Echoes of Mana játékteszt

2022. május 03.
105.8351
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Az előző csütörtökön történt Gargaméta Kedvenc Mobiljátéka olyan nagy sikernek örvendett, hogy a főnökség egyöntetű döntése szerint a betervezett kétszázhúsz epizódos folytatást el kellett ásnom. Kellemetlen. Pedig nekem tetszett.


Úgyhogy kénytelenek vagyunk visszatérni a megszokott műsorhoz, mely egy rendkívül izgalmas címmel érkezett el hozzátok. Ez pedig az Echoes of Mana, a Square Enix nagysikerű Mana szériájának legújabb része, melyet már több, mint egymillióan töltöttek le. A cím, szerencsére, nem csak egy jó marketing fogás egy ismeretlen cégtől, kiket a nagy múltú cég félvállról megbízott egy felületes koncepcióval.

Eme alkotás tényleg hozza azt a minőséget, amit ettől a legendás sorozattól elvár a rajongó. A történet ugyan alapvetően nem a legkomplikáltabb és a legeredetibb, de a részletek teszik igazán megnyerővé a narratívát. A karakterek interakciói, a különféle válaszadási lehetőségek és a pergős harci helyzetek egy nagyszerű, nehezen letehető egyveleget alkotnak.

Még kapcsolati szintet is lehet növelni emberkéinknél... hát Primmel én is... khm jóvanna, távozom.

Még kapcsolati szintet is lehet növelni emberkéinknél... hát Primmel én is... khm jóvanna, távozom.


Főhősünk egy fiatal, lány vagy fiú, aki nem viszi túlzásba a beszédet, és eléggé csapnivaló harcos is; eleinte. Azonban mindezek ellenére a különféle világokat összekötő Mana Fa Istennője őt választja ki arra a feladatra, hogy a pusztuló fának az egyetlen megváltást jelentő Mana Kardot megtalálja a fa ágain figyelő világok egyikében. Hisz a Mana fa az élet forrása ezeken a síkokon, és ha elpusztul, akkor minden más is elveszik.

Ám a kard eltűnt, úgyhogy hősünknek be kell járnia a világokat, ismerős és új szereplőkkel találkozva, hogy megtalálja azt a bizonyos kardot, melyre a fának szüksége van. Ugyanis több Mana Kard is létezik, viszont csak egy az, amelyben az a bizonyos erő lapul; hosszú kaland vár ránk. Ezek a világok fejezetenként manifesztálódnak a kampányban, és harci, illetve narratív pályákból állnak.

Egy csatában csupán egy szereplőt irányítunk; a többivel az MI ökörködik.

Egy csatában csupán egy szereplőt irányítunk; a többivel az MI ökörködik.


Az utóbbiak egyszerűek: végig kell nézni egy átvezetőt és alkalmanként válaszok közül válogatni. Az előbbieknél viszont csapatunk ellenségbe fog botlani, és a klasszikus verekedős játékokhoz hasonlóan helyszínről helyszínre kell haladnunk, hogy elpusztítsuk a rosszakat. Csapatunk három főből áll, és sima támadásokkal, képességekkel, speciális támadásokkal, illetve egy jókora csapatoffenzívával tudjuk az ellent megríkatni. Csakhogy ezek a szörnyfélék hajlamosak visszatámadni, így néha a bal oldali láthatatlan analóggal érdemes mozogni is két ütés között.

Egy pálya, azonban, nem mindig ennyire lineáris. Vannak összetettebb szintek is, ahol nem elég csupán balról jobbra menni, és közben szétverni mindent, ami mozog. Előfordulhatnak elágazások, mellékes részek, ahol kincseket találhatunk, gyakorta akadályok mögé bújtatva. Ebből kifolyólag nem (mindig) érdemes bekapcsolni az automata harcolást, majd hátradőlni, mert a mesterséges okosság tojik magasról az alternatív elágazásokra.

A sztori érdekes, szórakoztató, a karaktereket pedig nem lehet nem imádni.

A sztori érdekes, szórakoztató, a karaktereket pedig nem lehet nem imádni.


Embereink, főleg a játék elején, nem igazán bírják sokáig a sérülést, és már nagyon hamar bele fogunk futni olyan csúnyaságokba, kik nagy támadásokkal lepik meg a csapatunkat. Szerencsére minden szereplőnek van egy partnere, akit bármikor behívhatunk, kicserélve így azt, akihez hozzá van rendelve. Még sérülés közben is kikaphatjuk emberkénk, ha pedig beleharapna az egyik a fűbe, akkor automatikusan beugrik a "helyettese".

