Manapság nem túl gyakran találkozunk olyan mobilokra megjelenő alkotásokkal, melyekbe egyediséget, fantáziát és titokzatosságot rejtettek el. Az akciótól fulldokló lövöldék, az alulöltözött anime-lányokkal teli rpg-k, a mérhetetlen mennyiségű match-3 művek, illetve az idle játékok lángoló sikere könnyen el tudja venni a lelkes fejlesztők kedvét, hogy valami kreatívet alkossanak. Tisztelet a kivételnek.
Például a Snapbreak csapatának. A skacok a Doors sorozatukkal frissítették fel a mobiljátékos világot, annak ellenére, hogy nem túl ismertek a produktumaik. A szóban forgó franchise harmadik része a napokban jelent meg, és az elődökhöz hasonlóan, rendkívül szórakoztató annak ellenére, hogy ezen alkotások igazából egy nagy játékot is alkothatnak, hisz egy receptet követnek. Mint az előző két Doors játéknál, itt is rekordidő alatt rohantam végig az összes pályán.
Igazi szürreális helyszínekkel is fogunk találkozni.
Mint a két előd, a Doors: Paradox is minimális sztorival rendelkezik, melyet többnyire tekercsek által közöl velünk a narratíva. Minden pályán találunk egyet; ezek önmagukban nem közölnek túl sokat, ám a sok részlet által összeálló sztori jól illeszkedik a játék hangulatához. Mai tesztünk alanya, egyébként, egy point-and-click típusú puzzle alkotás, kis jelenetekkel felvértezve, melyek meg vannak töltve részletekkel, érdekességekkel, felvehető tárgyakkal és megoldandó fejtörőkkel.
Lássunk példaként egy könnyebb jelenetet. Egy Halloween-i tematikával ellátott helyszínen járunk; mívesen faragott faajtópár terjeszkedik előttünk, mely mögött el van dugva az ismeretlenbe vezető út, melyet fel szeretnénk fedni. A pályára letekintünk, az egyik oldalát látva mindig. Eme látószöget forgathatjuk, és így rábukkanhatunk egy seprűre, felfordíthatunk egy boszorkánykalapot, megpiszkálhatunk egy csontvázat, és az ajtó felett lévő tornyba vezető lépcső alatt egy macskát láthatunk, aki mintha őrizne valamit.
Kalapáccsal a szögek rémálmai leszünk.
A seprűt aztán használni tudjuk egy poros képen, a kalap alól egy drágakő kerül elő, a csontváz szétesik, felfedve egy kulcsot, a cica pedig egy másik ékkövet őriz, egy csinosan feltekert pergamen mellett. A tekercsen ez áll: "Az egész az több, mint a részeinek összese. Én én vagyok, te pedig te; azonban kik vagyunk mi?".
A leporolt kép a torony egyik oldalára mutat egy nyíllal. Ha odapörgetjük a képet, akkor rányomhatunk a laza falrészre, mely leomlik és felfed egy kis ládikát. Ezt ki tudjuk nyitni az imént talált kulccsal, amiből előkerül egy medál, melybe valaki egy varázspálca képét véste. Mintha ezt a szimbólumot már láttuk volna valahol... ááá igen, az ajtón.
Némi reflexjáték is elő-előfordul.
Belehelyezzük a kör alakú nyílásba a medált, mire a két szárny. Egy álomszerű dimenziót láthatunk, ahol egy másik cica mutatja az utat az új kihívás felé. Az új pálya kalózos tematikájú, az azt követő kastélyos és így tovább, haladunk szépen a fejezeteken, egészen, ameddig bele nem ütközünk a legnagyobb akadályba, amit egy ingyenes játéknál találhatunk: a fizetős tartalomba.
Nos, igen, mint az előző két rész, a legújabb Doors játék is csupán az első kettő fejezetet adja ingyen, a többiért némi suskát kell letennünk az asztalra. A teszt ideje alatt ez 1990 forintot kóstált, úgyhogy mindennek lehetne nevezni csak érvágásnak nem. Mivel nem tudtam abbahagyni a játékot, annyira "etette" magát, ezért észre sem vettem, mikor a pénz kivetette magát a tárcámból, és felcsúszott a telefonba.
Itt kő kövön sem fog maradni... szó szerint.
Színes pályák, mókás fejtörők, kellemes muzsika és relatíve érdekes történetmesélés vár ránk. Jó, belátom a narratíva nem erőssége a játéknak, ha nagyon szigorúan akarjuk megítélni; én nem voltam szigorú. El kell engednünk fantáziánkat kicsit, de ez is előnyére válik eme alkotásnak, ugyanis megdolgoztatja az agyat, és nem csak a puzzle-ek, hanem a mese révén is. De az egyszerűség kedvéért nevezhetjük illogikus mosléknak is.
A fejtörők szórakoztatóak, ám lehettek volna kicsit nehezebbek is; nem véletlenül tudtam olyan gyorsan végigdarálni az összes pályát. Nem fogunk úgy elakadni, mint egy nagyobb kalandjátékban, mint például a Syberiában, Monkey Island-ben, vagy akár a The Longest Journey-ben, de a fejlesztőnek nem is ez volt a céljuk. Eme franchise nem fog órákig a telefonunk elé kényszeríteni, miközben igyekszünk a munkától vagy a sulitól leolvadt aggyal megoldani nyakatekert puzzle-öket.
Hmm, cumisüveges puzzle... milyen egyedi... ja basszus, ezek villanykörték.
Szóval a kihívás könnyed, ám az ingyenes pályák játékosainak egy másik próbát is túl kell élniük: a reklámokat. Majdhogynem mindegyik szint után egy reklámot végig kell nézniük, attól függően, milyen gyorsan teljesítették az előző pályát. Nem botrányosan irritáló, de azért nem tudnám pozitív aspektusnak nevezni. Mint, ahogyan azt sem, hogy néhány puzzle-t csupán azért lehet macerásnak nevezni, mert az irányítási lehetőségek nem mindig egyértelműek. Ennek hála tíz perc képernyősimogatás után jöttem csak rá, hogy egy tárcsát a másik irányba is lehet forgatni.
Minimális frusztráció, amit alaposan ellensúlyoz a tartalom, a hangulat és a prezentáció. Nem gyakran találkozunk ilyen alkotással, és igen, lehet mondogatni, hogy igazából csak fejik a pénzes tehenet a készítők, ugyanazon játék újabb és újabb, nem sokban különböző iterációjának kiadásával, de ha működik, akkor miért ne? Én szívesen látnék még egy negyedik és egy ötödik részt is. Csak javítsák végre ki a tippeket adó rendszert, ami már az elődökben sem akart működni. Jó, hát nem lehet minden tökéletes.
A Doors: Paradox letöltése itt: Google Play | iOS App Store
Már szedem is! 
