Az előző előtti írásomat botor módon úgy indítottam, hogy a Gatcha játékok leáldozását vettem elő, a Merge alkotások javára, finoman jelezve azt, hogy az utóbbi játékfajtából kicsit több került a listámra a kelleténél az elmúlt időszakban. Eme cikket nem kisebb cég, mint a Disney, megbízottjai olvashatták (tyűha, vörös hó esik júliusban), és úgy gondolták, rácáfolnak erre a kis firkászra (vagyis rám).
A Mirrorverse című munkájuknak a bejelentése igencsak a semmiből érkezett márciusban, és már meg is jelent, "jóvoltamból"; szívesen máskor is. Nekem ez jó hírnek számított, hisz nagy Disney rajongó vagyok, a klasszikus filmeken nőttem fel, és bár a régi címek újragondolását igazán el kellene engednie a nagy múltú vállalatnak, a mai napig érdeklődve figyelem a friss projektjeiket.
Miki Egér, Aranyhaj, Jack Sparrow világában. Hát... jó. Ááá az a Skip szimpatikusnak tűnik.
Például ezen mobiljátékot is, melyet a Kabam fejlesztőcsapattal közreműködve hoztak létre. Talán már kitalálhattátok, hogy egy Gatcha szerepjátékról van szó, és szerintem az sem fog senkit meglepni, hogy híres Disney karaktereket kell gyűjtögetnünk, egy igencsak furán összetákolt gonosz oldal megfékezéséhez.
Hogyan is fest mindez? Tipikus csapatirányítós mókát kapunk. A bandánk maximum három fős lehet, egy felett "uralkodunk", míg a másik kettőt a gépi értelem mozgatja. Az alapvető támadás, illetve annak a hosszan lenyomott erős variánsa mellett képességeket is használhatunk hősünkkel, melyek hatásszünettel ("cooldown") dolgoznak. Annak ellenére, hogy az MI irányítja a többieket, a speciális támadásaikat ettől függetlenül ellőhetjük (feltéve, ha nem előz meg a gép ezzel).
A Szuper-serpenyő Támadás az igazi alfa és omega.
A pályák lineárisak: több helyszínből állnak, és akkor megy át a csapat a következőre, miután kitakarította az aktuálisat. Ellenfeleink árnyéklények, néha ismerős karakterek alakjait felvéve. Támadásaik lehetnek gyorsak, illetve lassúak; ezen utóbbiak néha mutatják is a területet, ahol ki fogják fejteni a hatásaikat, úgyhogy idő és lehetőség sokszor lesz a kitérésre.
Ezt a kép bal részén történő gyors húzással lehet elérni. Az ujjunk lassú sétáltatása az általános mozgást váltja ki az irányított emberkéből, a jobb oldalon pedig a támadógombok találhatóak. Rendkívül egyszerű a felépítés, nincs indokolatlanul túlkomplikálva, a legtöbb, főleg keletről érkező, hasonszőrű szerepjátékokkal ellentétben.
Hmmm azok az öklök újak... Vasember, hol vagy?
Mint ahogy említettem, híres Disney film- és sorozatszereplők várnak arra, hogy kihúzogassuk őket a Tükörverzum portáljaiból (ezek a ládák). Mivel csupán negyvenöten vannak, ezért ne számítsunk arra, hogy a Disney majdnem százéves történelmén végigívelő szereplőgárda mindegyik tagja a tiszteletét teszi. Sőt nemcsak a régiek, de a modernebb filmek karakterei sem jelennek meg feltétlenül, de legalább van bőven hely új tartalomnak.
Az emberkék négy osztályba sorolhatóak: közelharcos távolharcos, tank és támogató. Mivel, mint fent említettem, összesen hárman lehetnek jelen egyszerre egy kihívás erejéig, ezért nagyon nem mindegy, hogyan rakjuk össze a harcosokat. Néhány képesség combosabb leírással és adat-kavarral rendelkezik, úgyhogy könnyedén el lehet veszni a részletekben, de az erőpontok nézegetésével is el lehet intézni a gondolkozós részt.
Kroki idétlen sapival: tökéletes ellenfél.
Egy pálya végén a résztvevők XP-t kapnak, a játékos pedig különféle nyersanyagokat, melyekkel a szintlépéseket a saját kezébe tudja venni. Egy szereplőnek a tapasztalati szintjén kívül van csillagszintje is (melyet karakterszilánkokkal lehet fejleszteni), illetve passzívan is működő adottságai (talent), melyekből maximum három lehet aktív egyszerre.
És ennyi. Mint ahogy mondtam, a készítők elkerülték az értelmetlen túlbonyolítását a játéknak és ez a javára válik; az Azure Lane-nel évek óta játszom és még mindig nem értem a felét... jó, hát én sem vagyok túl éles. Ami már kevésbé jó, hogy amit bemutattam, mint tartalom, nos, tulajdonképpen sokkal több izgalom nem fog minket érni a móka során.
Fent láthatjuk, hogy energiarendszer is van, de egy jó ideig nem fog kifogyni a tartalék.
Vannak, persze, különféle játékmódok (barlangok, nyersanyag futamok, labirintus és toronymászás), de egyik sem kavarja meg a receptet annyira, hogy igazán érdekesnek lehessen a végeredményt nevezni. Mindenhol csupán annyi történik, hogy összeállítjuk a csapatot, az elindul, az ellenfeleket pedig, ha megvan a szükséges erőszint, le tudjuk darálni, ha viszont nincs meg, akkor minket taposnak el.
A fejlődés sem megy zökkenésmentesen, sajnos. A ládák nyitogatásával előbb-utóbb bekövetkezik, hogy egy már meglévő karaktert húzunk ki. Ilyenkor a bontott szereplő szilánkokká változik, és ha összegyűlik egy adott emberkéből egy ugyancsak adott szilánkmennyiség, akkor a meglévő változat csillagszintet lép. Ez határozza meg a szintmaximumát is a szóban forgó manusnak, így potenciálisan be is ragadhatunk, ha nem tudjuk csillagozni a harcosainkat, és azok elérték a felső szinthatárt.
Gasztán csukott szemmel is tud célozni.
A prezentáció kellemes, még, ha a karakterek nem is feltétlenül hasonlítanak a filmekben található önmagukra. A zene hozza, amit elvár tőle a rajongó, bár nem egy Alan Menken; hát megesik, no. Bár a reklámokkal igazán csinálhattak volna egy harmonikusabb kompozíciót, ugyanis a játék elindításánál majdnem egy percig nyomogattam a "HAGGYÁL...MÁN...BÉKIBE...TE..." gombot.
A végeredmény annyira nem rossz; szolid alkotásra sikeredett a Disney Mirrorverse. Feltéve, ha bírjuk gyomorral a kampányban megjelenő nagyon fura történetmesélést, és mindenképpen szeretnénk látni például Mr Irdatlant, Szperró Kapitány oldalán, a Kis Hableánnyal megtámogatva ahogyan fura, árny-lényeket irtanak. Van hangulata, nem tagadom. Akinek viszont annyira nem fontos a szereplőfelhozatal, az csupán egy közepes szerepjátékot fog kapni. C'est la vie.
A Disney Mirrorverse letöltése itt: Google Play | iOS App Store
