél pedig a két csapat egymásnak esik, és addig megy a haddelhadd, ameddig az egyik le nem rombolja a másik várát. Legjobban egy eléggé lebutított Leage of Legends meccshez tudnám hasonlítani. Egyik mód sem tűnik kiegyensúlyozottnak, ugyanis ha az egyik fél előnyre tesz szert, akkor azt a másik nem igazán fogja tudni behozni. Szerencsére nem végleges formáját láttam ezeknek, hisz ez a része a játéknak bétában van még, így lesznek még változtatások (remélhetőleg).
A játéknak csupán az energiaszintünk szab határt, mely ugyan hamar visszatöltődik, ám nincs sok belőle. A prezentáció tetszetős a karakterportrék terén, viszont a környezetek rendkívül ismétlődőek és színes mivoltuk ellenére némileg ízetlenek. A zene is hasonló, azzal a hátránnyal, hogy egy szám ismétlődik, ha épp nem megy el kávészünetre, a hangok pedig tököt zabáló lovak csámcsogására emlékeztettek engem. Miért pont tököt? Miért pont lovak?
PvP-nél hátrányból csak úgy nyerhetünk, ha az ellenfél átvált auto-harcolásra.
Viszont a nagy kérdés Hamlettől: letölteni vagy nem letölteni? Azt mondom, adjunk egy esélyt a Darkfire Heroes-nak. A struktúrája kissé frusztráló lehet, azonban én rendkívül jól szórakoztam a különféle csapatfelállásokkal való kísérletezéssel, hogy egy-egy nehéz pályát le tudjak gyűrni. Külön élmény rádöbbenni, hogy egy szereplő, akit addig a semmibe vettem, mégis milyen jó tud lenni.
A PvP egyelőre felejtős, még ha a két módja alapvetően nem rossz. A kampány rengeteg pályája így is jó sokáig le fog minket kötni, ha pedig végeznénk az összessel, akkor újra nekik lehet menni magasabb nehézségi fokon. Mire mindennel végzünk biztos érkezni fognak új világok, illetve a kiegyensúlyozott(abb) "matchmaker" is talán befut, ugye? Vagy ha nem is, olyan erős csapatunk lesz addigra, hogy a mi oldalunkra billen a mérleg mindig, azzal meg semmi baj. Akkor van csalás, ha az ellenfél nyer.
A Darkfire Heroes letöltése itt: Google Play | iOS App Store
