Elképzelhető, hogy vannak olyanok, kik még nem találkoztak a Diablo franchise-zal? Hűha, no lássuk, mit is hagytatok ki a legelső rész óta. Egy pergős akció-szerepjátékról van szó, ahol egy hőssel démonok, élőhalottak, szörnyek és rosszarcú emberek hordáitól kell megszabadítanunk a világot, miközben minden mozdítható felszerelést a táskánkba gyömöszölünk. A mese sosincs túlbonyolítva, de a hangsúly sosem a narratíván volt, hanem az öldöklésen és a gyűjtögetésen.
Az alaprecept csupán minimálisan változott 1997 óta, és ez teljesen jól van így. Az előző részekből ismerős kasztok visszaköszönnek az Immortal-ban is (barbár, varázsló, nekromanta, démon vadász, szerzetes, paplovag), egy-kettő kivételével. A történet öt évvel a Diablo II után és egy évvel a III előtt játszódik, így Deckard Cain, Xul, Leoric és Charsi is ismerősök lesznek a korábbi címekből, illetve a veteránoknak Westmarch sem lesz idegen. A sztori a második játék kiegészítőjének végén szétrombolt World Stone darabkáit teszi meg központi elemként, melyeket távol kell tartanunk a gonoszoktól, ugyanis mérhetetlen pusztításra képesek a rossz kezekben.
Úgyhogy a központi játékelemek a hangulattal együtt ugyanolyan gyorsan magával ragadják a játékost, mint az összes eddigi epizódja a sorozatnak. A helyszínek a megszokottak: temetők, rohadó, fertőzött erdők, elhagyatott katakombák és démoni esztétikával felszerelt területek várják a botor kalandorokat többek között. Emberkénk irányítása még érintőképernyőről is zökkenőmentesen történik, és a képességek használata, illetve a velük való célzás is zavartalanul ment, de van kontrollertámogatás is (bár nem a legtökéletesebb ez), ha még biztosabb irányításra vágyunk.
Minden kasztnak egyedi képességlistája van, mely szintről szintre bővül és automatikusan fejlődik. A sima támadáson kívül négy mozdulatot tehetünk a listánkra, és egyik sem használ manát, vagy fókuszt, csupán bizonyos időt kell várnunk ellövésük után ("cooldown"). Mivel van egy rakás képesség, ezért rengeteg kombinációval kísérletezhetünk, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő összeállítást. Jómagam barbárt játszottam és a területi pusztításra tettem a hangsúlyt.
Ez azért volt jó, mert a játék hajlamos hordástul ránk borítani az ellent. A területek mind szabadon bejárhatóak, miután teljesítettük a kötelező küldetést rajtuk, és rengeteg ládát, illetve időlegesen megnyíló barlangokat fog találni a szóló játékos, ám bizony más játékosok is jelen lesznek, ezért sokkal inkább érezhető, hogy a program MMO, és nem csak egy olyan online játék, ahol a multizás külön szobákban történik.
Ennek a legnagyobb oka, hogy a multiplayer sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a Diablo Immortal-ban, mint akármelyik elődjében. Az alapvetőnek számít már, hogy bárkivel csapatot alkothatunk, és hentelhetünk, de vannak különlegesebb opciók is, melyek leginkább a PvP-hez és a magas szintű, "raid"-szerű kihívásokhoz köthetőek. Lehet klánokba tömörülni, "Warband"-eket létrehozni, sötét klánokhoz csatlakozni, vagy véletlenszerű játékosokkal nyomatni a "Battleground"-okat.
A lényeg, persze, mindig a zsákmány, melyből, jó Diablós szokásokhoz híven, rengeteget kapunk. Ha csapatban irtjuk a férgesét, akkor még több jutalom jár, úgyhogy már ezért is megéri összeállni egy-két jóbaráttal. A táskánk elég nagy, alapjáraton, de még így is hamar meg tud telni. A rendszer, egy ideig, segítőkészen jelzi, hogy mely tárgy jobb az épp rajtunk lévőnél, de lehet, hogy valami hiba miatt, nekem a magasabb szinteken már mismásolt; néha jelzett, de inkább nem.
