A 707 Interactive az utóbbi években egyre ismertebb fejlesztőcsapattá kezd válni, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az idén már sokadik megjelenő a játékuk, az Endless Nightmare 4: Prison. Emlékszem, hogy nyáron jelent meg a széria harmadik része is a Shrine, de azzal nagyon nem voltam elégedett. Tulajdonképpen még szinte meg sem jelent a negyedik rész, azonban a teljes verzió Early Access formájában már mindenki számára elérhető, így további frissítésekre nem is nagyon lehet számítani, már ami a tényleges változást érinti.
Az Endless Nightmare sorozat nagyon távol áll tőlem, mind annak ellenére, hogy szerintem a mobiljátékpiacon messze a legjobb indie-horrorokat készítik a fejlesztők. Alapvetően ezt a műfajt nem szeretem (főleg nem mobilon), mert az azt többnyire uraló Granny-széria (és ahhoz hasonlók), valamint annak alepizódjai igazán megkérdezőjelezik bennem az "ijesztő házban járkálás", mint félelemkeltési eszköz alapvetését.
Az Endless Nightmare 3 több sebből is vérzett. Alapnehézsége nevetségesen könnyű volt, valamint a játékmechanikák sem voltak a helyükön. Horror sem volt, mert közel rengeteg lőszert lehetett összekaparni. Lopakodós játék sem, mert a játéktér és a mechanika kidolgozása erre nem volt alkalmas. Végül pedig akciójáték sem, mert a fegyverharc kidolgozása eszméletlen idegesítő lett. Mindezek ellenére a negyedik rész képes volt ezen felsorolt hibák szinte mindegyikének javítására.
Meg tudjuk tervezni, hogyan likvidáljuk a csunyabácsikat a setétben
Főhősünk Scott Boyd, háborús veterán, aki éppen a háborúból visszatérve próbál visszailleszkedni a társadalomba. Felesége és gyermeke meghaltak a koronavírusban (igen, a játékban Covid-19 néven van említve), testvére öngyilkos lett. Gyilkosnak nevezik egy olyan tettért, amit nem is követett el, legalább is elmondása szerint nem.
Mivel a név kötelez, ezért a játéktér egy börtönben (és annak környékén) játszódik, ahová Scott-ot küldték az elkövetett gyilkosság miatt, ám itt sem sincs rendben. Ahogy felkelünk székünkből és elkezdjük felfedezni a börtönt, zombi-szerű lényekkel találkozunk, akik nem éppen barátkozni vannak itt. A pályákon elszórt dokumentumok sokat segítenek majd azon, mégis mi történt itt, illetve jó pár ponton még előnyhöz is juthatunk, ha a falakra, ajtókra és bárhová kipakolt memoárokat elolvassuk.
A játékmenet szinte semmit sem változott, ha mégis ilyesmit érzékelünk az a helyszínváltás kiváltója. Öklünk helyett mostmár kalapács a közelharci fegyverünk, amellyel hátulról egy akciógomb segítségével (2 fajta ellenfélen kívül) mindenkit azonnal ki tudunk végezni, felesleges közelharcba-keveredés nélkül. Ebben a játékban már több kulcstárgyat kell gyűjtenünk bezárt ajtókhoz, így némi keresgetésre is számítanunk kell, aminek a hangulata már kezdi el-elmozgatni az egyszerű indie-horror műfajból.
Jajj bocs, csak a körmömet akartam kipiszkálni
Ami az Endless Nightmare szériát mersze kiemelkedővé teszi, az nem más mint a fegyverharc. (Mármint az, hogy van, nem pedig, hogy tökéletes.) Gunfight tekintetében már egy fokkal maradandóbb élményt sikerült alkotnia a fejleszőknek, ebbe tartozik bele például az újonnan bevezetett kitérés funkció. A lövöldözés itt már azért sem a legjobb döntés, mert horrorhoz hűen, végre nincs elegendő lőszer minden ellenfél likvidálására.
Fegyverünk is csak kettő darab lesz első körben, ezért tényleg nagyon érdemes odafigyelni. Az előbb említett kitérés, meg hatalmas segítség tud lenni egyes esetekben (főleg nagyobb és szívósabb ellenfeleknél, esetleg magasabb nehézségi szinteken), de használata nagyon nehéz, ritkán adni be jó kitérést, bár ez fejleszthető.
Hamár fejlesztés, ebben a játékban fejlődési lehetőségeink is sokkal tágabbak lettek. 4 különböző fejlesztési "osztályon" (Fight, Survive, Skill, Assassinate és azok 5-5 alpontján) tudunk fejlődni, a játék során gyűjthető (és a szezonális / napi teljesítményekért kapott) memóriadarabok (Memory Shards) segítségével. A fejlesztések egészen hasznosak tudnak lenni: szerezhetünk több életet, több staminát, valamint különböző fizikai képességeket (pl. a fegyver fejre ránt célzáskor, pontosabb kitérés).
Itt még minden nyugodt, rommá unjuk magunkat
Mint említettem, kevés lőszer van a játékban, ennek kárpótlására találhatunk csavarokat, amelyek lőszerkészítéshez szolgálnak alapul, ez is egészen hasznos segítség. Fegyvereket a pálya titkos helyein (pl. raktárak) eldugott ötvözetekkel (Alloys) tudunk fejleszteni. Ezekhez a titkos részekhez nem lehet csak úgy eljutni, zártörő segítségével kell bejutnunk oda. Zártörőt a pályán szétszórva, illetve hirdetések megtekintésével nézhetünk.
A játék grafikája a harmadik részhez képest semmit sem fejlődött, ugyanúgy a középkategóriát hozza. Semmi kiemelkedő környezeti elemek, sem túl szép karaktermodellek, maximum kreatívak, mert a Boss-ok nagyon is szépen felépítettek kinézetre (meg legyőzési taktikára is). A hangok tekintetében sincs változás, hátborzongató sejtelmes zene kíséri léptünket.
Mikrotranzakciók nyilván kerültek a játékba, hiszen a kevésbé spórolósok lőszert és alapanyagot itt tudnak vásárolni, de szerintem egyáltalán nem szükséges ez. Leszámítva azokat a játékosokat, akik gyorsan szeretnének a három féle nehézségi szint végére érni, nekik tényleg szükségük lesz rá.
Mintha valami baj lenne a szemeddel haver
Az Endless Nightmare 4: Prison mérföldekkel jobb elődjénél, szinte minden játékmechanikai területen történt pozitív irányú előrelépés. Végre tényleg néhol ijesztő a játék (inkább feszült, semmi jumpscare vagy ilyesmi), tényleg kevés a lőszer, végre kivitelezhető a lopakodás.
Tényleg egy remek játék lett belőle, közel sem számítottam ilyen jó végeredményre, de van még hová fejlődni így is. Főleg azon kéne javítani, hogy talán végre el kellene engedni az egy órás sztorimódokat, mert kezd rövid lenni. Letöltését bármilyen horrorkedvelőnek ajánlom, van még poén, amit nem lőttem le a tesztben.
Az Endless Nightmare 4: Prison letöltése itt: Google Play | iOS App Store