Minden pálya után kapunk egy értékelést D-től S-ig, attól függően, milyen gyorsan csináltuk végig a kihívást, és mennyit teljesítettünk a három feladatból, melyek küldetésről küldetésre változhatnak. Az értékeléstől függően jutalmaz minket a rendszer fejlesztést elősegítő nyersanyaggal, prémium pénzzel és különféle, csatákban használható mókákkal.

Egy szereplő kimaxolása nem lesz egyszerű.

Egy szereplő kimaxolása nem lesz egyszerű.


A fejlesztés, mint általában egy gacha játékban, itt is eléggé sokrétű. Egy szereplőt ki lehet tolni a maximális szintjéig könyvek felhasználásával (bár a harcok után is szép mennyiségű XP-t kapnak a skacok), meg lehet növelni a képességeinek erejét is, emelni lehet a szintlimitet csillagszint és ritkaságfejlesztéssel, illetve a hét alapértékét (erő, kitartás, intelligencia stb.) is lehet erősíteni, tizennégyszer.

Ezek az extrák különböző nyersanyagokba, illetve pénzbe (Lucre) kerülnek, de az biztos, hogy nem a lóvé lesz az, amiből hiányt fogunk szenvedni, mert ebből elég sokat vág hozzánk a játék. Természetesen vannak nyersanyag-barlangok, melyeket addig nyüstölhetünk, ameddig bírjuk energiával, orvosolva valamennyire a hiányt, no meg ládanyitással szert tehetünk a nagy fejlesztésekhez szükséges "áldozatokra"; vagy új szereplőkre (csillagemeléshez, képességfejlesztéshez és ritkaságnöveléshez "karaktereket" kell elköltenünk).

Mint tudjuk, nagyra nőtt imádkozó sáskákat magassarkúban optimális összeverni.

Mint tudjuk, nagyra nőtt imádkozó sáskákat magassarkúban optimális összeverni.


Igen, energiával dolgozik ez a játék is, azonban két típusúval. A sárga energia a kampányhoz, illetve a szezonális eseményekhez kötött harci pályákhoz kell (narratív fejezeteket ingyen nézhetünk végig), a kék energia pedig a nyersanyagos szintekhez szükségeltetik. Ezen utóbbi kihívások közül a napi tréning küldetéseket csupán háromszor próbálhatjuk meg (ezek XP könyveket, Memory Gem fejlesztéshez szükséges anyagot és pénzt adnak).

Ha nem volt elég ennyi fejlesztési lehetőség, kapunk még plusz kettőt, biztos, ami biztos. Az első a felszerelés, melyből hat féle van. Ezeket a páncélokat és kiegészítőket ugyancsak lehet szintezni, illetve ritkaságukat növelni. A másik a már fent említett Memory Gem, melyek igazából kristályosodott emlékek a klasszikus Mana játékokból (Trials of Mana, Secret of Mana), és különféle bónuszokat adnak a hordozónak (ezeket is a tárgyakhoz hasonlóan lehet fejleszteni).

Szívecskés gomba... jó, hát nem minden ellenfél a legkomolyabb.

Szívecskés gomba... jó, hát nem minden ellenfél a legkomolyabb.


Mindezen szolid tartalmat egy fantasztikus zenei aláfestés és grafikai megvalósítás tesz igazán emlékezetessé, úgyhogy a prezentációra nem lehet panaszunk. A töltési időkre, illetve a stabilitásra már annál inkább sajnos. Mivel türelmes vagyok, ezért igazából nem tekintettem nagy tragédiának a gyakorta több másodperces töltögetést sem két átvezető, vagy menüváltás között, ám azt már kevésbé tudtam szívlelni, hogy néha egyszerűen nem ért célba a betöltés, megragasztva a játékot két állapot között így.

Egy újraindítással lehetett ezt a bajt orvosolni, és nem veszítettem el mentést így, de azért lássuk be, nem a legideálisabb állapot az, ha történetmesélés közben bármikor odafagyhat a móka. Mindettől függetlenül csak ajánlani tudom az Echoes of Mana-t. Nincsenek reklámok, de cserébe egy szolid kaland vár ránk, mókás sztorival, dinamikus harccal, rengeteg régi ismerőssel és egy lenyűgöző külsővel.

Az Echoes of Mana letöltése itt: Google Play | iOS App Store
4 hozzászólás

Chico

2 éve, 22 napja

Csöcsök. Már megint csöcsök. röhögő smiley

válasz erre

SamsungFan

2 éve, 23 napja

De jól néz ki! meglepett smiley Hétvégén kipróbálom!

válasz erre

Ronalddo

2 éve, 23 napja

Kell ilyen is na... röhögő smiley

válasz erre

fonemaker

2 éve, 23 napja

Hát csak megsasolom ha már ilyen jó kritikát kapott. mosolygó smiley

válasz erre