Eszközeinket drágakövekkel is elláthatjuk, feltéve, ha van rajtuk megfelelő bemenet nekik, ám nem csak színes, de legendás ékköveket is beléjük passzírozhatunk, melyek jobbak az átlagnál, bár nem fordulnak elő túl gyakran. Továbbá fejleszteni is lehet a cuccainkat, bár csupán az igazán ritkákat érdemes így. Viszont, ha találunk egy jobb felszerelést, akkor a fejlesztések nem vesznek el, át lehet őket hozni az új tárgyra is, ami egy rendkívül barátságos implementáció.
Ha elértük a maximális szintet, akkor megnyílnak a Diablo III-ból ismerős paragon szintek, illetve sokkal érdemesebb lesz szociális életet élnünk, ugyanis az "end-game" tartalomként nyilvántartott barlangokat egyedül nem sok esélyünk lesz legyűrni. Ha pedig beosztjuk a játékot, minden napra egy keveset, akkor nagyon sokáig nem fogunk kifogyni a tartalomból. Maga a kampány, a sok mellékküldetéssel és vérdíjjal, melyeket ismételgetni lehet, jó sokáig le fog kötni minket.
Problémáktól, sajnos, nem mentem mai tesztünk alanya, és ha már küldetések, lássuk a vérdíjakat, ugyanis ezek eléggé gyengén lettek kivitelezve. Igazából rendkívül egyszerű feladatokról van szó: menj ide vagy oda, és üss le ennyit egy megadott ellenfélből. Azonban messze nincs annyi rosszaság a pályán ilyenkor, a kampányküldetésekkel ellentétben, úgyhogy ezek belefulladnak abba, hogy megállok a szörnyek fenségterületén, és várom, hogy újrateremjenek, hogy egyesével lecsapdoshassam őket. Ez aztán nem valami izgalmas, sőt.
Azt írtam, hogy ha beosztjuk a játékot; nos előre lehet rohanni, ha fizetünk. Prémium pénzért különféle rúnákat tudunk venni, melyek aktiválása után jobb cuccokat fog dobni egy magas szintű "Elder Rift". Mondjuk, ahhoz túl is kell élni a kihívást, tehát nem automatikus a siker, de így le lehet rövidíteni a végefelé igencsak lelassuló fejlődés procedúráját. Nem szörnyű "Pay-to-win", de azért lesznek hőbörgők, akik ezen fenn fognak akadni.
Apropó hőbörgők, Mivel európai szerveren voltam, ezért nagyban ment a politizálás a chat-ben, aminek egyébként nem igazán láttam a létjogosultságát. Egyiknek sem, de most a chat-re gondolok. Miért nincs csak party társalgásra lehetőség és kész? Miért kell nekem és mindenki másnak látnia, hogy a billentyűhuszárok egymásnak ütköztetik a saját bicskanyitogatóan eszement nézeteiket? Hát jó, bár a WoW-ban is ez megy, úgyhogy meg sem vagyok lepődve, hogy az ottani játékosok ide is felszabadultak. Mindegy, ki lehet nyomni az egészet, szerencsére.
Továbbá technikai hibák is felléphetnek, akadozások, sávszélességi mizériák, melyek az ugráló játékosmennyiségtől függenek. Leginkább városi területeken van ilyen, ahol több játékos összegyűlhet lepakolni, vagy szünetelni. Szerencsére, végső soron, ezek mind túlélhető hiányosságok. A játék, maga, rendkívül szolid, tartalmas szóló és multis élményt biztosítva a rajongóknak a megszokott, minőségi prezentációval megspékelve.
A legtöbb dialógus szinkronizálva is van, ráadásul kasztspecifikus megszólalások is előkerülnek, tovább sűrítve az egyébként is elragadó hangulatot, melyet nagyszerűen támogat a részletes grafika, főleg, ha magasra toljuk a beállításokat, és nem érdekel a gyorsan merülő akkumulátor, illetve a robbanásig hevülő készülék. A Diablo rajongóknak szinte kötelező darab, a többieknek pedig csupán melegen ajánlott.
A Diablo Immortal letöltése itt: Google Play | iOS App Store